Szalánci utca

A Szalánci utca a Mártonhegyen, a Németvölgyi út és a Bürök utca között húzódik. Nevét egy felvidéki városról kapta 1935-ben. Szalánc, más néven Nagyszalánc Abaúj-Torna vármegyében feküdt, ma Slanec néven található a térképeken.
Szalánc tizenhárom kilométerre fekszik Kassától, neve szláv eredetű, eredeti jelentése „sósvizű forrás”. A település legfontosabb nevezetessége a várrom, amely a középkor évszázadai során igen fontos szerepet töltött be a vidék életében. A XIII. században említik először okiratokban „Salis vára” néven. Ekkor az Aba nemzetség kezében állt a terület. A rozgonyi csatát (1312) követően Károly Róbertnek sikerült leszámolni Aba Amádé kiskirállyal, és az ellenszegülő nagyúr birtokait szétosztotta saját hívei között. Így került a település a Drugeth család tulajdonába.
 
A XVI–XVII. században a Habsburgok által irányított Felső-Magyarországon feküdt Szalánc. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-ben itt győzte le II. Ferdinánd hadait, majd felgyújtotta a várat, amely újjáépült, és Thököly Imre kezébe került. Amikor a Habsburgok legyőzték őt, lerombolták az erődöt.
 
Szalánc vára egykor fontos szerepet töltött be
Szalánc vára egykor fontos szerepet töltött be
 
1891-ben 866 lakosa volt a községnek, mára ez a szám 1310-re emelkedett. A terület 1944-ig a Forgách család birtoka volt, a vadászkastélyuk a mai napig a várhegy alatt áll. A vár lakótornyában jelenleg helytörténeti kiállítás várja a látogatókat. A két épület mellett a turisták gyakran felkeresik a festői szépségű, Izra tava nevet viselő tengerszemet is.
 
A tóhoz kapcsolódó monda a honfoglalás korába nyúlik vissza. E szerint Izra annak a Zaláncnak a lánya volt, akit a honfoglaló magyarok legyőztek Alpár mezején. Izra a Szalánc környéki hegyekbe menekült, ahol sírva gyászolta apját. Az ő könnyeiből alakult ki a kis tó. A tó közelében bukkant a lányra az egyik magyar vezér, egymásba szerettek és összeházasodtak.
 
B. A.