Kényelem és nyugalom: ülőalkalmatosságok a kertben

A kert esztétikus, megnyugtató környezetet teremt, ami arra ösztönöz bennünket, hogy minél több időt töltsünk ott. Ehhez azonban nem árt egy kis kényelem sem, egy hely, ahová letelepedhetünk. Az ülőbútor lehet rögzített és mozgatható, díszes és egyszerű, sőt akár ringathat is. A székekről, padokról és társaikról lesz szó az alábbiakban.
A kerti ülőbútorok a kényelmi szempontok mellett hasznosak is: megóvják ruházatunkat a gyepfoltoktól. Alkalom nyílik róluk a helyi élővilág megfi gyelésére, miközben mi csendesen beleolvadhatunk a környezetbe. Teljessé teszik a kert rekreációs funkcióját, rövidebb-hosszabb olvasásra, heverészésre, szunyókálásra csábítanak. Hozzájárulnak a kert hangulatához, kiegészítik azt, élettel töltik meg, vagy éppen figyelemfelkeltő színfoltot képeznek a zöld háttér előtt.
 
Vegyük sorba, mifélék lehetnek ezek az egyszerre hasznos és kellemes ülőalkalmatosságok!
 
A társkedvelő szék
A kertben a székek főleg „mobil” formában jelennek meg. Ha nagyobb társaság gyűlik össze, több kerül belőlük a gyepre vagy a tűzrakó köré, a mulatság végén pedig visszakerülnek a garázsba vagy a tárolóba. Fixen beépített székekkel ritkán találkozunk, hiszen a magányos pihenés – illetve a társaság kizárása – nem cél.
 
Érdekes kivétellel szolgál az Apor Vilmos tér, ahol a buszmegálló alatt néhány ilyen bútor kapott helyet. Ezek azonban csak megjelenésükben székek, funkciójukban – mivel több került egymás mellé – padnak tekinthetők. Nem elválasztanak, sokkal inkább összekötnek, miközben elhelyezésük vonala követi a virágágy ívét.
 
A székek másik „élőhelye” az asztal. Itt azonban sokkal inkább a zöld környezetben történő étkezést szolgálják, mint a pihenést. Nem a kert részei, csupán ott találhatók.
 
2009_14_12_01
A környezetbe olvadva lehet nézelődni
 
A közkedvelt pad
A leggyakrabban használt kerti bútor – legyen az park, köztér vagy magánkert – a pad. Nem csoda, hiszen tökéletes lehetőséget nyújt beszélgetésre, pihenésre, olvasásra vagy a csendes szemlélődésre. Állhat rönkökre állított egyetlen deszkából, de lehet gazdagon faragott kőcsipkével vagy kovácsoltvas cirádákkal díszített is.
 
A bútorok anyagának változatosságára is a padok sokfélesége világít rá. A korábban közkedvelt, ma egyre jobban visszaszoruló kőpadok ékes példája a Jókai-kertben található díszes, köríves, faragott pad. Ma kevésbé kedvelt, mert hideg, nehéz és általában robosztus.
 
Sokáig a fémvázra csavarozott lécekből készített pad állt minden köztéren. Ma a fémváz és a faülőke ezernyi kombinációja kapható. Előnyük a stabil szerkezet, az alacsony súly, hátrányuk a fém alkatrészek karbantartási igénye, amit a kert nedves környezete csak tovább ront.
 
Egyértelmű favorit az elmúlt években népszerűvé vált fabútor. A kazánnyomáson impregnált fa ellenáll az időjárás viszontagságainak, a víznek, fagynak és a tűző napnak. Természetes anyaga tökéletesen illik minden kertbe. Nem igényel karbantartást, tartósságban megközelíti a fém- és kőbútorokat.
 
Szerencsére egyre gyakrabban látni nem trópusi fából készült darabokat is, amelyek – bár egyesek szemében bizonyosan kevésbé vonzók – nem terhelik használójuk lelkiismeretét az esőerdők irtásának támogatásával. Hiszen azt többnyire lehetetlen hitelt érdemlően kideríteni, hogy a kerti bútor anyagául szolgáló fa ültetvényről, vagy esetleg a primer erdőből származik-e…
 
Pad a kert szinte bármely részén elhelyezhető. Az alábbiakban a figyelembe veendő szempontokat gyűjtöttük össze – természetesen a teljesség igénye nélkül:
– a kert mely részére (virágágy, kerti tó, szökőkút stb.) lehet rálátni róla;
– használatának leggyakoribb időpontjában (napszakában) napsütötte vagy árnyékos helyre kerüljön-e;
– megközelíthető-e eső után száraz lábbal;
– a kert karbantartása során (például fűnyíráskor) útban van-e, illetve egyszerűen arrébb tehető-e a munka idejére;
– látható-e az utcáról, a szomszéd házakból;
– előfordulhat-e, hogy (például gyümölcsérés, gesztenyetermés idején) valami az üldögélők fejére potyog…
 
2009_14_12_02
Színfolt a zöld háttér előtt
 
A hintaágy és társai
A hinta-, függő- és nyugágyak, mint nevükből is kitűnik, inkább pihenésre, alvásra valók, mint aktív tevékenységre. A korábbi vászon hintaágyak helyét egyre inkább a faszerkezetek veszik át. Ezeket csak alkalmilag szokták a kertben elhelyezni, „létük” leginkább a teraszon vagy a medence partján indokolt.
 
A hintaágy töretlen népszerűségnek örvend, hiszen szinte valamennyi kerti bútor előnyét egyesíti: éppen olyan jól lehet rajta beszélgetni, ahogyan aludni. Lágy ringatózását egyaránt szeretik a legkisebbek és az idősebbek.
 
A függőágy úgy bútor, hogy tulajdonképpen nem is az. Helye a kertben van, de csak a használat idejére kerül a két fa közé. Általában nem is időjárást álló anyagokból készítik. Viszont amikor szerephez jut, tökéletes kényelmet biztosít, nem véletlenül használják manapság is emberek milliói Közép-Amerikában.
 
Hogyan rögzítsük?
Fontos kérdés még a kerti ülőalkalmatosságok rögzítése. A kőpadok eleve nem mozgathatók, de a többi szerkezet is kerülhet végleges helyre, betontalapzatra, esetleg állandó rögzítéssel. Szerencsésebb azonban megőrizni a bútorok mozgatásának lehetőségét. Így télre elzárhatjuk őket, vagy bármikor áthelyezhetők a kerten belül.
 
Sokat alkalmazott és valóban szerencsés köztes megoldás, ha a pad alatt (és előtt) térkővel vagy más – kertbe illő – burkolattal kirakott területet alakítunk ki.
Ezen a pad billegés nélkül megáll, lábai kevésbé érintkeznek a nedves talajjal. Így a rajta ülők sem a – kikopott gyep helyén lévő – földet tapossák, és megmarad a bútor mozgathatósága.
 
Barta István