Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Tél végi virágok

Az év legzordabb hónapjának érezzük a februárt, pedig meteorológiailag nem hidegebb a januárnál – valószínűleg csak a szívünkben tűnik annak… De ekkor sem kell nélkülöznünk a virágokat, és – bármilyen meglepően hangzik – nemcsak a meleg szobában érdemes frissen feslett szirmok után kutatni, hanem a kertben is.
Ha 1948-ban a Monte Christo grófja és a Három testőr híres szerzőjeként ismert Alexandre Dumas hasonló nevű fi a nem ír nagy sikerű regényt a kaméliás hölgyről, valószínűleg ez a növény ma is csak a távol-keleti kerteket díszítené. A regény alapján azonban a nagyközönség megismerte és megszerette a teafélékkel rokonságot tartó kaméliát, amely nemcsak elterjedt az Öreg Kontinensen, hanem a nemesítése is nagy lendületet kapott.
 
A kamélia virágai hosszú hetekig díszíthetik a tövet
A kamélia virágai hosszú hetekig díszíthetik a tövet
 
Közkedvelt kamélia
A fehértől a bordóig terjedő árnyalatú virágok között ma már sok telt virágú és cirmos szirmú fajta is akad. A Kelet-Ázsiában 7-10 méteres, örökzöld cserjéből érzékeny, de virága szépségéért közkedvelt szobanövény lett.
 
A szobában mindenképpen világos, de hűvös (télen 8-12 Celsius-fokos) helyet kell keresni a cserépnek, ellenkező esetben a kamélia csak vegetál. A sötétzöld, fényes felületű levelek között kifejlődő bimbók tél végén bomlanak ki, és akár hosszú heteken át folyamatosan nyílva díszíthetik a tövet.
Elvirágzás után a kaméliát néhány évente át kell ültetni. Ehhez csak laza szerkezetű, savanyú (homokos-tőzeges) földet szabad használni. Nyárra a kert világos, de közvetlen napfénytől védett helyére kerülhet. Öntözni csak lágy vízzel (forralt vagy esővízzel) szabad. Az ősszel behozott kaméliát a bimbók megjelenéséig bőven kell locsolni és tápoldatozni. Azt követően azonban csökkenteni kell a vízadagokat, a tápanyag-utánpótlást pedig be kell szüntetni.
 
A bimbósan megvásárolt tövek a hazaszállítás után gyakran ledobják bimbóikat, ezért érdemes már kinyílt virágokkal megvenni. Bimbós állapotában a nevelés során is kerülni kell a helyváltoztatást.
 
Szép színe miatt is kedvelt a kamélia
Szép színe miatt is kedvelt a kamélia
 
Divatos hunyor
A kert egyik legkorábban nyíló virága a fekete hunyor. Megfigyelték, hogy enyhébb telű években már decemberben kinyílnak a „szirmai”, amelyek a megtévesztő név ellenére nem feketék, hanem fehérek. A legkésőbb márciusig megjelenő virágot tulajdonképpen öt csészelevél alkotja, amelyek között alig észrevehetőek a nektár tárolására módosult sziromlevelek. A csészelevelek nem hullnak le, hanem akár hónapokon át a növényen maradhatnak. A magok a virág közepén kialakuló furcsa társas tüszőkben fejlődnek. Pálmalevélre emlékeztető leveleinek bokra arasznyi magasságú, az idősebb tövek körül erőteljesen elterjedt.
 
A növény érdekessége, hogy a Helleborus nemzetség mintegy húsz vadon is előforduló fajának és megannyi nemesített változatának az egymás mellé ültetett példányai tovább kereszteződhetnek, és a szemünk láttára, a saját kertünkben hozhatnak létre új, sosemvolt kombinációkat. A bólogató virágok között egyre több szín és a nemesítésnek köszönhetően gyarapodó számú mintázat, illetve virágfelépítés is felbukkan.
 
A növény nevelése nem teszi próbára a kertbarátok képességeit, védett helyen, jó vízáteresztő talajon szépen fejlődik. Akár bokrok alatt, félárnyékban is megél, csak a teljes árnyékot nem viseli jól. Tőosztással könnyen szaporítható. A díszkertekben sokáig egyáltalán nem volt helye, az utóbbi időben azonban divatossá vált, és a kertészek, nemesítők látókörébe került. Ennek köszönhetően cserepes és vágott virágként is egyre gyakrabban találkozhatunk vele.
 
A hunyor szokatlan tulajdonságokban bővelkedő virág
A hunyor szokatlan tulajdonságokban bővelkedő virág
 
A démonok növénye
A hunyorfélék elterjedési területe magában foglalja hazánkat is, de a leggazdagabb változatosságban a Balkán hegy- és dombvidékein élnek. Sokuk mérgező (erre utal görög eredetű nemzetségnevük is: helein = ölni, bora = étel), a népi gyógyászat ismert és kedvelt növénye. A gyökeréből készült szerekkel a süketséget és több fertőző betegséget kezeltek sikerrel. Érdekes, hogy állatokon is alkalmazták: fennmaradtak olyan leírások, amelyek szerint a beteg állatok fülét átszúrták, és abba hunyorgyökeret fűztek. A növényt annó előszeretettel használták kutak megmérgezésére is.
Mint sok mérgező virágot, a szokatlan tulajdonságokban bővelkedő hunyort is legendák lengik körül. Egyes helyeken a démonok növényének tartják, másutt karácsonyi rózsának, vagy Krisztus-virágnak nevezik. Utóbbi név hátterében egy szegény lány története áll, aki nem tudott ajándékot vinni a megszülető Megváltónak, és lehulló könnyei nyomán hunyorvirágok fakadtak.
Barta István