Tobzódócsütörtök után jön a böjt!

Húshagyókedd az idén február 24-re esik. Másnap, hamvazószerdával kezdődik a húsvétig tartó negyvennapos böjt, mely idő alatt bált, mulatságot, lakodalmat, lakomát tartani, rendezni nem illendő, sőt egyenesen tilalmas. A böjt „fegyelemmel” teljes, javunkra szolgáló megtartóztatás.
A böjt Krisztus áldozatos böjtölésének, kínszenvedésének és kereszthalálának szimbóluma. Hasznos voltában már az ókoriak sem kételkedtek. Bölcsen rendezte el ezt a tapasztalás, a vallás, no meg a mindenható: a szervezetet megtisztító, az egészségünket, immunrendszerünket megerősítő koplalás felkészíti a szervezetet a tavaszi megújulásra.
 
Eleink elsősorban a húst, különösen a sertéshúst hagyták el étrendjükből, majd az állati zsiradékot is. Ám, mint tudjuk, az ember esendő, s csütörtökre kedvüket szegte az eltökélt éhezés. Rádöbbentek, hogy a kamrában még ott lapul a farsangi étek bőséges maradéka, vétek volna, ha kárba veszne! Nosza, függesszük fel a megkezdett böjtöt, együnk még egy utolsót! El is nevezték e „vétkes” harmadnapot zabáló-, egyes vidékeken tobzódócsütörtöknek. Ekkor a farsang végleg kiadja a lelkét, s valóban elkezdődik a komoly böjt.
 
Tobzódócsütörtök után jön a böjt!
 
A keresztény egyház az első századoktól kezdve előírta híveinek az evéshez kötődő megszorításokat bizonyos időszakokra, illetve napokra. Böjt idején napi háromszori étkezést tartott megengedettnek, ebből egyszer lehetett jóllakni. Tartózkodni kellett a hústól, a zsíros ételektől. A húsvét előtti nagyböjtben hamvazószerdára, nagypéntekre és a pénteki napokra vonatkozott a hústilalom.
 
A nagypénteki böjtöt a protestánsok is betartják. Ezen a napon csak egyszer esznek, este. A hívőket ugyan nem tiltották el a húsevéstől, de ők sokfelé átvették ezt a szokást a katolikusoktól. Régebben a nagypénteki böjtöt már az előtte lévő napon megkezdték. Ebből a szokásból ered a zöldcsütörtök elnevezés, jellegzetes étrendi összeállítással: spenót rántott zsemlével, bundás kenyérrel.
 
Ma is jól ismert és bevált böjti étel a cibereleves, amelynek alapanyaga lehetett korpa vagy aszalt gyümölcs. A korpán erjesztett, leszűrt savanyú lébe kukoricát, kölest vagy hajdinakását főztek. Ezt behabarták liszttel és tejföllel. Ezenkívül rendszerint halat, növényi ételeket, kenyeret ettek böjt idején.
 
A böjt gyógyító hatását, mint már említettük, az ókori egyiptomiak és Hippokratész is ismerték, gyakran alkalmazták. A gyógyszeres kezelések előtérbe kerülése után Galénos, az egyik legjelesebb ókori orvos hatására évszázadokig háttérbe szorult. Csak a reneszánsz idején fedezték fel újból a böjtterápiát. Paracelsus csaknem minden panaszra  ezt javasolta. A XVIII. és XIX. században világszerte számos tanulmányt írtak a böjtről, és böjtklinikákat is nyitottak.
 
Járay Mari
 
WALDORF SALÁTA BÖJTÖSEN
Az alma és a zeller társítása régóta kipróbált ízkombináció, böjtben pedig kiváló téli vitaminbomba. Ezúttal 30 deka zellert hámozzunk meg, s vágjunk fel gyufaszálnyi csíkokra. Szórjuk enyhén sós, kissé citromos, 1-1 késhegynyi őrölt fehér borssal és ételízesítő porral fűszerezett vízbe, és főzzük kb. 3-4 percig. Hagyjuk kihűlni a főzőlevében.
 
Két jókora jonatánalmát vagy savanykás zöldalmát hámozatlanul mossunk meg, félbevágva metsszük ki a magházukat, és ugyanúgy metéljük vékony hasábokra (julienre), mint a zellert. Negyedeljünk el 10-12 szem dióbelet. Készítsük el az öntetet: 10 evőkanál majonézt keverjünk össze 5 evőkanál főzőtejszínnel, 1 kiskanál citromlével, 1 mokkáskanál cukorral és 1 csipetnyi sóval. (Aki igazán böjtösen készíti, az elhagyhatja a majonézt és a tejszínt, helyette 2 deci kefirt, 2 kiskanál citromlevet és 2 mokkáskanál cukrot használjon.) Végül az öntetet kanalazzuk rá az almás zellerre, lazán forgassuk össze, díszítsük fel a tetejét a diódarabkákkal.
 
Egy adag (a recept négy személyre szól) a majonézzel is 600 kcal, ami még elfogadható egy kímélő ebédhelyettesítőnek, kis jó indulattal uzsonnának – de vacsorának semmiképpen!