Kis fenyőfaismeret

Az, hogy ki milyen fenyőt választ karácsonyfának, általában sokkal jobban függ a megszokástól, mint bármilyen más tényezőtől. Mivel azonban a választék egyre szélesebb, összegyűjtöttük az ünnep talán legfontosabb kellékével összefüggő tudnivalókat.

Kultúrkörönként és vidékenként eltér a fenyőfaállítás szokása. Ahogyan a díszítés is változatos, az „alapanyag”, a fenyő faja, fajtája is más és más. Szerepet játszik kialakulásában a környék flórája és akár az aktuális divatirányzat is. Sőt, ma már a környezetvédelmi szempontok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak: szaporodnak a földlabdás fenyőt árusító kertészetek és a visszaváltható fenyőfákat kínáló üzletek is.

Lucfenyő
Magyarországon és talán a fenyőállítás szokásának tágabb bölcsőjében is a leggyakoribb, legelterjedtebb fenyőféle. Előnye az ünnep fontos részévé vált kellemes fenyőillat, amelyet ez a faj áraszt a legbőségesebben. Rövid tűje kevésbé viseli el a ma szokásos fűtött lakásokat és a száraz levegőt, ezért gyakran már vízkereszt előtt lekókadnak ágai, elveszti lombja jelentős részét.

2009_24_Page_18_Image_0015

Ezüstfenyő
A luccal együtt a Picea nemzetségbe tartozó ezüstfenyő tulajdonképpen az Észak-Amerikában honos szúrós fenyő kékes színezetű változata, amelyet kifejezetten kertészeti célokra termesztenek. Különleges lombszíne és zömökebb alakja nemcsak a kertekben érvényesül, hanem a szobában is, ezért lett kedvelt karácsonyfa. Illata szerényebb a luc illatánál, viszont tartósabban díszít a szobában.

Hosszú tűjű fenyők
A fenyők nagy nemzetségébe, a Pinusok közé tartoznak a hosszú tűjű fajok, amelyek egykor sokkal népszerűbbek voltak, mint ma. Régi fényképeken, képeslapokon gyakran látni hatalmas, feldíszített példányait, manapság azonban fenyőfaárusok sorát kell végigjárni egy-egy darabért. A visszaszoruló népszerűség hátterében valószínűleg gazdasági okokat kell keresni: bár igénytelen növények, fájuk egyre értékesebb bútorfa, ezért ritkán vágják ki őket fiatalon. Kevésbé illatosak, de nem is hullajtják el arasznyi tűleveleiket. Gyakoribb képviselőjük a feketefenyő, ritkább az erdeifenyő.

2009_24_Page_18_Image_0014

Normand fenyő
Manapság egyre népszerűbb, gyakran nevezik nordmann fenyőnek is. Tudományos nevét nem a francia tengerparti vidékről, hanem egy Normann nevű természettudósról kapta. Magyarul kaukázusi jegenyefenyőnek hívják, de ilyen néven – valószínűleg – kevés karácsonyfaárus ismeri. Kedveltségének oka, hogy a fonákjukon két csinos, fehér sávot viselő, rövid tűlevelek nem potyognak le az ágakról még hetek múltán sem.

A fenyő gondozása
A karácsonyfának eladott fenyőket a növények téli nyugalmi időszakának elején vágják ki. Ilyenkor a természetben sem mutatnak jelentős aktivitást, vízfelvételük korlátozott, párologtatásuk szintén, hiszen a növekedés feltételei sem adottak, a napsütés kevés a fotoszintézishez. Ezek a fák a szobába kerülve hirtelen meleg és száraz környezetben találják magukat, ami gyorsítaná anyagcseréjüket, csak hát ekkor már nem rendelkeznek a víz felvételéhez nélkülözhetetlen gyökérzettel.

Ezért száradnak ki olyan gyorsan. Egyre gyakrabban lehet olyan fenyőtalpakat kapni, amelyekhez párologtató edény is tartozik. Ha ezekbe vizet töltünk, és – a feldíszített fa alatt – rendszeresen pótoljuk, akkor legalább a növény körül párásabb környezetet teremthetünk. Amennyiben a fenyő törzse is belelóg a vízbe, akkor elméletileg maga a fa is felvehet némi vizet (bár hetekkel a kivágás után ez sokkal kevésbé jelentős, mint például egy vágott virág esetében).

A párásításnak a fenyő mellett jótékony hatása van az ünneplő emberekre is, hiszen segít megelőzni sok – ilyenkor gyakori – légúti megbetegedést is. Földlabdás karácsonyfa Azoknak, akik nehezen élik meg, hogy a múló karácsonyi hangulat kedvéért kivágjanak egy élő növényt, a földlabdás fenyőfák kínálnak alternatívát. Sajnos sokukat csak névleg emelik ki földlabdával, azaz gyökérzetük nagy részét elvesztik, és csak a vastag csonkok maradnak, amelyek nem vesznek részt a vízfelvételben.

Ezek a fák túlélhetik a karácsonyi ünnepeket, de ennek érdekében néhány dologra azért oda kell figyelni. Válasszunk például kistermetű növényt, amelyiknél a lehetséges gyökérzet aránya jobb, mintha egy termetes fát vásárolnánk ugyanakkora földlabdával. A földlabda ténylegesen az legyen, ne pedig csupaszon álló gyökerek ágboga.

A fát, amilyen gyorsan csak lehet, vigyük vissza a hidegbe, azaz inkább csak akkor hozzuk be a szobába, ha tényleg gyönyörködünk benne, éjszakára tegyük az erkélyre, kertbe. Sok fa a szoba melegében elöltött első hét után „életre kel”, és elkezd hajtani. Ezek a hajtások aztán persze elfagynak a januári hidegben, és a növény rengeteg energiát veszít velük.

A legjobb megoldás, ha saját kertünkből ásunk ki egy fiatal fenyőt, amelyet azután vissza is ültetünk a helyére, és egész évben gondosan ápoljuk, hogy év végi feladatát károsodás nélkül átvészelje.

Barta István