Vesztett helyzetből fordítottak

Vert helyzetből lett bajnok a BSE FCSM női röplabdacsapata. A városmajori együttes öt meccsen, 0–2-es hátrányból nyerte meg 3–2-re a Nyíregyháza elleni bajnoki döntőt. Nyári Sándor tanítványai az utolsó összecsapáson már parádéztak, és esélyt sem adtak ellenfelüknek. A szakember a finálé után elmondta, hogy együttesének a vártnál talán korában jött ez a trófea, azonban szerinte a siker nem száll játékosai fejébe, hanem továbbra is éhesek maradnak a győzelemre.
A remény hal meg utoljára. Ez a már-már közhelynek számító közmondás lehetett a BSE női röplabdacsapatának mottója, miután a bajnoki döntő első két mérkőzését elveszette a Nyíregyháza ellen. Bizony, ekkor elég távolinak tűntek a városmajoriak bajnoki aranyálmai. A BSE mestere, Nyári Sándor is csupán abban bízhatott, hogy a harmadik meccset megnyerik hazai pályán, és nem győzelem nélkül veszítik el a párharcot.
 
vesztett
 
– A gondolat, hogy nyert találkozó nélkül zárjuk a döntőt, nagyon felpörgette a lányokat – nyilatkozta Nyári Sándor a bajnoki döntő másnapján. – Ez volt az a pillanat, amikor elkezdődött valami a játékosaimban. Meg is lett az eredménye, hiszen szépítettünk. Azonban ha azt kérdezi tőlem, mikor kezdtem el hinni abban, hogy a lányok megnyerik az aranyat, akkor egy korábbi eseményt kell említenem. Az elődöntőben a Gödöllő három kubai játékost is igazolt a rájátszásra – az ezzel kapcsolatos szabálylyal egyébként nem értek egyet –, ekkor úgy nézett ki, nem mi vagyunk a párharc esélyesei. Azonban a félelmek ellenére a lányok mindenkire rácáfoltak, és beverekedték magukat a fináléba. Ekkor éreztem először, hogy ha „nem vigyázunk”, akár bajnokok is lehetünk.
 
Igen ám, de az első győzelem még nem adhatott elégedettségre okot, és igazából sok bizakodásra sem, hiszen a fővárosiaknak Nyíregyházán kellett volna egyenlíteniük, ami hatalmas feladatnak tűnt. De a remény még mindig élt az alapszakaszgyőztes játékosaiban.
 
– A negyedik mérkőzés fantasztikus volt! A nézők mindent láthattak, ami szem-szájnak ingere. Azt el kell ismerni, hogy ezúttal az első két meccsel ellentétben a szerencse is mellénk szegődött, így tudtunk egyenlíteni.
 
Jöhetett a mindent eldöntő ötödik meccs. Ekkorra már fordult a kocka, a lélektani előnyön kívül a hazai pálya is a BSE mellett szólt. Zsúfolásig megtelt a 400 fő befogadására alkalmas csarnok, olyan sokan voltak kíváncsiak a találkozóra, hogy akadt néhány néző, aki a szomszédos asztalitenisz-teremből követte figyelemmel, ahogy a hazai lányok szinte „felmossák a pályát” a nyíregyháziakkal. Akadt olyan pingpongos, aki inkább később kezdte el az edzését, mert meg akarta nézni, hogyan nyerik meg a bajnokságot a röplabdások.
 
Örömmel láthatták, hogy a BSE gyakorlatilag szemernyi esélyt sem adott a láthatóan hitehagyottan játszó vendégeknek, akik csupán egy-egy pillanatban voltak képesek felvenni a ritmust.
 
– Valóban kiütöttük az utolsó meccsen a Nyíregyházát. A lányok hihetetlenül játszottak, nekem szinte semmi dolgom nem volt, egyszerűen minden taktikai elem úgy valósult meg, ahogyan azt látni akartam. Egyszerre játszott jól mindenki a csapatban, ami nagyon ritka. Ellenfelünknek esélye sem volt. Egyértelmű volt, ezt a meccset a lányok nem engedik ki a kezéből. De elárulok egy titkot. Ezt én már a rangadó előtt láttam rajtuk, és egy pillanatig sem voltam feszült, tudtam, mi lesz a vége, igaz, én három egyet tippeltem.
 
A hazaiak elszántságát egyetlen rövidke eseménysorral lehetne talán a legjobban érzékeltetni. A harmadik felvonásban történt: 8–7-re feljöttek a vendégek, ám még mielőtt az első reménysugár megcsillanhatott volna számukra, a szinte hibátlanul játszó BSE azonnal váltott, a folytatásban mindig a legjobb megoldásokat választotta, és percek alatt megnyerte a szettet – s vele a bajnokságot. Ez volt az a pillanat, amikor végre lekerült az óriási teher az újdonsült bajnokok válláról. A hős lányok előbb „kicsi a rakást” játszottak, majd mindenki összeborult mindenkivel, és leírhatatlan öröm látszott az arcokon.
 
– Nagyszerű érzés, hogy el tudtuk csípni a bajnoki címet. Ahogy telt-múlt az idő, a lányok egyre jobban összekovácsolódtak, és egy kicsit én is meglepődtem, néha milyen jól játszottak. Talán még korán is jött ez a trófea. De majd kiderül, mindez milyen hatással lesz az alakulat jövőjére, bár ahogy ismerem a játékosaimat, továbbra is sikerre éhesen dolgoznak majd, hiszen imádnak nyerni.
A szakember utolsó félmondatát a döntő hűen igazolta, hiszen nem mindennapi akaraterőről tettek tanúbizonyságot a BSE játékosai. Ha talán túl korán is jött a városmajoriak győzelme, egy biztos: az aranyérem nem érdemtelenül került a fővárosiak nyakába, bravúros feltámadásukkal rászolgáltak a bajnoki címre.
 
Császár-Nagy Márk