Élményfeldolgozás gyermekkorban

A gyerekek érzelmi életét meghatározó tevékenységek, a játék, a mesehallgatás és a rajzolás szerepéről hangzott el előadás az Orbánhegyi Óvodában. A Budai Módszertani Központ rendezvényén a szülők gyakorlati tanácsokat is kaptak.

A játék–mese–rajz fogalomhármast nem a fejlődéslélektan, hanem az élményfeldolgozás oldaláról mutatta be Kolosai Nedda pszichológus, a Tanítóképző Főiskola adjunktusa a Budai Módszertani Központ szülői fórumán. Mint elmondta, ahhoz, hogy a fogalmi kapcsolatok a gyakorlatban is értelmet nyerjenek, szükség van az élmény jelenségének tisztázására.

Amikor az embert valamilyen élmény éri, megpróbálja megfogalmazni az ezzel járó érzést. Felnőttként ennek kinyilatkoztatása rendszerint verbális síkon történik. Sokkal nehezebb dolga van a gyerekeknek, akik az elaborizáció – a feszültségek felszabadítása vagy lekötése – során kifestik, kirajzolják, vagy éppen kijátsszák magukból az élményeket. Ezt a célt szolgálja a mesehallgatás is, melynek során a gyermek belső kifejezési formákat alkalmaz.

Az óvodai nevelés országos alapprogramjában a játék mint a gyermek elemi pszichés szükséglete jelenik meg. E szerint az intézmények keretein belül a játéknak szabadon és hosszan kell megvalósulnia. Kolosai Nedda szerint a gyerek játék közben, az újraélt és végtelen sokszor megismételt cselekvéssorozat segítségével érti meg a számára fontos élményeket. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kicsik kiszolgáltatott utánzók. A nevelés tehát önnevelés is, hiszen a szülőnek fel kell nőnie a feladathoz: méltónak kell lennie gyermeke bizalmára.

Ezt az állandó mintaképet az óvodák is erősíthetik. Léteznek olyan nevelési programok, amelyekben az óvodapedagógus a szülői mintákat követi: nem kezdeményez közvetlenül játékot, inkább a szabad tevékenységet szorgalmazza, miközben otthon is megtapasztalható tevékenységeket végez, például megjavít egy babát. A gyerekek számára ez csodálatos, izgalmas játék, amiből mélyen gyökerező minta válik.

A játék tehát a tapasztalatszerzés egyik fontos eleme, amihez szervesen kapcsolódik az önmagában is világteremtő mese. A pszichológus azt tanácsolja, lehetőleg mindennap meséljünk gyermekünknek, aki olyankor megtapasztalja saját fantáziája végtelenségét. Jelen van, hallja a történetet, miközben belső moziját nézve már messze jár. Minden ember sajátja ez a képzelőerő, ami azonban a megfelelő ingerek hiányában idővel kikophat. Ez történik, amikor a mesehallgatást felváltja a tévénézés. A készen kapott képek erősíthetik a szorongást, míg a mesehallgatás alatt felépülő fantáziavilág sokkal inkább mentes a negatív emócióktól.

Kolosai Nedda kiemelte: fejből, ne könyvből meséljünk, hiszen csak így biztosítható a tökéletes odafigyelés, ami létrehozza a szülő–gyerek harmóniát. Tapasztalat, hogy azok, akiknek mindennap meséltek, az alsós osztályokban egy-másfél éves előnyben vannak kevésbé szerencsés társaikkal szemben. De talán még ennél is fontosabb a mese testet és lelket gyógyító ereje. Karácsony Sándor megfogalmazásában a gyógyító mese végére szűnik a fájdalom, csökken a láz. A mesében hallott konfliktusmegoldó módszerek egy egész életen át hatnak, ezért is lényeges, hogy az életkor szerinti történetet halljanak a kicsik.

A rajz az érzelmek hű tükre a gyerekeknél
A rajz az érzelmek hű tükre a gyerekeknél

A pszichológus a szülői fórumon mindenkit mesélésre buzdított. Már a magzatnak, majd a csecsemőnek is bátran mesélhetünk. Egyévesen érdemes megpróbálkozni a gyermekről szóló mesékkel, a hároméveseknek a klasszikus állatmesék, egy évvel később a népmesék, majd az 5-6 éveseknek a tündérmesék jelentenek valódi, szorongásmentes szórakozást. Fontos, hogy tartsuk be a sorrendet, ellenkező esetben olyan érzelmeket válthatunk ki a gyermekből, amelyek károsan hatnak lelkivilágára.

A játék és a mese az élményfeldolgozás eszköze – segítenek abban, hogy a gyerek megértse az őt körülvevő világot. Ebben kap szerepet a rajz is, ami az érzelmek, élmények kifejeződése. A színválasztás, az arányok alkalmazása vagy a kép struktúrája a gyermek pillanatnyi érzelmi állapotának kivetítése. A rajz ugyanis projekciós felület, az van rajta, amit készítője átélt és éppen gondol. Ami számára fontos, azt felnagyítja, az érdektelen részleteket minimalizálja, vagy egyszerűen kihagyja.

Kolosai Nedda szerint a családrajzok a legtanulságosabbak. Az alkotások számtalan elrejtett, vagy éppen nagyon is nyilvánvaló üzenetet hordoznak. A gyermek társas viszonyaira lehet következtetni abból, ahogyan a szülőket, testvéreit és magát ábrázolja. Hogy kit mekkorának rajzol, hová helyez el a képen, vagy milyen állatnak képzel el. A kompozíció strukturáltsága, rendezettsége, harmóniája, részletgazdagsága, esetleg ezek hiánya szintén sokatmondó az avatott szem számára.

(mm.)