A természetvédelmi területek figyelői

A Hegyvidék Budapest talán „legzöldebb” kerülete, a főváros tüdeje, tele erdőkkel, kirándulóhelyekkel, turistaútvonalakkal. Tömegével érkeznek ide a kikapcsolódni vágyók, főleg hétvégén. Ez részben persze öröm, másfelől azonban rengeteg probléma okozója is. A természetvédelmi kezelői feladatokat ellátó Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság őrszolgálatvezető-helyettesével, Halász Antallal beszélgettünk.
Sokan sok fórumon elmondták már, évek, sőt évtizedek óta napirenden lévő téma, hogy nem bánunk megfelelően a természettel. Kihasználjuk, ahelyett, hogy használnánk, feléljük, ahelyett, hogy vele élnénk. A Budai-hegység, a Normafa a leglátogatottabb természetvédelmi területek közé tartozik, így nyilván önök is folyamatosan szembesülnek mindezzel.

– A legtöbb gond abból adódik, hogy sokféleképpen akarjuk „kihasználni” az erdőt. A gyalogos kirándulók mellett ott vannak a kerékpárosok, lovaglók, motorosok, télen a síelők, a szánkózók. Mindezek a tevékenységek viszonylag kis helyre összpontosulnak, amiből számos szabálysértés, konfliktus és balesetveszély származik. Az lenne az ideális állapot, ha mindenki a megfelelő pályákon és közparkokban sportolna, a védett területeket ugyanis nem ezért hozták létre! Kevesen tudják, hogy a Normafánál általunk jóváhagyott kerékpárútnak a Jánoshegyi, a Tündérhegyi és a Mátyás király utat jelölték ki. Tudtommal a kerületi önkormányzat dolgozik egy új terven, ami azért sem könnyű feladat, mert a legfrissebb EU-szabályok értelmében kerékpár- és lovaglóút csak mentővel megközelíthető helyen létesíthető. Véleményezéskor elsősorban a természet és a gyalogos kirándulók érdekeire kell figyelemmel lennünk. Nagy problémát jelentenek a lejtőkön vágtató downhilles fiatalok: kerékpárjaikkal komoly környezeti károkat okoznak, az erózió miatt a csapadék nagy mennyiségű hordalékot visz a közutakra. Mivel azonban a többségük kiskorú, sajnos igen körülményes velük szemben az eljárás. Vannak olyan típusú szabálysértések, amikor az elkövetők nem is sejtik, hogy kihágást követnek el. Jó példa erre a kutyasétáltatás, amit természetvédelmi területeken csak pórázzal szabad végezni, valamint e helyeken engedélyköteles a virággyűjtés és a gombászás – erre sem figyelnek sokan. Jelentős gond még az erdőben hagyott hulladék, aminek elszállítására súlyos milliókat költ a Pilisi Parkerdő Zrt.
 
A tudatlanságból eredő természetkárosításra megoldást jelenthetne a minél szélesebb körű felvilágosítás.
– Jelenleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Galériájában folynak rendszeres előadások, de néhány esztendeje a túravezető-képzésben is megjelent a természetvédelem. Igény esetén egyébként szakembereink szívesen tartanak ismeretterjesztést akár a tizenkettedik kerületben is.
 
Mivel foglalkozik amúgy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság?
– A tizenkettedik kerületi természetvédelmi területek legjelentősebb része állami tulajdonban van. Ezek vagyonkezelője a Pilisi Parkerdő Zrt., míg mi a természetvédelmi kezelői teendőket látjuk el. Fő feladatunk az ez irányú jogszabályok, valamint a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség által kiadott engedélyek betartásának ellenőrzése. A helyi védettséget élvező területeknél a fővárosi önkormányzat az illetékes, amelynek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti helyi csoportja a szerződött partnere. Hegyvidéken a Kissvábhegyen, a Denevér út környékén, valamint az Ördögoromnál az egyesület figyelőszolgálatot tart fenn, élőhely-kezeléseket végez, és főleg helyi védettségre tesz javaslatokat. A kerületben jelenleg a Diós árok felső része és a fogaskerekű vasút közötti, valamint a Magasút környéki erdő „várja”, hogy védetté nyilvánítsák.
 
E területek mellett melyek a Hegyvidék legféltettebb kincsei?
– A kerület bővelkedik természeti értékekben. Sokféle erdőtársulás, sziklagyep található itt. A növények sorából kiemelkedik a több ezres nagyságrendű leánykökörcsin-állomány, a magyar lednek, a Szent László tárnics, a budai imola, a tarka nőszirom, a magyar bogáncs, de léteznek olyan ritkaságok is, mint az orchideafélék közé tartozó méhbangó, valamint a fővárosban kizárólag itt élő szúnyoglábú bibircsvirág és pókbangó. A sokszínűvirágfajták igen tarka rovarvilágot vonzanak. Több cincér- és szarvasbogárfaj említhető, míg a lepkék sorában igazi ritkaság a csíkos boglárka, amelynek negyven-hatvan egyedből álló populációja a Kárpát-medence alföldi és dombvidéki területei közül kizárólag a Normafa-lejtőn él. E faj megóvása érdekében külön kaszálási rendet vezettünk be.
 
Időről időre felmerül egy Normafánál építendő sípálya terve. Mi erről az önök véleménye?
– A Normafánál a síelésnek sokkal inkább hagyományai, semmint szerzett jogai vannak. Természetvédelmi szempontból a gazdag élővilág miatt aggályosnak véljük az ötletet.
 
Önnek biológia–földrajz szakos tanári diplomája van. Hogyan lesz egy pedagógusból természetvédelmi szakember?
– Már gyerekkoromban érdekelt a bennünket körülvevő élővilág. Tizenhárom évig tanítottam Érden, rengeteg túrát, tábort vezettem, s a mai napig rendszeresen publikálok. A gyerekekkel, úgy vélem, jól megtaláltam a hangot, igyekeztem mindig a látható világról informálni őket. Tanárként, szakíróként elköteleztem magam a természetvédelem mellett, így már pedagógusi éveim alatt polgári természetőr lettem, 2001 óta pedig főállású természetvédelmi őrként dolgozom. Jelenlegi feladataim a jogszabályokról és az ismeretterjesztésről szólnak, szabadidőmben szívesen foglalkozom a nappali lepkék tanulmányozásával, valamint botanikával.
Janzsó Tamás