Kegyhely a kerület szélén

1731-ben történt, hogy Traub János budakeszi polgár a falu határában sétált, amikor az egyik tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Ezt követően Traub súlyosan megbetegedett, de hamar felépült. Gyógyulásáért hálát adva olajképet vásárolt egy budai festőtől, amely a Jézust tápláló Szűz Máriát ábrázolta. A festményt a tölgyfára akasztotta ki.

Kegyhely_a_kerulet_szelen1Hamarosan sokan kezdték el látogatni a helyet, ezért Acsádi Ádám Péter veszprémi püspök 1730 körül kivizsgáltatta az eseményeket. Az eljárás végeztével engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék, és nem sokkal ezt követően a hívek adományaiból felépült egy kis kápolna. Ez volt a makkosmáriai kegytemplom elődje.
Makkosmária ma a XII. kerület határában található, neve a fenti történetből eredeztethető. A főváros 1892-ben vásárolta meg a Budakeszierdő néven ismert területet, amelynek részét képezte Makkosmária is. 1930-ban csatolták a fővároshoz, akkor, amikor a fővárosi közgyűlés a XII. kerület létrehozásáról döntött. Érdekes módon a kerület és a főváros határa épp a templom bejáratánál húzódik, így a makkosmáriai rét a Hegyvidékhez, míg a templom Budakeszihez tartozik.
A kegyhely kialakulását követően a 18. században két közelben élő remete vállalta annak gondozását. Népszerűsége nagyon gyorsan nőtt, és az óbudai trinitárius rend hamarosan úgy döntött, hogy templomot és kolostort épít oda. 1768-ban Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel a templomot több mint tízezer hívő jelenlétében. Az új épületben helyezték el a tölgyfa törzsét, valamint a Traub-féle kegyképet. Néhány év alatt ötven csodálatos gyógyulás története kapcsolódik a helyhez.
Makkosmária virágzása azonban nem tartott sokáig: II. József 1784-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, köztük a trinitáriusokét is, a kolostorokat pedig bezárták. A fatörzs és a szentkép a budakeszi plébániára került, az erdőben lévő kolostor és kegytemplom az enyészeté lett. Mintegy százévnyi elhagyatottság után, az első világháború idején Miller Péter budakeszi plébános megvásárolta a romokat az egyház számára. A második világháború alatt a szervita rend mutatott be miséket vasárnaponként és a Mária-ünnepek alkalmával. Sokan hadifogoly rokonaikért imádkoztak, így meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
Kegyhely_a_kerulet_szelen2A legelső kis kápolnához hasonlóan megint csak a hívek fogtak össze, és gyűjtést rendeztek, melynek eredményeképpen felépült a ma is álló templom a Normafától 15 percnyi távolságra. 1950-ben szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, s újra visszahozták a fatörzset és a képet. A történelem azonban megismételte önmagát: a szerzetesrendeket 1950-ben feloszlatták, a szervita testvérek távozni kényszerültek. Az egyházmegye kezelésébe kerülő templom lelkésze Tamás János lett, aki harminchárom esztendőn keresztül dolgozott a kegyhelyért. A makkosmáriai templom a mindenkori budakeszi plébánoshoz tartozik, aki eleinte a jezsuita rendet bízta meg a kezelésével, majd 1995-től a domonkos rend látja el a pasztorációs munkát.
A templomban máig a foglyokért imádkoznak, kitágítva a kört a kábítószeresekre, a szerencsejátékosokra, valamint minden káros szenvedély rabjára. A rét kedvelt turistacélpont, esőházzal és szalonnasütő helyekkel.

BA