A „Csillagnyilazó” hazatér

A mártonhegyi műterembe lépve oldalt, egy ponyván azonnal az Íjász-szobor gipszbe öntött másának darabja tűnik fel. A szoboré, amely a második világháború előtt és alatt a Magyar Optikai Művek gyárépületének csúcsán állt, ám később megsemmisítették. Nemsokára azonban – ha csak a másolata is, de – ismét a Csörsz utca ékességévé válhat. Hála többek között Kampfl Józsefnek, a műterem gazdájának.

Az Íjász törzse és végtagjai eldarabolva csak nyomokban mutatják azt a mozdulatot, amellyel a fél térdre ereszkedett férfi kifeszíti íját. Odébb arasznyi mása viszont tökéletesen visszaadja az izmok feszülését, ahogy már csak egy szempillantás választja el a vessző kilövésétől, miközben a végtelen eget célozza. Eredetije hosszú ideig „Csillagnyilazóként” jelképezte a tetőn azt a munkát, ami alatta, a MOM-ban zajlott. A közelmúltban Kampfl József szobrászművész kapta a megrendelést a hajdani szobor rekonstrukciójára.

– Az önkormányzat megrendelésére már jó néhány munkám született a korábbi években – mondja Kampfl József. – Például a Széchenyi-szobor a kilátónál, amelynek egy másodpéldányát Székelyudvarhelyen állították fel az anyaországi Széchenyi István Társaság támogatásával. Mintegy másfél-két éve kapcsolódtam be az Íjásszal kapcsolatos kezdeményezésbe. Jól ismerem Misch Sebőt, a gyár egykori dolgozóját, aki nagy kutatója nemcsak a MOM, hanem a hajdani szobor történetének is. Ma Németországban él, de úgy tudom, az avatásra hazajön.

Az eredeti Íjászt Haich Erzsébet, a kor elismert szobrásza alkotta, ezzel a művével nyerte meg a gyár által kiírt pályázatot. (Róla tudni illik, hogy a Képzőművészeti Főiskolán annak a Pásztor Jánosnak volt a tanítványa, aki a Parlament előtt álló II. Rákóczi Ferenc lovas szobrot formázta meg.) A MOM-os íjazóról ismert adat, hogy hatméteres volt, ám hogy ez az úgynevezett figuraméret, vagy a talapzattal együtt ilyen magasságú, netán az aláépült tornyot is beszámították, mindmáig kérdéses, mivel egyetlen nyomra vezető töredék sem maradt belőle. Azt sem tudjuk, hogy teljes egészében műteremben készült-e, vagy azon a tornyon nyerte el végső formáját, amelyen elhelyezték. Nem maradt fenn egyetlen fotó sem, amelyből mindez kiderülne, holott az eget, a legnagyobb magasságot megcélzó alak nemcsak a féligmeddig hadiüzem védelmi tevékenységét szimbolizálta, hanem a közelgő második világháború veszélyeit is. Ahogy minden jó munkának, az Íjásznak is több jelentése volt.

22_Page_09_Image_0003

Mint az Misch Sebő visszaemlékezéséből kiderül: „A magasban látható férfi látványosság, nagy közönségsiker lett, kirándulni jártak érte a város többi részéből. Preisinger Frigyes vezérigazgató olyannyira elégedett volt, hogy a művésznővel 50 darabos kicsinyített szériát készíttetett a magas rangú vendégek megajándékozásához.” Szép karriert futott be tehát az Íjász, hiszen alakját koszorúba fonva éremként, kitűzőként, de domború vízjegyként is használták iratokon, okmányokon. – A jól sikerült alkotásból készült a MOM emblémája is – fűzi hozzá Kampfl József.

Dr. Ábrahám György Jókai távcsövétől a színtévesztést korrigáló szemüvegig – A magyar optika története című gyártörténeti munkájában így emlékezik vissza: „A gazdasági válság megviselte a vállalatot, de utána a háborús készülődés gyorsan fellendítette. 1937-ben nagy üzletet kötöttek Londonban. Így történhetett meg, hogy a német szövetséges ellen az angol hadsereg magyar gyártmányú eszközökkel harcolt.” Hogy is volt ez?

– A németországi Zeiss gyár – meséli Kampfl – kikísérletezett egy rendkívül pontos lövegirányzékot, amelyet a MOM – mint Zeiss-érdekeltség, de a részvénytöbbség ellenére önálló magyar üzem – gyártásba vett. Mi több, igen kiváló minőségben és nagy sorozatszámban állított elő.

Az angolok 1937-ben figyeltek fel erre a hadi szempontból figyelemre méltó precíziós szerkezetre, amely röptében találta el az ellenség légiflottájának legveszedelmesebb bombázóit. A megrendelés véglegesítése előtt lőpróbát tartattak, és várakozáson felül elégedettek voltak az eredménnyel. Előzetesen 250 ezret, összesen 500 ezret rendeltek a műszerből. A gyártás ellenőrzésére érkező angol szakemberek 1939 nyarán visszautaztak szabadságra a szigetországba, majd szeptember elsején kitört a második világháború. Az angolok pedig a hazánkban készített lövegirányzékokkal lőtték le a szövetséges német repülőket.

De mi köze mindennek cikkünk „hőséhez”, az Íjászhoz? Csupán annyi, hogy a szobrot éppen a Csörsz utcai főépület tetején helyezték el, ahol a precíziós szerkezet gyártása is folyt. Később ahogy Misch Sebő írja: „…»a fényes szelek« idején… az egyik ostoba szólam így hangzott: »Nem vagyunk hajlandók tovább nyilas üzemben dolgozni! «” A szovjet éra alatt dobták le a tetőről a műkőből készített szobrot, nyilas jelképnek titulálva. Az ártatlan Íjásznak ugyan semmi köze nem volt a dicstelen és szégyenletes mozgalomhoz, de nem olyan időket éltünk, amikor bárki szót mert volna emelni emiatt.

Úgy öt-hat évvel ezelőtt egykori MOM-os mérnökök – alapítványt létrehozva – az Íjász rekonstrukcióját és újbóli felállítását kezdeményezték. A kérdés csak az volt: hová? Elmentek az önkormányzathoz, ahol különféle ötletek merültek fel. A MOM Park épülete statikailag nem bizonyult megfelelőnek, a kicsinyített szobor ugyanis túl súlyos.

– Maradt a szabad tér a park második és harmadik tornya közötti területen – mondja Kampfl József. – Az elhelyezésben közreműködött Andor Anikó, a park tervezője, aki látva a próbaképpen elkészített, egy az egyes méretarányú léc- és farost makettemet a benne lévő, lemezből kivágott figurával, egy negyed fordulattal megváltoztatta a szobor helyzetét – zseniálisan! Így ismét teret kapott, és messzire néz.

A rekonstruált alkotást november 27-én 11 órakor leplezik le a MOM Parkban, a régi gyár területén. Az Íjász hazatér.

J. M.