Advent a Hegyvidéken
Kézműves portékákkal, családi rendezvényekkel és kulturális programokkal várja a látogatókat a közel évtizedes múltra visszatekintő adventi vásár a Kiss János altábornagy utca Böszörményi út és Margaréta utca közötti szakaszán. A zeneszó, a helyben készült finom falatok kavargó illata bízvást minden arra járót közelebb csalogat majd. Az első napon a fogcsikorgató hideg ellenére zsúfolásig megtelt a polgármesteri hivatal melletti terület.
– Már nyolcadik éve rendezzük meg a vásárt – mondta lapunknak a megnyitót jelképező adventi gyertyagyújtást követően Fonti Krisztina alpolgármester –, hozzátartozik a kerület adventi hangulatához. Mindnyájunknak fontos, hogy ráhangolódjunk a karácsony eljövetelére. Ezért a profi előadók mellett – mint például Gryllus Vilmos, a Jazzation együttes, Mollini bűvész, a Kugli együttes vagy az ÖKO Bábszínház – óvodák, iskolák, egyházi közösségek, kisebbségi önkormányzatok hozzák el műsoraikat hétről hétre az adventi vásárba, ahol a színvonalas termékek kiváló ajándékötleteket nyújtanak mindenkinek. A kicsiknek szervezett kézműves-foglalkozások pedig abban segíthetnek, hogy a gyerekek már most fontosnak érezzék a hagyományok ápolását. De az „Advent a Hegyvidéken” nem csupán ezt a vásárt és programjait jelenti, hanem folyamatos ünnepre hangolódást az egész kerületben: huszonnégy helyszínen harmincnégy közösség készít és állít betlehemet. Mindez együtt azért jelentős, mert azt mutatja, hogy a Hegyvidéknek, ennek a közösségnek igazi összetartó ereje van.
A megnyitó napján a vásár területén felállított színpadon megjelenő Mikulás tudta csak az állatsimogatóból, a csacsi, a kecske, a bárány és a póniló mellől elcsalogatni a gyerekeket, hogy köszöntse és meglepje a lelkes, kíváncsi, vagy éppen megszeppent kicsiket. A hideghez szokott nagyszakállú ezt követően is kis barátaival maradt, együtt örült a Téli ünnepeink című rajzpályázat nyerteseivel, illetve meghallgatta Kocsics István atyát, aki az istenhegyi Szent László plébániáról érkezett, hogy meggyújtsa az adventi koszorú második gyertyáját.
– Az advent jelentősége a négy hét előkészület Jézus Krisztus megszületésére – mondta Kocsis atya. – Épp olyan ez – magyarázta a gyerekeknek –, mint amikor a családba kedves vendég érkezik: rendbe tesszük a szobánkat, finom falatokat készítünk, és ünneplőbe öltözünk a várva várt ember érkezésére. A karácsony eljövetelére is minden évben felkészülünk: betlehemet állítunk, az adventi koszorún vasárnapról vasárnapra eggyel több gyertyát gyújtunk, hogy a tél sötétjében egyre nagyobb legyen a fény.
A gyertyagyújtást követően a rajzpályázat győzteseit köszöntötték. A kerület oktatási és nevelési intézményeiben meghirdetett versenyre több száz pályamű érkezett óvodákból, iskolákból és egyéni indulóktól. A legszebb rajzok a vásár ideje alatt a színpad falán láthatók.
Adventkor város- és országszerte számtalan kézműves vásár várja a látogatókat. Aki járt már hasonlóban, s ki ne járt volna, tudhatja: a kínálat, a termékek színvonala rendkívül – mondjuk így – változatos. A Hegyvidék azonban ebben is más. A legszínvonalasabb portékájukat árusító kézművesek érkeztek a vásár idejére nemcsak az ország különböző pontjairól, de a határon túlról is.
– Kolozs megyéből jöttünk, székiek vagyunk – kezdi a bemutatkozást a báránybekecsbe öltözött Sallai János. – Ezeket a holmikat mind saját magunk készítettük.
Azt akarja mondani, hogy ön is szőtt, hímzett?
– Á, dehogy, nekem a mezőn kell dolgoznom. Zsuzsa, a feleségem, meg Kati, a lányom a nagy mesterei a kézimunkázásnak – mondja a szebbnél szebb szőttesek, hímzett, horgolt, azsúrozott, risselt terítők mellett. – Ezeket az irhabundákat, kesztyűket, sapkákat meg a vőm, János készíti. Már hetedik éve itt árusítunk karácsony előtt, nem is szeretnénk máshová menni… Tessék várni, asszonyom, segítek felpróbálni – fordul hirtelen a vásárlójához János bácsi, és felad a hölgyre egy gyönyörű – és meglepően olcsó – irhabundát.
Hosszú sort kell kivárni, míg a vevők feltartása nélkül is szóra lehet bírni Kiss Zoltánnét, a baranyai Magyarszékről érkezett mézeskalácsost:
– Negyedik éve jövünk ide árulni. Voltunk korábban a Vörösmarty téren is, de jobban szeretjük az itteni hangulatot, valahogy meghittebb, a környéken árusítókkal is már szomszédokként térünk ide vissza minden évben. A vásárlók is kedvesebbek, senki nem tülekedni jön, mindig jut egy kis idő a beszélgetésre. Az egyik ismerősöm ajánlotta egyszer, hogy próbáljuk ki ezt a helyet, azóta minden évben itt árulunk – mondja a törökméz, a mézeskalács figurák, karácsonyi puszedlik, kókusztekercsek, kandírozott gyümölcsös csodák, kézműves csemegék, múlt század eleji receptek alapján készült, zsűrizett termékei mögül Kiss Zoltánné.
Ilyenkor majd’ minden háziasszony megpróbálkozik otthon a mézes sütésével, több-kevesebb sikerrel. Karácsonyi ajándék gyanánt nem árulná el a hegyvidékieknek, hogy mi a jó mézes titka?
– Természetesen a méz! Nem szabad sajnálni, és mindig a legjobb minőségűt kell használni. Mi általában akácmézzel szoktunk sütni – mondja a mester, a csipetnyi kis titkot persze megtartva magának.
Aki még nem vette meg szeretteinek a karácsonyi ajándékot, bízvást talál kedvére valót a különböző bódéknál, ahol egyebek mellett cserépcsuprok, kőedények, féldrágakövekből fűzött gyöngysorok, könyvek, üvegékszerek, hímzett báránybőr papucsok, fajátékok, apró gyöngyökből szőtt-fűzött, leheletfinom csipke nyakékek éppúgy várják a vevőket, mint a finom falatok, a tea és a forralt bor. S amíg a szülők vásárolnak, nézelődnek, a gyerekek kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, kipróbálhatják a régi népi játékokat és élvezhetik a változatos műsorokat. Kétsaroknyi területen háromhétnyi élmény vár mindenkit.
AI