Az ünnepi műsort a KIMBI-óvodások adták
Az ünnepi műsort a KIMBI-óvodások adták

Nemzeti színekbe öltözött a Hegyvidék

Csendes főhajtással, a nemzeti ünnephez méltóan emlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire Hegyvidék önkormányzata. A Csörsz utcai művelődési központban rendezett ünnepségen átadták a „XII. kerület Sportjáért” kitüntető címeket, valamint eredményt hirdettek a kerületi iskolák számára kiírt, március tizenötödikét megidéző tanulmányi versenyben.
A történelem tudásának fontosságáról beszélt ünnepi köszöntőjében Pokorni Zoltán. Hegyvidék polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a családi emlékezet legfeljebb három generációt képes felölelni, elég csak arra gondolni, milyen kevesen ismerik pontosan saját dédszüleik nevét. Pedig ha eltévedünk az élet útvesztőjében, csak családunktól és a történelemtől várhatunk válaszokat. S mert a családi tapasztalat véges, fontos, hogy gyermekeink ismerjék és értsék jeles napjainkat. Köszönet illeti a szülőket, a nagyszülőket és a hegyvidéki pedagógusokat, hogy mindennap ennek megvalósításán munkálkodnak – mondta a polgármester.
 
Pokorni Zoltán polgármester (középen), Lovas Pál és Kovács Lajos
Pokorni Zoltán polgármester (középen), Lovas Pál és Kovács Lajos
alpolgármesterek is koszorúztak a Gesztenyés kerti ’48-as emlékműnél
 
Áder János, az országgyűlés alelnöke szerint március tizenötödike máig világító fénysugara napjaink viharában is utat mutat. Jó sorsunk múlik azon, hogy felismerjük eleink intő szavát, és a változás mellett tegyük le voksunkat. Ha nem így teszünk, és szokásaink rabjai maradunk, biztosan elbukunk.
 
Napjainkban már nemcsak a politika, hanem a gazdaság is mély válságba zuhant. Más ez, mint amivel eddig találkoztunk, a válság már nem elégszik meg azzal, hogy böszme vigyorával az újságok lapjairól riogasson – fogalmazott Áder. Pár éve még eldönthettük, sírjunk, avagy nevessünk a kormányzat ballépésein, ma azonban már nem függetleníthetjük magunkat a hatalom húsbavágó hibáitól. A válság belépett az életünkbe, kopogtatás nélkül betört, és fosztogatni kezdett. Leértékelte pénzünket, devalválta munkánkat, életünket, erőfeszítéseinket.
 
Áder János úgy látja, nagy a baj az országban, s ha nem változtatunk, még nagyobb lesz. Ugyanezt ismerték fel eleink százhatvanegy éve is, amikor kinyilvánították, hogy úgy nem mehet tovább! Tudták, hogy rendezni kell a föld kérdését, a politikában népképviseletre van szükség, a társadalomban közteherviselésre, a gazdaságban iparfejlesztésre, stabil nemzeti valutára és hazai bankrendszerre, a közéletben sajtó- és véleményszabadságra. Kezükbe vették sorsuk irányítását, és feltették a kérdést: „rabok legyünk, vagy szabadok?” A válasz pedig mindenki számára egyértelmű volt.
 
„FOGALMAZZUNK SAJÁT TIZENKÉT PONTOT!”
Soha nem volt ennyire időszerű március tizenötödike üzenete, mint most – hangsúlyozta Áder. A márciusi ifjak a tizenkét ponttal hangot adtak a népakaratnak, s ezzel a történelemben először megteremtették a polgári Magyarország alapjait. A népakarat ma is egyértelmű: az emberek olyan világot szeretnének, amelyben a tehetség, a tudás, a munka,nem pedig a kapcsolatok jelentik a hatalmat. Olyan polgári Magyarországot akarnak, ahol az adók és járulékok csökkentése, a szociális ellátások a felemelkedést segítik, olyan államot akarnak, amely támogatja a gyermekvállalást, és a polgári lét támasza tud lenni.
 
