Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Szóval és tettel

Hitvallás, az igazság leplezetlen megnyilatkozásai, húsz év öröme és bánata, az út keresése és az út megmutatása. Írások, gondolatok, amelyek újabb gondolatokat és tetteket szülhetnek. Makovecz Imre legújabb kötetét a XII. kerületi művelődési központban mutatták be.
Makovecz Imre nem csupán az Isten és ember között élő kapcsolatot teremtő szerves építészet hazai megteremtője, életművéhez írásai, tanításai is hozzátartoznak. Hite szerint jelenlegi közállapotunkban az emberek gondolkodására hatni képes művész nem bújhat hivatása mögé, hanem szóval és tettel is köteles szolgálni hazáját, amikor egy nemzetellenes kormány azon munkálkodik, hogy végérvényesen elszakítson bennünket nemzetrészeinktől, egyúttal a társadalmat atomizálva tovább gyengítse Magyarországot. Írások (1989–2009) című kötetéből a jövőt féltő, a jelent félő, de reménnyel teli látomása, a magyar nemzet újjászületése és felemelkedése olvasható ki.
 
A dedikálással egybekötött ünnepélyes könyvbemutatón Lovas Pál kiemelte, Makovecz Imre számos kitüntetés és díj birtokosa: Ybl- és Kossuth-díjas építész, a Francia Építészeti Akadémia aranyérmének tulajdonosa, Magyar Örökség-, Prima Primissima-díjas, és a Corvin-láncot is megkapta. A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Kós Károly Egyesülés alapító tagja, Hegyvidék díszpolgára, de minden címénél fontosabb, hogy munkásságával beírta nevét a legnagyobb magyar építészek, Hild, Ybl vagy Kós Károly közé – mondta Lovas. Épületei egyszerre a tér szervezői, és üzenetek magyarságról, európaiságról, valódi kereszténységről. Írásai pedig megnyilatkozások a művészet alapkérdéseiről, napjaink társadalmi és politikai aktualitásairól.
 
szoval
Sokan dedikáltatták új Makovecz-kötetüket
 
Új kötete húsz év irodalmi, közéleti munkásságának az öszszegzése. Makovecz összefogásra szólít fel, hogy közös erővel szerezzük vissza hazánkat azoktól, akik az elmúlt években csak hasznot húztak belőle, és tönkretették. Olyan kérdéseket, gondolatokat vet fel, amelyeket mások még magukban sem mernek megfogalmazni. Elutasítja a hazugságot, a reménytelenséget, a kudarcra ítélt, régi elitet, mert úgy tartja, az ország azoké, akik dolgoznak és küzdenek érte.
 
Az építész úgy véli, a Kárpát-medence olyan kohó, amelyben a különböző népek egy különös, alig megfogalmazható népszellemhez tartozónak érzik magukat, ezért van esély arra, hogy az itt élő emberek – szlovákok, horvátok, szerbek, ruszinok, románok, a magyar cigányság és így tovább – végre együttműködjenek, maguk mögött hagyva azokat a mesterségesen kialakított ellentéteket, amelyeket a békétlenségben érdekelt erők szítanak. Ebből a törekvésből táplálkozik a magyarországi szerves építészet, a Kós Károly Egyesülés és a Kárpát-medence élő építészetének társasága, amelyhez a magyarokon kívül tizenkét szlovák és hatvanegy román építésziroda tartozik.
 
Mint az alpolgármester kiemelte, a 2004-es népszavazás után a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként Makovecz Imre megtette azt, amit az anyaország elmulasztott, és az akadémia tagjai közé fogadott ötven határon túli kiválóságot, ezzel erősítve az összetartozást. Megmutatta, hogy nem beszélni, hanem cselekedni kell.
 
(mm.)