Hull a szilva a fáról…

Ha ősz és gyümölcs, akkor legtöbbünknek valószínűleg a szőlő (és a szüret) jut az eszünkbe először. Ettől függetlenül nem állíthatjuk, hogy a szilvát hanyagolnánk: mi, magyarok például évente hét kilót eszünk meg belőle fejenként, és a legelterjedtebb gyümölcsünk. Népszerűségét íze mellett kalóriaértékének is köszönheti.
A szilva származási helyéről nem sok biztosat tudunk. A kutatók a Földközi-tenger keleti medencéjére és környékére valószínűsítik az őshazáját. Szíria, Irán, Örmény-, Török- és Görögország népei termelhették először. Az ókori rómaiak már jól ismerték és termesztették Kr. e. 3500-ban. De ennél régebbi leleteket is találtak a mai Svájc területén, ahonnan bronzkori szilvamagok kerültek elő.
 
Vergilius Georgiconjából kiderül, milyen bravúros keresztezésekkel nemesítették a római kertészek a hamvas sötétlila csemegét, s csaknem a maihoz nagyon hasonló fajtákat hoztak létre. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című – 15 könyv terjedelmű – költeményében már meglehetősen pontos leírást ad róla: „… nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal”. Népszerűségét azonban később, a Kr. u. XII. és XIII. században nyerte el, ekkor kezdték termeszteni a középkori kolostorok, várak, paloták kertjeiben.
 
Augusztustól októberig
A szilva gyorsan elterjedt Európában, egészen az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensre is, amelyek közül Dél-Amerikában, s ott főleg Argentínában termelnek belőle sokat. Ám a világ szilvatermésének zömét a jó öreg Európa adja. A legnagyobb szilvatermelő államok Románia, Németország és Bulgária, hazánk csak utánuk következik. Bőséges a termés Franciaországban, Lengyelországban és Olaszországban is.
 
Elterjedését egyebek közt könnyen kielégíthető környezeti igényeinek tudhatjuk be (ami nem azt jelenti, hogy igénytelen lenne!). Akkor is terem gyümölcsöt, ha gazdátlanul árválkodik, de ha még kicsit gondozzák is, termése mennyisége megnő, minősége pedig számottevően javul. Fajtái augusztus elejétől (Cacanska lepotica) október elejéig (Debreceni muskotály) megtalálhatók a piacokon és az üzletekben. Ismertebbek még a Stanley, a Besztercei és a President.
 
Lippai János Posoni kert című könyvében (1667) gyógyászati jelentőségéről is beszámol. Mint írja, a szárított szilvalevélből készült tea a hideglelés ellenszere és bevált szájfertőtlenítő. Úgy véli, az édes szilva kiváló hashajtó, míg a savanyú pont ellentétesen hat. A népi orvoslás szerint béltisztító, koleszterincsökkentő hatása van, s az aszalt szilvát a lábadozó beteg legjobb erősítői között tartják számon. A népszerű, olcsó gyümölcsből évente fejenként hét kilót eszünk meg, napjainkban egyre nő a megbecsültsége. Jogosan, mivel beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékeit csak a dióé és a manduláé múlja felül.
 
17_Page_13_Image_0002
 
Egy magyar, két szilvafa
A szilva vagy szilvafa a rózsafélék családjába tartozik. Virágai színe a fehértől a rózsaszínig váltakozhat, 2-6 vagy több fürttel. Magvait vastag, csontkemény burok veszi körül. Levelei egyszerűek vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek.
 
Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut, és az ország összes gyümölcsfáinak egynegyede szilvafa. Számos szilvára utaló helységnevünk van: Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb. A fák döntő többsége – a nagyarányú üzemi telepítések ellenére – a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan él. Termésmennyiségük 40-50 kilogramm, életkoruk körülbelül 30 év.
 
A gyümölcsöt sokféleképpen felhasználjuk: kitűnő lekvár készülhet belőle a téli hónapokra, kompótnak is kiváló, a lehullott szilvából készítik a hungarikumnak számító szilvapálinkát, és a legjobb aszalványt adja. Fogyaszthatjuk nyersen – gyümölcsként, gyümölcssalátákba –, főzve gyümölcslevesekben kedvelt, míg az aszalt szilva kitűnő rágcsálnivaló, jól illik egyes húsételekhez, különösen a vadhúsokhoz. Mindaz megvan benne, ami a friss szilvában, csak töményebb mennyiségben.
 
A friss szilva rendkívül gazdag káliumban: tíz dekában 757 milligramm található (a kálium szabályozza, normalizálja a szív ritmusát és segít a test salakanyagainak kiürítésében). Az egyik legjobb vértisztító hatású gyümölcsünk. Különösen ott van rá nagy szükség, ahol nem fogyasztanak elegendő zöldséget és gyümölcsöt, hogy folyamatosan tisztítsa a vért. Vitaminjai – amelyekből nincs sok – egymást segítik a felszívódásban.
 
Fogyókúrázóknak is jó A szilva mintegy 85 százaléka víz, így jól oltja a szomjat. Száz gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória energiát hordoz, szénhidráttartalma 10,3 gramm körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitaminféleség, továbbá a C-vitamin érdemel említést. Fontos ásványi anyagai a kálium mellett a kalcium, a foszfor és a magnézium, nyomeleme a cink.
 
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat, rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Ezeknek köszönhetően javítja az immunrendszert, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos a rosttartalma – a héjában például rengeteg cellulóz van –, ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen.
 
Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nemcsak salaktalanít, de vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten a tápláló étkeink közé tartozik. Napi 20 deka friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak is.
 
Járay Mari