És eljő a világosság…

Ahogyan a Hegyvidék Galériában kiállított alkotások, a tárlatot egyedi hangvételű installációval megnyitó Rumi László bábszínházi rendező is álomszerű történetet jelenített meg. A nézők közé repülő angyal meséje egy királyról szólt, aki három fia közül annak ígérte a trónt és a birodalmat, amelyik egy nap alatt színültig megtölti a palota legnagyobb termét.

A legnagyobb fiú az ország összes gabonáját a palotába hordatta, de nem végzett időben a munkával. Nem járt szerencsével a középső testvér sem, aki a vidék füveivel szerett e volna megtölteni a termet. Harmadnap került sor a legkisebbre. A király benne bízott a legjobban, de szomorúan látta, hogy kedvenc gyermeke naphosszat csak a lábát lógatja, nagyokat bukfencezik, így múlatja az időt. Eljött az este, az udvar népe összegyűlt a sötétbe boruló trónteremben. Ekkor belépett a legkisebb fiú, és köpenyéből elővett egy égő gyertyát, amelynek fénye bevilágította a mennyezet legeldugottabb szegletét is: az új király elhozta a világosságot.

Megdöbbentőnek, egyszersmind lenyűgözőnek nevezte a kiállítás látványvilágát Lovas Pál. Az alpolgármester szerint a bemutatott tárgyak egy csodálatos látomásba kalauzolják a nézőt, ahol a sötétet legyőzi a fény. Mindez különös aktualitással bír advent idején, amikor mindanynyian a gyermeket várjuk, aki elhozza számunkra a világosságot és vele a megváltást. De a gyermek akkor is csoda, ha a miénk, szülőként pedig annyi a dolgunk, hogy megadjuk neki mindazt az örömet, amire magunk is vágyunk. Mert az embert az élteti , hogy szeretheti gyermekét, a gyermeket pedig az, hogy szereti k. Balla Gábor és Kő Boldizsár tárgyait ez a mindent legyőző boldog érzés járja át.

mm.