Hasonló, mégis más
Előfordul, hogy az avatatlan szem összetéveszti a parlagfüvet a fekete vagy a fehér ürömmel. Bár ez utóbbi két növény szintén okozhat allergiát, kaszálásuk nem kötelező, a parlagfű-mentesítést elmulasztók azonban nagy öszszegű bírságra számíthatnak. Összeállításunk a gyomnövények megkülönböztetésében próbál segítséget nyújtani.
Az egymással könnyen összetéveszthető parlagfű és az ürömfélék rendszerint utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, építkezéseken, nem megfelelően gyommentesített földrészleteken, réteken és legelőkön fordulnak elő.
A parlagfű, ahogyan a hozzá hasonlatos fekete, valamint a ritkább fehér üröm is, a meleg éghajlatot, a száraz talajt, nyáron pedig a nedves időjárást igényli. A növény levelei (a kenderéhez hasonlóan) jellegzetesen szeldelt formájúak, színük sötét-, fonákjuk szürkészöld. Magassága nagyon változatos, a kifejlett növény a 150 centit is meghaladhatja.
A fehér és a fekete üröm leveleinek színe ezzel szemben ezüstmolyhos, alsó részében elfásodó, felső részében elágazó száruk másfél méternél magasabbra is megnőhet. Ahhoz tehát, hogy a három növényt biztonsággal tudjuk megkülönböztetni, a leveleket kell alaposabban szemügyre vennünk: a parlagfű leveleinek mindkét oldala és szára ugyanolyan zöld színű, ellenben a fekete üröm levelének fonákja ezüstösen csillog, szára pedig (innen a nevében a „fekete” jelző) sötétlila. A fehér üröm a fénylő, selymes szőröktől ezüstös szürke színű.
A növényeken külön helyezkednek el a porzós és a termős virágok. A porzós virágok a legfelső hajtások végén, a termősek közvetlenül a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatók. A parlagfű termése változatos alakokat ölthet. A növények legintenzívebb növekedési időszaka júliusra esik. Ezután fejlődésük lelassul, és virágozni kezdenek. Porzós virágaik már július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később. Utóbbiak beporzását a szél végzi. A virágporszóródás nagyrészt július végén és augusztusban zajlik, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. A virágpor szél útján akár 100 kilométeres távolságra is képes tömegesen eljutni.
Míg a parlagfű értéktelen, addig a fehér és a fekete üröm nem csak bosszúságot szerez: a fehér üröm Magyarországon már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény volt. Főként húsételekhez használják, de például fagylaltok fűszerezésére is alkalmas. Az ürmösborok (vermut), keserű italok, likőrök egyik ízesítője is. A belőle nyert illóolaj a görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek alapanyaga. Reuma elleni készítményekben is használják, persze csak módjával, hiszen nagyobb adagban mérgezést okozhat.
Ezek a növények is nagyban hozzájárulnak a negyedik legfontosabb nem fertőző betegség, az allergia kialakulásához. A parlagfű és az ürömfajták, ahogyan sok más pázsitfűféle, gyakran okoznak az arra érzékeny személyeknél szénanáthát, aminek az egyik leggyakoribb kiváltója a virágzó növények szabad szemmel nem látható virágpora. Az allergiás tüneteket legtöbbször csak úgy szüntethetjük meg, ha eltávolítjuk életterünkből az allergént. Ez a szénanátha esetében szinte lehetetlen, de számos módon, például a növény irtásával, csökkenthetjük az allergizáló gyomok mennyiségét.
Ezt ösztönzi a törvényben előírt kötelező kaszálás, amelynek elmulasztása esetén az illetékes hatóság bírságot szab ki. Az a földtulajdonos, aki július elsejéig nem gondoskodik telke vagy földterülete parlagfű-mentesítéséről, akár 750 ezer forintos büntetésre is számíthat. A gyomnövény eltávolítása a telekhatár és az úttest közötti sávban is az ingatlantulajdonos feladata.
A bírságolás már nem csupán elvi lehetőség, hanem az eljáró hatóságok számára törvényi kötelezettség. Külterületeken a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, belterületen a jegyző állapítja meg a bírság nagyságát. A parlagfű virágbimbójának kialakulását június 30-ig kell megakadályozni, ezt követően a vegetációs időszak végéig fenn kell tartani a gyomnövénymentességet. Ennek legegyszerűbb módja az adott terület rendszeres kaszálása.
(MM.)