Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Retro Véradás a Városmajorban

Retro Véradás zajlott szeptember első szombatján a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ahol vidám programok és ingyen sör, virsli várta a másokon segíteni kívánó embereket. Az adakozókedv óriási volt – több száz jelentkezőtől vettek vért a szervezők.
A fiatalok manapság már csak a szülők, nagyszülők élménybeszámolóiból ismerhetik az évtizedekkel ezelőtt még gyakori, vidám programokkal színesített, társasági eseménnyé emelt véradóprogramokat. Az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai ezért úgy határoztak: a Retro Véradás megszervezésével felidézik a régi akciók hangulatát, egyúttal felhívják a figyelmet a véradás jelentőségére, összetartó, közösségformáló erejére.
 
17_Page_12_Image_0005
 
Talán a szervezők se gondolták, milyen sokan kapnak kedvet a részvételhez: a nyitva tartás ideje alatt, délelőtt tíztől délután hat óráig hosszú sorok kígyóztak a regisztrációnál, az orvosi vizsgálatnál és a vérvételi sátornál; sokan órákon át várakoztak, hogy vért adhassanak.
 
Az emberek áldozatosságát különféle ajándékokkal igyekeztek meghálálni a Vérellátó Szolgálat munkatársai: ahogy régen, most is ingyen sörrel és virslivel vendégelték meg az adakozókat, de lehetett palacsintát és csokoládét is enni, továbbá a szponzorok jóvoltából különböző hasznos ajándékokat – például vásárlási utalványt, háztartási tisztítószereket – is adtak a résztvevőknek. A jó hangulatról a meghívott előadók gondoskodtak: a Kaláka együttes és a Bluebirds Band vidám muzsikával, Éles István és Bach Szilvia kacagtató poénokkal, míg B. Tóth László autentikus Retro Discóval szórakoztatta a közönséget.
 
17_Page_12_Image_0004
 
A rendezvényen azok az önkéntesek is megjelentek, akik életük során több százszor adtak vért, hogy másokon segíthessenek. Köztük volt a hetvenes éveiben járó Romhányi Béláné is, aki ugyan már nem lehet véradó – az életkori korlát ugyanis 60 év –, ám ma is szívesen közreműködik az akciók szervezésében. A nyugdíjas asszony elmesélte: először az ötvenes évek elején, az újpesti Tungsram dolgozójaként adott vért. Első alkalommal kicsit félt a szúrástól, de aztán belejött – végül összesen 460-szor vettek tőle vért. Mint mondta, hamar hozzászokott, hogy rendszeresen „megcsapolják”; egy idő után már kifejezetten igényelte, hogy szervezetét ily módon tudja felfrissíteni.
 
z.