A tápanyagigényes medvehagyma

A tavasz kezdetén mindig előkerül a „medvehagyma-kérdés”, ahogy a növények előbújnak a földből, a lapokban és a közbeszédben is felbukkan a téma. Mennyire egészséges, milyen finom? Ráadásul „gazként” borítja az erdők alját. Ezúttal nem gasztronómiai vagy dietetikai, hanem ökológiai és botanikai szempontból vesszük górcső alá a medvehagymát.

A néphit szerint a medvék, miután felébredtek téli álmukból, az értékes és gyógyító hagymaleveleket legelték, innen kapta nevét a medvehagyma, ez az egyszikű, évelő növény, amely egyike a spárgavirágúak hagymát nevelő fajainak. Erdők alján jelenik meg általában két, arasznyi lándzsás levele, amely fényes, sötétzöld. A_tapanyagigenyes_megvehagymaEzek között fejlődik a kiemelkedő virágszár, tetején az ernyős virágzatba rendeződő sárgás- vagy zöldes fehér, apró virágokkal.
A virágzás ideje április, május. A borsszem méretű, fekete magok toktermésben érnek be nyár végére. A talajban hosszúkás, fehér hagymákat nevel, ezek telelnek át. A hagymák melletti sarjhagymák miatt leggyakrabban kis csoportokban látható.
Kedveli a tápanyagban és nedvességben gazdag talajokat. Elterjedését nem befolyásolja a beárnyékoltság és a tengerszint feletti magasság. Tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben, bükkösökben gyakori faj. Előfordulása a Dunántúlon jellemzőbb, nagy állományai találhatók a Mecsekben és a Dunántúli-középhegység erdeiben is.
Gyógynövényként a rokon fokhagymához hasonló: vérnyomáscsökkentő, jótékonyan hat a koleszterinszintre, segít a gyomorbántalmakon, nyugtató, fertőtlenítő, antibiotikus hatású. A virágzás előtt leszedett levelek fogyasztását ajánlják, ezek azonban fűszerként, idényzöldségekkel pedig friss salátaként is élvezetesek. A sóskához hasonlóan főzeléknek, vagy levesnek, mártásnak is elkészíthető, de aprítva tavaszias vajkrémben is ízletes. A friss leveleket nem érdemes szárítani, mert gyorsan csökken gyógyhatásuk.
A kígyóhagymának, vadfokhagymának, poroszhagymának is ismert növény megjelenése és élőhelye alapján összetéveszthető a gyöngyvirággal, amelynek virág nélküli töve rendszerint ugyancsak két lándzsás – bár nem hagymaillatú – levélből áll. Mivel a gyöngyvirág mérgező, ezért ha kétségünk van, biztosabb, ha nem fogyasztjuk el a leveleket.
Az utóbbi években egyre gyakrabban látni a hóvirághoz hasonlóan kis csokrokban kínált medvehagyma-leveleket. A kerület több pontján is árulják, de a biopiacon is feltűnik. Az egyre általánosabb jelenség hatására persze a természetvédők is megmozdultak; bár a növény nem védett, a tömeges gyűjtés, különösen a hagymák kiásása az állományok gyors összeomlásához vezethet – mondják, és igazuk van.
Sajnos, sok esetben nincs mód arra, hogy meggyőződhessünk a növény származásáról vásárlás előtt. A kertészetekben és piacokon azonban cserepes medvehagymát is lehet kapni, amit a kertbe kiültetve megalapozhatjuk a saját gyógynövényállományunkat. Nevelése nem okoz nehézséget, bár a Hegyvidék talajadottságai, mikroklímája nem mindenütt kedvez a tápanyagigényes növénynek.
A hazai növények közül nem sok dicsekedhet azzal, hogy az interneten több saját honlapja is van. Ezeken a receptek és általános ismertetők mellett meg is lehet rendelni levelét, magját, akár fagyasztva, sózva is. Jelentősebb területen történő termesztése nehéz, mert az erdők alján kialakuló körülményeket nem egyszerű mesterségesen létrehozni. Ilyen feltételek mellett képességeinél sokkal gyérebb állományt alkot. A levelek gyűjtése a védett területeken (nemzeti park, természetvédelmi terület stb.) legfeljebb korlátozottan, engedélyhez kötve lehetséges, a nem védett területeken viszont csak az etika szab határt. Sajnos, egyes könnyen megközelíthető és településekhez közeli termőhelyeken komoly pusztítás nyomaira lehet bukkanni.
A piacokon lehet biomedvehagymával is találkozni, azonban ritka a tényleges tanúsítvánnyal rendelkező, ellenőrzötten bio minősítésű. Gyakoribb, hogy az eladó – mivel meglátása és ismeretei szerint nem permetezett helyen gyűjtötte – bioként értékesíti portékáját.

Barta István