Segítségnyújtás egyetlen gombnyomásra

A hegyvidéki önkormányzat 2006 nyarán vezette be a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást. Az egyedül élő idősek a Body Guard rendszer segítségével otthonukban a nap 24 órájában bármikor riaszthatják a szakembereket, ha bajba kerülnek. Kovács Lajos alpolgármestert kérdeztük a tapasztalatokról.
Hogy fogadták a rászorulók az új szolgáltatást?
– Jelenleg negyvenhárom idős ember lakásában található ilyen készülék, biztonságérzetet nyújtva nekik. Nagyon hamar megtanulták a használatát. A gondozónőknek arról számoltak be, hogy akkor sem érzik magukat magányosnak, amikor egyedül maradnak otthon. Ha baj van, gombnyomásra érkezik a segítség.
 
Miként tudnak segítséget kérni?
– Az igénylő lakásában egy telefonvonalra csatlakoztatott hangkommunikátort helyezünk el, amelyhez egy karóraszerű riasztógomb tartozik. Az ellátottnak – a készüléket a karján viselve – minden élethelyzetben csupán egy gombot kell megnyomnia. A vészjelzés egy országos diszpécserközpontba fut be, a hangkommunikátor kihangosítja a lakást, így a bajbajutott telefonkagyló használata nélkül mondhatja el panaszát.
 
15_Page_01_Image_0007
 
Mi történik a segítségkérés után?
– A diszpécserek a jelzés után felveszik a kapcsolatot a segélyhívóval. Azonnal értesítik a kerületi gondozási központ készenlétben lévő ügyeletes gondozónőjét, aki nyomban a helyszínre siet. Mivel a gondozónőknél van lakáskulcs, így húsz percen belül segítséget tudnak nyújtani. Amennyiben súlyos a helyzet, a diszpécser mentőt is küld, amelynek a lakásba való bejutását a gondozónő biztosítja.
 
Milyen esetek fordultak elő eddig?
– Tavaly közel hatvan riasztás történt, szerencsére nem mind volt súlyos eset. Húsz alkalommal az idős hölgy vagy úr elesett a lakásban, nem tudott felállni, képtelen volt telefonon segítséget kérni. Nagy kérdés, hogy a jelzőkészülék híján mikor vette volna őt észre a környezete… Sajnos sok példa van arra, hogy a súlyos, akár életveszélyes helyzetbe kerülő sérültek napokig is a padlón fekve várják, hogy megtalálják őket. A szolgáltatásunk által mindig hamar érkezett a segítség, és az esetek zömében a gondozónő jelenléte is elegendőnek bizonyult. Tizenháromszor mentővel kellett kórházba szállítani a beteget, az egyik esetben súlyos vérzéssel, egy másik alkalommal töréses sérüléssel. Megnyugtató, hogy az idősek rövid időn belül megkapták a megfelelő ellátást. Az új ellátási forma tehát beváltotta a várakozásokat, mondhatni, igazi sikertörténet. Keressük a módját a jelzőrendszer bővítésének, hiszen adott esetben akár életet is menthet.
 
(m)