Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Húszéves a Budapesti Osztrák Gimnázium

Amikor húsz évvel ezelőtt lebomlott a hírhedt vasfüggöny, nemcsak az országhatár átjárhatósága vált lehetővé, de a népek, kultúrák közeledése is. Ezt a történelmi lehetőséget ragadták meg a Budapesti Osztrák Gimnázium alapítói is, amikor közös fenntartású gimnáziumot hoztak létre. A két évtized tapasztalatairól az oktatási intézmény új igazgatójával, Günther Kaiserrel beszélgettünk.

Mennyire ismerik a gyerekek a Budapesti Osztrák Gimnáziumot?
– Szerintem egyre jobban. Az elmúlt évek tanulói létszámát nézve elmondhatjuk, hogy évente több mint negyven diák végez nálunk.

Az iskola nevéből talán adódik a kérdés: magyarok vagy Budapesten dolgozó külföldi szülők gyermekei tanulnak itt?
– Zömében, mondhatni kilencven százalékban magyar diákjaink vannak. Az, hogy az iskola osztrák, a tanítás nyelvében tükröződik, hiszen egy-két tantárgyon kívül – mint a magyar történelem, magyar nyelv és irodalom – mindent németül tanítunk. Az osztrák kulturális minisztérium hat hasonló iskolát működtet a világon, ezek egyike a miénk. Büszkék vagyunk az eredményeinkre, mert az 1990-es alapítás óta iskolánkban nagyon sok tehetséges diák érettségizett, és tanulóink legalább két idegen nyelvet felsőfokon beszélnek, mire befejezik gimnáziumi tanulmányaikat. Nem véletlen tehát, hogy mind a magyarországi, mind a külföldi egyetemeken szívesen fogadják őket.

Mára már felmenő rendszerű kétnyelvű képzést szerveznek.
– Igen. Az Orbánhegyi úti Osztrák–Magyar Óvodában már az egészen kicsi gyerekek is tanulnak németül; az Istenhegyi úti Osztrák–Magyar Európa Iskolában pedig az általános iskolások sajátítják el a német nyelvet, illetve tökéletesítik már megszerzett tudásukat. A mögöttünk hagyott két évtized azt igazolja, hogy nyitott, más népek kultúrájára fogékony, az új ismereteket könnyen elsajátító és alkalmazó tanulók végeznek ebben a multikulturális és soknyelvű környezetben. Ez pedig már akkor is nagy eredmény lenne, ha nem vennénk hozzá, hogy végzőseink magabiztosan és sikeresen tudnak helytállni nemzetközi környezetben is.

2009_23_Page_04_Image_0004

Engedjen meg egy prózai kérdést: ki finanszírozza mindezt, kik az iskola fenntartói?
– Közhasznú alapítványként működünk – kuratóriumunkba mind a magyar, mind az osztrák oktatási minisztérium delegál tagokat –, és természetesen megkapjuk diákjaink után a magyar állami normatív támogatást. Tantestületünk osztrák tanárait – jelenleg tizenhárman vannak – az osztrák Oktatási, Művészeti és Kulturális Szövetségi Minisztérium választja ki és küldi Budapestre. Mindebből adódóan diákjaink nemcsak magyar, de osztrák tantervi követelmények alapján összeállított érettségi vizsgát is tehetnek, sőt a legtöbben tesznek is, így osztrák és magyar érettségi bizonyítványuk is lehet.

Azoknak a gyerekeknek, akik nem beszélnek jól németül, nem is várják a jelentkezését?
– Dehogynem! Az öt tanéves képzés során az első évfolyamon előkészítő nyelvtanfolyamon vesznek részt az új diákok, német anyanyelvű tanárainktól tanulják a német nyelvet. Csak a megfelelő szint után kezdhetik el a négy tanéves képzést, hogy aztán mire végeznek, az osztrák gimnáziumi érettségi bizonyítvány mellé a felsőfokú német nyelvvizsga-bizonyítványt (C1) is megkaphassák.

Mindig öröm olyan külföldiekkel beszélgetni, akik megtanultak magyarul. Ön mennyi idő alatt és hogyan sajátította el ilyen jól?
– Már hat éve élek a családommal Magyarországon; örülök, hogy jónak tartja a magyartudásomat. Eddig én is tanítottam, matematika–fizika szakos tanár vagyok, de most igazgatóként más feladataim vannak. Elsősorban szeretném az eddigi eredményeinket megtartani, és az oktatást a lehető legmagasabb színvonalon megszervezni.

Ha már a szervezést említi: készülnek valamilyen különleges programmal az ünnepi tanévben?
– Őszintén szólva nekünk már maga a tanítás ünnep és öröm, de ünnepségeket is szervezünk a második félévben. Még nem fejeztük be az előkészítésüket, de azt már most elmondhatom, hogy lesznek különféle kulturális programjaink, amelyeket nemcsak a meghívott díszvendégeknek szervezünk, hanem a nyilvánosság, minden érdeklődő számára is.

Antal Ildikó