Szolyva utca

Szolyva története a bronzkorig nyúlik vissza, a régészek a település közelében több korabeli leletet is felszínre hoztak. Honfoglalás kori sírt is találtak a Munkácstól harminc kilométerre fekvő város határában. Egy magyar harcost temettek el itt a lovával együtt, és a sírból – amelyet 1870-ben fedezett fel Lehoczky Tivadar – egy tarsolylemez is előkerült. A nyughely fölé később kápolnát emeltek, amely azonban a szovjet időkben megsemmisült.

 

A Szolyva patak és a Latorca összefolyásánál található település nevét először Zoloa néven tartalmazzák az oklevelek, amelyek közül a legrégebbi 1263-as keltezésű. Korábbról is van azonban adatunk, mivel a területet II. Endre király Bánk Bán vejének, Simon Istvánnak adományozta (később a birtok visszaszállt a királyra).

 

A kis Szolyva falu a Schönborn família által indult fejlődésnek. A család 1728-ban vette birtokba a települést, valamint a környező földeket, és elérte, hogy Szolyva 1798-ban vásártartási jogot kaphasson. A fejlődés egyre több bevándorlót vonzott, akik ipari létesítményeket is alapítottak, például vegyi gyárat vagy fűrészüzemet. A XIX. századra 3000 embernek adtak munkát a szolyvai vállalatok.

 

Az áldozatok emlékműve

 

A történelem színpadán a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt fel Szolyva, a Lengyelországból hazatérő fejedelem itt fogadta a népfelkelők küldöttségét. A turisták a helységet a messze földön híres savanyúvíz-forrásai miatt keresik fel, azonban még többen zarándokolnak ide az emlékpark miatt. A város mellett működött ugyanis az a gyűjtőtábor, ahová a második világháborút követően a sztálinista rendszer összegyűjtötte a környék magyar és német származású lakosait. A 18 és 50 év közötti férfi akat azzal a jelszóval terelték egybe, hogy néhány napig dolgozniuk kell, azonban legtöbbjük soha nem tért haza Szibériából. Több ezren vesztették életüket a szolyvai táborban az embertelen körülmények, a kegyetlen bánásmód és a járványok miatt. Ezeknek a foglyoknak a szenvedése avatta Szolyvát a magyar golgotává.

 

A település már 1910-ben is ruszin többségű volt. A népszámlálási adatok szerint 3802 lakosból 1698 volt ruszin, 1115 német származású, és a 735 magyar mellett 195 szlovák is otthonának tudhatta Szolyvát. Napjainkban a városnak közel tizenhétezer lakosa van, közülük 350-en magyarok.