Mesék útján

Az idén is megtartotta hagyományos megemlékezését a Virányosi Közösségi Házban a Kiss Áron Tisztelőinek Köre. A rendezvényhez kapcsolódó konferencián a résztvevők a magyar játéktörténet egyik legnagyobb alakjának szellemi örökségét elevenítették fel.

Kiss Áron tisztelői immár tizenhatodik alkalommal gyűltek össze a Virányosi Közösségi Házban, hogy az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar elődjét, a Budai Paedagogiumot irányító pedagógusra és játékgyűjtőre emlékezzenek. A szakmai konferencia előtt az egybegyűltek – köztük a szülőfalu, Porcsalma és a Hegyvidéki Önkormányzat képviselői – megkoszorúzták a Gálbory-villa (Kiss Áron egykori lakóháza) falán elhelyezett márványtáblát.
A hagyományokhoz híven az emléknapon adták át a 2000-ben Szentiványi Tibor művészettörténész kezdeményezésére megalapított Pro Ludo-díjat. Az elismerést minden évben a magyar és magyarországi játékkultúra fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó szakembernek adományozzák. A korábbi Pro Ludo-díjasok és Szentiványi Tibor örökösének döntése értelmében ezúttal Pálffy László vehette át az önmagában is egy rejtvénnyel felérő, több részből álló „Meleda-típusú” ezüstgyűrűt.
A magyar játéktörténet egyik legnagyobb alakjának máig élő szellemi örökségét elevenítették fel a Kiss Áron-konferencia előadói. Szó esett a hagyományőrző tankönyvekről, valamint a „Családi Gömb – családi vasárnapok fordulatos logikai és táblás játékokkal” című programsorozat tapasztalatairól is. Élénk érdeklődés kísérte a játékos matematikai testépítés program bemutatását és a Bridges Pécs 2010 Világkonferencia játékvonatkozású rendezvényeiről szóló beszámolót is.
Farkas L. Rozália pedagógus a magyar népmese és a táblás játékok kapcsolatáról beszélt. Elmondta, hogy a népmese a játékban a megismerés és a hagyományőrzés egyik legfontosabb eszköze. A magyar népművészet, népköltészet, népzene kiemelkedő kincse az egyetemes kultúrának, nyelvezete tiszta, világos és közérthető. Idegenre át nem fordítható, mert benne mutatkozik meg „a nyelv daca, fejessége, zamata”. A magyarok mindennapjait át- meg átszövi valamiféle csodálatos képi világ, mintha az egyszerű emberek a hétköznapokat, azoknak szépségeit és nehézségeit úgy élnék meg, mint valami csodát: az élet csodáját – fogalmazott a pedagógus.
Szokásaink és hagyományaink őrzése, ápolása azt is jelenti, hogy a mai, kiüresedett világból visszatalálhatunk az értékek birodalmába. Elég elővenni egy népmesét, és azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van, a szűkebb és tágabb világ, valamint maga az ember harmonikus egységet alkot. Logikus, célszerű, és az erkölcsi értékrend szabályai maradéktalanul érvényesülnek benne. A mese a gyerek számára menedék, felhőtlen öröm, mint ahogyan a játék is az, olyan világ, amelyben el tud igazodni, egyszersmind életre szóló tapasztalatokat szerezhet, irányelveket sajátíthat el.
A megismerés hatékonyságát növeli, ha a két alapeszközt, a mesét és a játékot összekötjük. Így alkotta meg Farkas L. Rozália az első olyan társasjátékot, amely a magyar népmesékből táplálkozik. A Világgá megyek a népmesék vándorútján címet viselő táblás játék célja, hogy lehetőségeihez mérten megismertesse a gyerekeket a népmesékben szereplő, döntően falusi világ tárgyaival, jellemzően használt eszközeivel, ezáltal a magyar ősi hagyományokkal és szokásokkal.
A játék eszközei egyfelől vizuális élményt nyújtanak, miközben segítik a képalkotást, másfelől a különböző játékmódok segítségével kapcsolatot teremtenek a mesék tárgyai, ezeken keresztül a mesék világa és a gyerekek között. Mindemellett a játék hozzájárulhat az olvasás népszerűsítéséhez is.

MM.