S legfőképpen olyan Magyarországról álmodik mindenki – mondta a politikus –, ahol jó élni, mert a szegények nem lesznek még szegényebbek, a betegek még betegebbek, a fiatalok pedig nem vágyódnak el más országokba. Létre kell tehát hozni a remény Magyarországát, s ezt csak mi tehetjük meg. A jövő rajtunk múlik, miénk a jog, hogy felemeljük oda a hazát, ahová ma még csak álmainkban reméljük. Ehhez meg kell fogalmaznunk saját tizenkét pontunkat, amelynek első sorában szerepelhetne a béke–szabadság–egyetértés hármasa – zárta beszédét Áder János.
 
Tanulmányi verseny, sportdíjak átadása
Az idén első alkalommal hirdetett tanulmányi versenyt a ’48- as forradalom és szabadságharc tiszteletére a hegyvidéki önkormányzat. Az írásbeli fordulót követően a verseny, immár a legjobbak részvételével, március 15-én a Csörsz utcai művelődési központban folytatódott.
 
Az alsósok a kupolateremben, míg a felsős csapatok az ünneplőkkel zsúfolásig megtöltött színházteremben mérték össze tudásukat. A nagyok közötti végső sorrend a villámkérdések után alakult ki, s a két alsós korcsoport vetélkedőjéhez hasonlóan a Németvölgyi iskola diákjai bizonyultak a legjobbnak. Nem maradt el a jutalmazás sem: a középiskolások révkomáromi kirándulást, az 1–2. és 3–4. osztályos győztes csapatok belépőjegyeket nyertek a Csodák Palotájába.
 
A gyerekek versenye után adták át a „XII. kerület Sportjáért” díjakat, amelyeket az elmúlt években olyan kiválóságok érdemeltek ki, mint Verrasztó Evelin úszó vagy Varga Gabriella vívó. Nehéz dolga volt a bírálóbizottságnak, hiszen három kategóriában összesen harminc pályázat érkezett, ezek közül kellett kiválasztani az idei tíz díjazottat.
 
Először fordult elő, hogy csapatot is kitüntettek: a Hegyvidék SE U13-as fiú focicsapata egész éves eredményeiért került a legjobbak közé. A tizennyolc év alatti sportolóknál mellettük Anti Zsuzsanna (karate, magyar bajnok), Gyenes Alíz (karate, Világkupa-első helyezett), Miklós Dominika (ritmikus gimnasztika, magyar bajnok), Őri Luca (tájfutó, magyar bajnok), valamint Pécs Fanni (vitorlázó, Európa-bajnok) részesült díjazásban.
 
A tizennyolc év felettieknél Kálmán Bálint atléta, míg a sportvezető– testnevelő–edző kategóriában Agusztini Gábor, az U13-as focisok edzője, dr. Molnár Sándor, a TFSE ügyvezető elnöke és Szekeres Katalin, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Iskola testnevelője vehette át az elismerést.
 
Az ünnepi műsort a KIMBI ovisok néptáncbetétekkel fűszerezett színielőadása nyitotta meg, majd Bánffy György Kossuth-díjas előadóművész Széchenyi István naplójának egy részletével idézte fel a legnagyobb magyar a köznek egyéni ambícióit alárendelő életfi lozófi áját. A megemlékezést hagyományos módon koszorúzás zárta a Gesztenyés kertben.
 
„MÁRCIUS 15. A SZEMBENÉZÉS ÜNNEPE”
„Szép dolog a történelmi visszaemlékezés, helyes is példát mutatni a mai fiataloknak Kossuthot, Széchenyit felidézve, tőlünk, politikusoktól azonban joggal várják el választóink, hogy ne csak a múltról beszéljünk, hanem a jelenről és mindannyiunk jövőjéről is” – mondta Pokorni Zoltán a Fidesz budai Várban rendezett ünnepségén. A hegyvidéki polgármester szerint különösen fontos beszélni minderről most, amikor a „felelőtlen és bűnös” politika következményeként sok ezren, talán tízezren veszítik el állásukat, százezrek nem tudják kifizetni hiteleiket, és milliók kerülnek létbizonytalanságba.
 
