Két kiállító, két nézőpont, egy család

Mindig örömteli olyan kezdeményezésről hírt adni, amelyik bizonyítja, hogy mai, értékválsággal küzdő világunkban is léteznek igazi mecénások. A soproni illetőségű Bakonyi Árpád egy régi házat vásárolt meg abból a célból, hogy ott bemutatkozási lehetőséget teremtsen a magyar képzőművészet nagyjainak és fiatal tehetségeinek. Az ódon falak között tekinthető meg most a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep megálmodója, Ezüst György és fia, Ezüst Gy. Zoltán közös kiállítása.

 

Ezüst György kollázsokkal is kísérletezik

 

Az alkotások az elmúlt néhány esztendő terméséből adnak keresztmetszetet. Így történhet meg az a különlegesség, hogy a békéscsabai születése, valamint eddigi munkássága alapján hagyományos alföldi festőként számon tartott Ezüst Györgyöt egészen más oldaláról ismerheti meg a nagyközönség. A művész, túl a hetvenedik életévén, ma is szívesen kísérletezik új irányzatokkal. Modern, konstruktivista festményei és kisplasztikái kiszakítják abból a korábbi skatulyából, miszerint ő kizárólag portrékat, alföldi tájakat, lovakat és népi ihletésű csendéleteket ábrázol. Ahogyan a megnyitón Cs. Tóth János művészeti író találóan megjegyezte: „Tud természetelvű lenni, figurális, moralista, esztétizáló, de tisztán konstruktivista vagy minimalista is.”

 

Ezüst Gy. Zoltán ugyan tagadhatatlanul sokat merített édesapja tudásából, mégis, a festészet és a grafika teljesen más stílusaiban lelt otthonra. Egri Mária művészettörténész egy korábbi elemzésében a következőket vetette róla papírra: „Munkáit többek között érzelmi benyomások ösztönzik. Nála az inspiráció sokszor szürreális kapcsolódásokkal társul.”

 

Ezüst Gy. Zoltán egyik munkája

 

Az ifjabbik Ezüst európai utazásainak vásznon megörökített emlékeiből vitt el jó néhányat a soproni bemutatóra. A Bécsi impressziók című grafikai sorozata a klasszikus és modern nagyváros kontrasztját vetíti a néző elé, míg Velencét ábrázoló művein az áttört épületrészletek között lévő álarcos figurák színpadiasságát hangsúlyozza.

 

A tárlatot végignézve csak egyetérteni lehet Cs. Tóth János megállapításával: „Az alma nem esett messze a fájától”, „A nagy fa árnyékában nehéz felnőni” mondások nem érvényesek az Ezüstök esetében. Önálló alkotók mindketten, akik a létezés értelmes megélését művészi gondolatokkal fejezik ki.