Két keréken a Hegyvidéken

Nehéz lenne egyetlen kiállítótérbe összezsúfolni egy évszázad kerékpár-történelmét, a Két keréken című tárlat éppen ezért nem is vállalkozik erre. Megelégszik azzal, hogy szemezget a különlegességekből, bemutat egy-egy érdekesebb technológiai leleményt, korszakos jelentőségű modellt, vagy éppen egy valamikori híresség sokat látott biciklijét. Ilyen a legendás olasz Francesco Moser számára készített, egyedi, krómozott acélvázú versenygép, amelyre méltán lehet büszke a kis szériás modelleket gyártó Pogliaghi.

 

Aztán van itt egy Legnano, amely egyike annak a száz, a maga korában az egyik legjobbnak számító versenybiciklinek, amelyeket még Rákosi Mátyás idejében hoztak az országba, hogy ezzel lendítsék fel a magyar kerékpársportot. Érdekesség, hogy azóta sem kapott ilyen mértékű állami segítséget a sportág. Jóval régebbi a kétsebességű Wanderer női kerékpár. A negyvenes években készült D2-es típusjelű darab érdekessége, hogy a váltót – amely tulajdonképpen egy motorbicikli váltója – a hajtókar melletti csapágyházban helyezték el.

 

A kiállítás bővelkedik különlegességekben

 

Még a Wanderernél is nagyobb látványosság az 1980-ban újra legyártott Alenax, amelynek hajtóműve az 1890-ben szabadalmaztatott hajtási szisztéma modernizált változata. Ennek lényege, hogy a biciklit nem tekerni, hanem taposni kell. A kiállítást megálmodó és formába öntő Siklósi János szerint ezzel a módszerrel majdnem olyan gyorsan lehet haladni, mint a mai kerékpárokkal.

 

A külföldi márkák mellett a magyar kerékpárgyártás is képviselteti magát a tárlaton. A Weiss Manfréd Művek „Kék Csodája” 1941-ben került a boltokba, az itt bemutatott példány váza 1943-ban készült. Jellegzetessége a háború után elfeledett harangcsapágyas hajtómű és a „Csoda” feliratú lánckerék, illetve kormányszorító csavar. A legöregebb bemutatott darab az a restaurálás előtt álló, évszázados magyar versenybicikli, amely szinte hiánytalan állapotban került elő egy ház padlásáról. Eredetileg fafelniken gurult a versenyeken, az utcai használatra azonban tömör vaskerekeket kapott.

 

A kiállítás tehát bővelkedik különlegességekben, úgyhogy akit érdekelnek a biciklik, és szívesen megismerkedne egy-egy ritkaságszámba menő darabbal, mindenképpen látogasson el a Virányosi Közösségi Házba.