Nem bírok a kölyökkel!

Közeledik a tanév vége, nyakunkon a vakáció. Alsó tagozatos, végzős első osztályos gyermekeink lassan „beletanulnak” az iskolai élet és az otthon világának különbségeibe, de a rendjébe is. Vannak, akik zökkenőmentesen átállnak, de ez nem mindenkinek sikerül egyformán. Erről beszélgettünk a szakemberrel.

nem
A statisztikák szerint több a hiperaktív fiú, mint lány

Mi a helyzet a problémás kisiskolásokkal?
– A kisiskoláskor leggyakoribb gyermekpszichiátriai problémája a hiperaktivitás és az ezzel együtt jelentkező figyelemzavar – mondja dr. Baji Ildikó gyermek- és felnőttpszichiáter. – Ez többnyire iskolakezdéskor derül ki mint nevelési probléma. Tapasztalataink szerint a lányoknál gyakoribb a dekoncentráltság, amikor a külső ingerek könnyen elterelik a figyelmet, míg a fiúk esetében többször jelennek meg a hiperaktivitás tünetei. A figyelmetlen gyerekek hamar elfáradnak az iskolában, következésképpen nem megfelelő a teljesítményük. Ez nem függ az értelmi képességektől, nem tudásbeli hiányról van szó. Hasonló feladatokat az óra vagy a dolgozat elején hibátlanul megoldanak, de ahogy múlik az idő, és fárad a figyelem, becsúsznak a hibák. Megnehezítheti a gyermekek helyzetét, ha a hiperaktivitás tanulási zavarral – diszlexia, diszgráfi a, beszédértési zavarok – is párosul. Ez igen gyakran előfordul.

Mennyi idős korban lehet észrevenni az esetleges hiperaktivitást?
– Már óvodáskorban! A mielőbbi felismerés, a precíz diagnosztika megadja a megfelelő terápia alapját, ezért a vizsgálatot mindenképpen szakembernek kell végeznie.

Milyen jelekre figyeljen a szülő?
– Sokszor mondják a szülők, hogy „olyan ez a gyerek, mint akit felhúztak”, vagy hogy „egyemberes”. A hiperaktív gyerekek szeretnek a középpontban lenni, szeretik irányítani társaikat. Gyakoriak a konfliktusaik gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt. Nem, vagy csak részben fogadják el a szabályokat és az irányítást, öntörvényűek. A figyelmük csak rövid időre köthető le, nem szívesen vesznek részt olyan tevékenységben, amelyhez hosszabban kell ülni. Általában sokat beszélnek, és nehezen tudnak várakozni. Súlyosabb esetben ezek a tünetek már az óvodában is megnehezítik a beilleszkedésüket. Ha felmerül a probléma, érdemes azonnal gyermekpszichiáterhez fordulni, mert vannak terápiás lehetőségek, és igen jó eredmények érhetők el. Mind a gyógyszeres kezelés, mind a pszichoterápia, és a kettő együtt is igen jó hatásfokkal csökkenti a tüneteket. A gyermekek pszichoterápiája kiscsoportos formában a leghatékonyabb. Emellett a szülők számára mindig szükséges a szülőtréning, amely során segítséget kapnak a probléma pontosabb megértéséhez, és sok hasznos gyakorlati útmutatást, hogy minél hatékonyabban hozzájárulhassanak gyermekük terápiájához és egészséges fejlődéséhez.

Ön mit tapasztalt a kezelések során?
– A hiperaktivitás-figyelemzavar krónikus betegség, ezért a felismerés és a terápia mielőbbi egkezdése a legfontosabb. A gyerekek szívesen részt vesznek a terápiában, nagyon sok pozitív megerősítést kapnak, ezáltal nő az önértékelésük, számos hatékony stratégiát tanulnak, amelyek segítségével könnyebben koncentrálják a figyelmüket. Ezeknek a stratégiáknak az otthoni gyakorlásához adunk segítséget a szülőtréningeken. A cél az életkornak megfelelő szintű figyelem és viselkedés kialakítása. Korábban azt gondoltuk, a hiperaktivitás felnőttkorra megszűnik, azonban számos nemzetközi vizsgálat azt mutatta, hogy ez csak az esetek egy részében következik be. Nagyobb arányban a tünetek megmaradnak felnőttkorban is. Azt is igazolták a tanulmányok, hogy a kezeletlen esetekben gyakrabban alakulnak ki a figyelemzavar mellett más gyermekpszichiátriai kórképek, mint depresszió, viselkedészavar, devianciák.

Az iskolákban hogyan tudnak segíteni a hiperaktív gyerekeknek?
– Egyre gyakrabban kérnek segítséget az iskolák. Ahol igénylik, előadásokat, képzéseket tartunk. A statisztikák alapján a hiperaktív gyermekek között több a fiú, mint a lány, hat–egy arányban. Nagyon fontos, hogy időt kell szánni rájuk, energiabefektetés nélkül nem lehet gyereket nevelni! A tévé, a videó, a DVD nem pótolja a nevelést, nem tanít meg az elemi dolgokra, nem növeli a kifejezőkészséget, a szókincset. A gyermekpszichiátria sokat fejlődött, változott az elmúlt húsz év alatt, diagnosztikus és terápiás lehetőségeink világszínvonalra emelkedtek. Azt tanácsolhatom: a kisiskolásoknak és az óvodásoknak is legyen napirendjük, kapjanak az életkoruknak megfelelő feladatokat, vegyük észre a gyerekek jó tulajdonságait, erősségeit! Régi igazság, hogy a dicséret szárnyakat ad. Megoldhatatlannak tűnő helyzetekben pedig a szülő ne szégyelljen segítséget kérni a szakembertől.

JM