Nyár van a salátabárban!

Amikor megjelenik az első kora nyári fejes saláta, mellette piroslik a retek, a paradicsom, amikor kitárja üde, zöld leveleit az új fejes káposzta, és fényesen gömbölyödik az idei főzőhagyma, nincs ember, aki ne kívánná meg a nyers salátákat.
A saláta természetesen nem azt a néhány ecetes, lottyadt levélfoszlányt jelenti, amit vagy negyven évvel ezelőtt toltak oda a sült mellé akármelyik kisvendéglőben, kifőzdében. De nem is az agyonázott, sápadt uborkát, a tetején borssal, piros paprikával – mintha nem ismernénk más fűszert –, élvezhetetlen, gyomrot maró savanyú lébe belemerítve.
 
2009_14_13_02
 
Manapság a mediterrán és francia hatásoknak köszönhetően a saláta szerencsére már valami egészen mást takar. Jó fő- és előételnek, fogyókúrás fogásnak, körethelyettesítőnek, vitaminbombának, ásványianyag-tárnak, rostos rágnivalónak – egyszóval mindennek, ami étkezési szokásainkat korszerűsíti, s még jól is esik a kánikulában. Bírja a tárolást (elkészítve kb. egy álló napon át), vagy „alapanyag állapotban”, felhalmozva a hűtő polcain, különöse fóliázva. Gazdagítható sajtokkal, sovány túróval, pirítóssal és a mindig jótékony hatású magvakkal, pirítva vagy csak úgy a héjuk nélkül. Ezernyi változatot készíthetünk reggelire, ebédre, vacsorára is.
 
2009_14_13_03
 
Senki nem bánja meg tehát, ha egy nyári salátabárban „elveszti a fejét”. Egyet biztosan megígérhetünk: nem lesz másnapos, sőt kimondottan jó erőre kap. Lássunk néhányat a lehetséges ezernyi változat közül!