Pink Floyd a Jókai Klubban

Syd Barrett, David Gilmour, Nick Mason, Roger Waters, Richard Wright. A nevek talán nem mindenki számára ismerősek, de ha azt mondjuk, Pink Floyd, akkor még a könnyűzenét nem kedvelők is biztosan bólintanak. Éppen tízéves az a zenekar, amely a Jókai Klub törzsvendége, és kizárólag a legendás angol együttes emlékét ápolja. Próba közben tettünk náluk villámlátogatást.
„Mögöttünk az elődünk” – a tavaly elhunyt Pink Floyd-billentyűs, Richard Wright
„Mögöttünk az elődünk” – a tavaly elhunyt Pink Floyd-billentyűs, Richard Wright
fotója előtt az új felállású Keep Floyding
 
Az Echoes of Pink Floyd úgynevezett „tribute” zenekar, amely élőben játssza a kultikussá vált rockbanda repertoárját. A Váci úti irodaház zegzugos pincéjében az együttes billentyűse és egyben vezetője, Tóth Attila új hírrel fogad.
 
– Tízéves fennállásunkat újjáalakulással ünnepeltük: Keep Floyding néven folytatjuk tovább. A változtatás szimbolikus értékű. Míg a korábbi években valóban a Pink Floyd zenéjének hazai visszhangja voltunk, az új felállásban még komolyabb célokat tűztünk ki magunk elé. Szeretnénk kilépni a szélesebb popkedvelő közönség elé, országos ismertségre törekszünk, amire a koronát külföldi meghívások tennék fel. Erre utal új nevünkben a „keep” szócska, vagyis a gőzt állandó nyomáson tartjuk, hogy minél tökéletesebb, élőbb formában nyújtsuk át közönségünknek a Pink Floyd-hagyományt.
 
Az alagsori próbaterem olyan kicsi, hogy ha valamelyik gitáros váratlanul megfordul, biztosan „lekaszál” valakit hangszere nyakával. A fiúk részemről ismeretlen számot hangszerelnek, ám a hangzás, a megmagyarázhatatlan, „floydos” érintés így is átjön első hallásra. S a tudat mélyéről felbukkannak az albumok címei, amelyeket annak idején szalagos magnótekercseken cserélgettünk egymás között. Th e Dark Side of the Moon, Wish You Were Here, Animals – és persze a Th e Wall, amelynek híres főmotívuma egy dekáddal a megjelenését követően szimbólummá vált Berlinben, a Fal leomlásakor, 1989-ben.
 
Ez utóbbi dátum után tíz évvel három gimnáziumi évfolyamtárs alapította meg az Echoes of Pink Floyd együttest, az időközben felbomlott eredeti zenekar dalainak életben tartására itthon, Magyarországon.
 
– Bár más felállásban játszottunk saját zenét is, az Echoes kizárólag Floyd-számokat interpretált – meséli Attila. – Hallás után megtanultuk és teljes egészében előadtuk koncertjeinken a Meddle albumot, a videón megörökített Live at Pompeii koncertet, a Dark Side…, a Wish You… és az Animals lemezeket, valamint szimfonikus betétek nélkül a Falat. A Jókai Klub a törzshelyünk, de számos helyen szerepeltünk már. Emlékezetesebb fellépéseink közé tartozik a 2000-es Zene a Periférián koncertsorozat a Petőfi Csarnokban, míg eddigi legnagyobb sikerünket 2006-ban arattuk, amikor a Művészetek Palotájában adtunk egész estét betöltő koncertet olyan vendégszereplőkkel, mint Takáts Tamás, Keresztes Ildikó, Felkai Miklós és a fuvolavirtuóz Török Ádám.
 
Tíz évig dolgoztak együtt, úgy tűnik, elérkezett a számadás ideje. Ketten felálltak – az egyik alapító, Brixel László dobos és Miklós Milán, a basszusgitáros. A többiek vettek egy mély lélegzetet, és új tagokat toboroztak. A jelenlegi felállás: Balázs Bálint basszusgitár, Goldschmidt Gábor gitár és ének, Tóth Attila billentyű és ének, Tóth András gitár, Szabó Jusztin dob. A vokalisták: Bori Sári és Horváth Sára. – A Pink Floyd muzsikája örökérvényű – mondja Jusztin. – Mint ahogy a klasszikus zeneszerzők darabjait is újból és újból eljátsszák a koncerttermekben, operákban, rádiókban, ugyanúgy az immáron klasszikussá vált rockzenekarok is megérdemlik, hogy műveik ne merüljenek feledésbe. Legnagyobb vágyam, hogy egyszer előadhassuk az Atom Heart Mother szvitet.
 
Balázs Bálint szerint a Pink Floyd és néhány kortársa, például a Deep Purple, a Led Zeppelin, kitágította a határokat, olyan messzire jutott a popzene világában, annyi gátat rombolt le, hogy ma már nehéz új zenét alkotni.
 
– A szövegekről se feledkezzünk meg – teszi hozzá Gábor. – Manapság nem divat a mély gondolat, a költőiség, a filozofikus megközelítés. Ez mind megvolt a Pink Floydnál.
A zenekar vezetőjéhez legközelebb a The Final Cut album áll, de kedveli a The Division Bell személyes hangulatát is.
 
– Inspirálnak. Arra ösztönöznek, hogy előadásukat a jövőben tökélyre vigyük. Addig pedig… Addig saját látvány és fénytechnikáról álmodozunk… Hiszen úgy határoztunk, hosszú évekig együtt zenélünk.
 
(Somogyvári)