Patika helyett bodza

Hazánkban a sokféle bodza közül a fekete, latin nevén a Sambucus nigra a legismertebb. A bodzafa magas cserje vagy alacsony fa formában fordul elő. Levelei öt-kilenc ágúak. Termése feketés lila, lilásvörös, édes, savanykás bogyó.

 

A földi bodza alacsony bokor, az ősszel elhaló levele tavasszal újra kihajt. Gyökere szertekúszik a földben, könnyen terjed. Az egész növény hasonlít a bodzafához, levele, virágja és termése is, ám kissé jellegzetesebb az illata. A bodzafa könynyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész húzódik végig: a bodzabél. Ezt a részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki) egyszerű üreges botot kapunk, amely számos tárgy elkészítéséhez (bodzasíp, furulya, bodzapuska) kiváló alap. A fa fűtőértéke elenyésző, kizárólag belőle szinte lehetetlen tüzet rakni, egészen száraz formájában is alig gyullad meg, csak izzik, és hamuvá omlik össze.

 

Lelket békítő
A magyar néphit változatos tulajdonságokkal ruházza fel a bodzát, és azokból általában nem állapítható meg, hogy melyik fajról van szó. A virágjából főzött tea, a héja, a friss bimbója elterjedt népi gyógyszer. A néphit szerint ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró. A Csereháton ugyanezt a növény letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélik. Göcsejben úgy vélik, a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak. Az alsó-Őrségben a bodzát az ördög, a gonosz lelkek fájának tartják. A népi megfi gyelés szerint még időjós tulajdonsággal is bír: ha gyümölcse megérett, de még egy-két virág található az ágain, akkor hosszú télre van kilátás.

 

Már a görögök és a rómaiak is ismerték. Plinius sambucusnak nevezte, vélhetően a benne lévő szambucin miatt. Kiemelte levelének, gyökerének gyógyító hatását. A középkorban nagy volt a becsülete, a németek szerint a bodzában lakott a parasztudvar jó szelleme, amely megóvta a családot a tűztől és más bajoktól. A germánoknál valósággal szent növényként tisztelték, kiváló hatásáról a XVIII. századi, híres pedagógus, Salzmann Keresztély is annyira meg volt győződve, hogy minden tanítványát ezzel gyógyította. Még azt is meghagyta, hogy halála után bodzafát ültessenek a sírjára.

 

Méliusz Juhász Péter a következőket javallotta: „Ha tavasszal az bimbóját megészöd, hasat indít. Ha borban megfőzed az bodza levelét, bimbóját és megmézelőd, hideg, száraz hurutot gyógyít. Az bodza gyökerét megfőzzed és egy kis pohárkával gyakorta iszod ezt reggel és estve, nyilvánossággal az vízkórságot meggyógyítja…” A fűben, fában orvosságot sejtő cigányok régóta tudják, hogy a bodzavirág forrázata megbékíti a lelkeket, altató hatású, megnyugtatja az idegeket, különösen akkor, ha lefekvés előtt isszák. Vadnai József ezt írta 1811-ben: „Egy jó nagy bodzafa egy kis patika helyett lehet falunkon…”

 

A tudomány szerint
A bodza virágzata flavonoidokból, fahéjsav-származékokból, illóolajból, ruténból és nyálkából áll. Jócskán van benne cukor és cseranyag. A bogyója gyümölcssavakat, C- és A-vitamint, szintén flavonoidokat, valamint antociánokat (szambucint) rejt magában. C-vitamin-tartalma duplája a citrusfélékének! A levele nagy koncentrációban tartalmaz kéksav-glikozidokat.

 

A friss bodzatermés nyersen, illetve a kéreg és a levelek nagyobb mennyiségben fogyasztva kellemetlen gyomor-bélrendszeri tüneteket, émelygést, hányást okozhatnak. A benne rejlő cián-glikozid miatt a koncentrációtól függően akár mérgező hatású is lehet, például a bogyójából főzött lekvárban. De tartalmaz még folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és mikroelemeket: vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, illóolajt, antociánokat (ez utóbbitól fekete a bodzabogyó).

 

A hazai népgyógyászatban a bodza nem szorul bemutatásra, biztos a helye rögvest a kamilla mellett. Ennek az lehet az oka, hogy régebben ott virított szinte minden ház mezsgyéjén.

 

 

Mire jó?
Teakánt egész évben ihatjuk, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként is használják. A bogyójából zömmel lekvárt főznek, illetve bort, pálinkát és házilag pezsgőt is készítenek belőle. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályos ízt kölcsönöz.

 

Jótékonyan hat a légutakra, vér- és vesetisztító. Reumás bántalmak ellen, lázcsillapításra, vizelethajtóként, enyhe hashajtóként is kiváló. Egyik legbecsesebb tulajdonsága a szervessavtartalma, ami rendkívül jó hatású a szervezetre.

 

A földi bodza főleg gyógyításra való. A gyümölcs friss leve vagy a belőle készült lekvár bizonyítottan kitűnő szer a tbc gyógyítására. A bodzavirágot vízbe áztatva bodzavizet kapunk, amit sokféleképpen használhatunk: így zsíros arcbőr megtisztítására, szemborogatásra, szájöblítőként. Krémje jól ránctalanít, de készítenek belőle borotválkozás utáni szereket, arc- és szemfrissítő lemosókat is.