„Amikor Magyarország a világ szégyenpadjára került, Európaszerte nevetség és szánalom tárgyai lettünk, ott és úgy aláznak meg minket a szomszédjaink, ahogy kedvük tartja”, nem ünnepelhetünk nosztalgiával, elmerengve az egykori szép időkön – hangsúlyozta a politikus. „Akkor vagyunk hűek 1848 szelleméhez, ha szembenézünk önmagunkkal, a mai kor kihívásaival. Ha bátran megcselekedjük azt, amit megkövetel a haza. Így a mai ünnep a szembenézés ünnepe.”
 
Mindannyian tudjuk, mindannyian érezzük, hogy egy korszak végére értünk. A kádárista kormányzásról, hatalomgyakorlásról bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a bajok orvoslására, az ország felemelésére, sőt, éppenséggel hazánk vesztét okozza – fogalmazott a polgármester. Mint mondta, a hamarosan sorra kerülő európai parlamenti választásokon az ország világos ítéletet mondhat a kormány felett.
 
A polgármester úgy vélte: amikor összegyűlünk a forradalom évfordulóján, a közös cselekvés értelme mellett teszünk hitet. A XIX. század nagy nemzedékének elhivatottsága, hazaszeretete, tettereje olyan példa, ami erőt adhat saját jövőnkhöz. A következő időszak sorsfordító lesz a magyarság életében; nagy kérdés, sikerül-e megállítani a romlást, gátat vetni a pusztulásnak, és új irányt adni a magyar fejlődésnek. „Ha lesz bennünk elég hit, kitartás és erő, s lesz kellő bölcsesség, hiszem, tudom, hogy sikerül, mert sikerülnie kell” – adta meg válaszát Pokorni Zoltán.
 
Áder János volt az ünnepi szónok
Áder János volt az ünnepi szónok
 
Megemlékezés Kovács J. sírjánál
A Ráday család és a Kissvábhegyi Egyesület immár huszonegyedik alkalommal hívta a kerületi polgárokat a Pethényi útra, hogy közösen emlékezzenek a szabadságharc hőseire a Budavár visszavétele közben elesett Kovács J. 1849-es honvéd sírjánál. A Kós Károly zeneiskola kisdiákjai a szokásokhoz híven énekszóval járultak hozzá az ünnepséghez, míg a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió növendékei versekkel kedveskedtek az egybegyűlteknek.
 
A Kossuth-díját röviddel előbb átvevő Hegedűs D. Géza színművész József Attila Dunánál című versét szavalta el, míg ezúttal Szinetár Miklós osztotta meg ünnepi gondolatait a közönséggel. Mint mondta, a történelem sajátossága, hogy mindenki máshogyan értelmezi. Március tizenötödike véleménye szerint azért tudta megőrizni töretlen népszerűségét, mert vannak róla olyan emlékeink, amelyek megmelengetik szívünket. Ilyen a világszabadságot a történelemben elsőként zászlajára tűző és versbe foglaló Petőfi , vagy az aradi tábornokok, akik közül a többség még magyarul sem tudott, mégis az ügy mellé állt, mert megértette, hogy többről van szó, mint egy nemzet szabadság utáni vágya. A bátorság, az összefogás és a világszabadság vágya az, ami így együtt naggyá és legyőzhetetlenné tette a szabadságharcot.
 
Ünnepelt a német kisebbség is
A kerületi német kisebbségi önkormányzat az Eötvös parkban, báró Eötvös József szobránál koszorúzással, valamint a Német Közösségi Házban a „Jöjj el szabadság” című irodalmi esttel ünnepelt. Utóbbin a nemrégiben elhunyt Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula író, valamint Raksányi Gellért színművész emlékét is felidézték. A műsorban fellépett Császár Angéla színművész, Petrás Mária énekművész, Szersén Gyula színművész, Bőzsöny Ferenc előadóművész, Dinnyés József „daltulajdonos”, Döbrentei Kornél költő, Szeghalmi Elemér irodalomtörténész és Elmer István író.
 
(z–m)