Jelzések a világról

Pálos Anna grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás a Hegyvidék Galériában. A három részre osztott kiállítóteret vegyes technikával készült, hímzett-rajzolt, egyszerűségükben is meghökkentő fali oltárok, a rajz feketeségéből világító gobelin szemmel kitekintő madárábrázolások és az örök nő olajba álmodott titokzatossága foglalják keretbe.
Pálos Anna védjegye, hogy az élet vállaltan fájóbb, kegyetlenebb oldalát csinos csomag mögé rejtve mutatja be. Ez a kettősség, a rideg, szomorkás tartalom és a tetszetős küllem együtt jelenti művészetének erejét – mondta a tárlatot megnyitó Bodor Kata művészettörténész. Finom színek, lágy, lekerekített formák, erőteljes kontúrok, puha nőiesség és a rafináltan leplezni próbált nyers mondanivaló: a szomorúságába elrejtőző várandós nő, a magányát újságpapírba csomagoló kislány megformálásának eszközei. S bár a külső tetszetős, Pálos Anna gondoskodik róla, hogy az értő szem a cukormáz alatt megfejtse a lényeget.
 
jelzesek1
 
Napjainkban virágkorát éli az esztétizálás, a forma már-már elnyomja az élet lényegibb oldalát. A bemutatott munkákon a művész gondolatiságát kifejező, burkolt jelek éppen azokhoz szólnak, akik naponta belemerülnek ebbe a trendinek nevezett világba. Az üzenet tehát második szándékból való, hiszen mint minden nő, Pálos Anna is örömét leli a rejtegetésben. A különbség csupán annyi, hogy nála a külcsín összekapcsolódik a tartalommal, és vele egyenrangú művészi szintre emelkedik. Művésznő és nőművészet találkozik a kiállított munkákban, amelyek közül a vegyes technikával készült alkotások védjegye az anyagot újraértelmező, rajzba ágyazott hímzés.
 
Ahogyan rajzait a textil határozza meg, úgy válnak meghatározóvá Pálos Anna festményein a grafikai elemek. Hiszen eredendően grafikus, festményei is rajzként születtek. A főiskolás korában modelleken, témákon kísérletező „rajzmester” benyomásai évekkel később a vásznon öltöttek új testet, rajzos kontúrjuk, szigorú szerkezetük azonban az olajban is megmaradt.
 
jelzesek2
 
Festett és rajzolt képeinél is titokzatosabbak a technikai öszszetételükben az örök hármasságot kifejező szárnyas oltárok. A papír–festett fólia–textil hármasa a modern kor ríme a középkori festett–faragott–épített szárnyas oltárokra, a kicsiny, otthon tartott szentség a gótika monumentális vallásosságának szinonimája. Napjainkban már nem születnek magyarázó, a Bibliát illusztráló, meggyőzésre és lenyűgözésre szánt hatalmas oltárképek, helyüket az egyén vallásosságának jelei, az önálló nyelven megfogalmazott saját hitvilágok képei vették át. Akkor ismerhetjük meg ezeket a belső világokat, ha visszanyúlunk a figyelem ősi erényéhez. Pálos Anna pedig nem csupán figyel, hanem boncol és leleplez: embert, állatot és végső soron az életet vizsgálja, hogy az erényeket és a gyengeségeket őszinte hangú műveinek középpontjába állítsa.
 
(m.)