Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Az elfelejtett begóniák

Kertjeink két ismert, gyakori növénye a lobélia és a begónia. Mégsem használjuk ki a bennük rejlő változatosságot, sokszínűséget és formagazdagságot. Leggyakrabban csak egy-két fajta köszön viszsza, amelyek már inkább unalmasak, mint különlegesek. Pedig a választék lenyűgöző.
A harangvirágokkal rokonságot tartó lobélia növénynemzetség az egész földkerekségen elterjedt. A mintegy 400 faj egy középkori belga botanikusról – Matthias de Lobelról – kapta a nevét. Kertjeink előtt már meghódította Közép-Afrika hegységeit is, amivel biztos helyet szerzett a növényföldrajzkönyvekben.
 
A hűvös hegyvidékeken az óriás lobéliák törzsét vékony, szalagszerű levelek sokasága veszi körül, amelyek valóságos szőrbundát alkotnak. A levelek között megrekedő levegő megvédi a növényt az éjszakai fagyoktól, így olyan régiókban is népes állományokat hozhat létre, ahol az éjszakai lehűlés miatt kevés vetélytársa képes megmaradni.
 
elfelejtett1
A lobélia legfőbb vonzereje a virága
 
Virágáradat
Kerti lobéliáinknak azonban nem a szélsőséges hidegtűrés a fő vonzereje, hanem a virágáradata. A virágokra általánosan jellemző az egyébként inkább ritkának mondható mélykék szín és annak árnyalatai, ami szinte vonzza a tekintetet. A virág felépítése is azonos a rokonság minden tagjánál: három sziromlevél helyezkedik el az alsó oldalán, míg a felsőn egyetlen módosult szirom látható.
A lobéliák a népi gyógyászatban is keresettek. Hánytató hatásúak, de nikotintartalmuk miatt veszélyessé is válhat alkalmazásuk. Manapság az asztma gyógyítására használják. Talán hatásai miatt a viktoriánus virágnyelvben az elvitathatatlan szépségű lobélia a beteges vágy és a rossz szándék megtestesítője volt.
 
A törpe
A Dél-Afrikából származó, melegkedvelő törpe lobélia sűrűn A lobélia legfőbb vonzereje a virága A begónia népes, 1500 fajt számláló nemzetség elágazó hajtásrendszerű növény, amely alig arasznyi magasságot ér el. Ültethető ágyások szegélyeként, vagy cserépbe, erkélyládába, de függőkosárban is jól érvényesül kék virágáradata. A tavasszal megvásárolt palántákat virágföldbe ültetve nyár közepéig folyamatosan nyílnak apró virágai. A hazánkban jellemzően egynyáriként nevelt változatok virágzása utána alábbhagy, érdemes visszacsípni a szárakat. Az újabb virágzási hullám egészen az első fagyokig kitart. A rendszeres öntözésen kívül más gondozást nem igényel. Szépen fejlődik napon és félárnyékban is.
 
A kék
Az Észak-Amerikában őshonos kék, vagy orvosi lobélia közel egy méter magas növény. Érdekessége, hogy mocsaras területeken, vagy a kerti tó sekély, part menti zónájában virágzik legszebben. Az alapfaj kék virágai nagyobbak, de a virágmennyisége nem szerényebb a törpe változaténál. Alba változata nevéhez méltóan fehér virágokat nevel.
 
elfelejtett2
A begónia népes, 1500 fajt számláló nemzetség
 
Az ódivatúak
Valamiért mintha a begónia tényleg kiment volna néhány évre a divatból. Közparkokban, kertekben is keveset lehetett látni belőlük, habár a virágkötészeti versenyeken szobai változataival rendre találkozhatott az érdeklődő.
 
Az 1500 fajt számláló – és ezzel az egyik legnépesebb – nemzetség a trópusi éghajlati övben mindenütt megtalálható az erdők alján, az árnyékban. Bordó fonákú levelei képessé teszik a szűrt fény hasznosítására és a talajra csak pillanatnyi felvillanásokban eljutó napsugárzás energiáinak megkötésére. A lilás levélfonák viszszaveri a sugarak legértékesebb részét, így a felette elhelyezkedő klorofiltartalmú szöveten kétszer halad keresztül.
 
Sajátos érdekesség a Kim jongilia névre keresztelt változat. Az észak-koreai vezér tiszteletére nemesített gumós begónia éppen Kim Jong Il februári születésnapján bontja ki – természetesen vörös – szirmait.
 
A „folytonnyíló”
A jól csengő elnevezés a tudományos név pontos fordítása, és a növény nem cáfol rá nevére. Egyike a legellenállóbb, leghálásabb kerti virágoknak. A tavasszal megvásárolt tövek egész nyáron virágoznak a kertben, majd az őszi fagyok előtt felszedve és cserépbe ültetve még sokáig gyönyörködhetünk bennük a szobában is.
 
Bár „hivatalosan” egynyári növény, mégis sok hobbikertész áttelelteti, és több éven át sikerrel használja az erőteljes töveket. Különleges gondoskodást nem igényelnek. A palánták enyhén savanyú földben, rendszeres öntözés mellett, a legforróbb nyári kánikulát is elviselik. A virágtömeg fenntartása érdekében nyáron érdemes hetente-kéthetente tápoldattal is öntözni. Egyetlen betegsége a bokor belsejében rekedő víz hatására kialakuló gombafertőzés, amit alulról történő öntözéssel könnyen meg lehet előzni.
 
Barta István