Fonti Krisztina: „Fontosak a tradicionális értékek”
„Az emberek érzékelik a modern élet ürességét, és ezt kívánják megtölteni tartalommal. A karácsony időszaka mindennél jobb alkalom e hiány pótlására” – vallja a magyar–olasz szakos tanár, közgazdász. A Hegyvidék kultúráért és közoktatásért, valamint az egyházi kapcsolatokért felelős alpolgármestere fontosnak érzi, hogy minden oktatási és kulturális intézmény fokozottan ügyeljen saját hagyományai megtartására.
A ráhangolódás, a lelki töltekezés a lényeg. Vallásos családban születtem, mi valóban a Megváltó születését ünnepeltük. A készülődés az adventtel kezdődött – s ez nem az ajándékok utáni rohangálást jelentette, hanem a ráhangolódást, a lelki töltekezést, az igazi várakozást. Ha visszagondolok, a múlt összemosódott karácsonyképéből a nagyszülőkkel töltött karácsonyokra emlékszem élesebben, amikor kicsik voltunk az öcsémmel. A Nagy Nap délutánján nagyszüleinkkel elmentünk a pásztorjátékra, és szüleim e pillanatokat használták ki, hogy feldíszítsék a karácsonyfát.
Eljött a szenteste, az izgalom a tetőfokára hágott. Fontos hagyomány volt nálunk – és ezt a szokást a mai napig megtartottuk –, hogy az angyalka háromszor csöngetett, miközben a fa alá tette az ajándékokat. Ily módon fokozta a várakozás izgalmát. Először csak egyet, aztán kettőt, majd hármat, s ekkor végre kinyithattuk a nappali ajtaját. A karácsonyfa alatt elmondtunk egy imát, énekeltünk, és végre sor került az ajándékokra. Miközben bontogattuk a csomagokat, karácsonyi korálok szóltak – felejthetetlen percek… Az illatok, a fényjátékok, a hangok…
Emlékszem, sokáig álmodoztam arról, milyen jó lenne a babáimnak egy szép babaágy. Soha nem felejtem a pillanatot, amikor megpillantottam a fa alatt… A mai napig hasonlóképpen ünnepelünk, bár „modernizáltam” az előkészületeket. Nálunk a karácsonyfát csupaszon hozták az angyalkák, és egészen kis koruktól a gyerekekkel közösen díszítettük fel. Így van ez most is. Ezek az együtt töltött órák a legkedvesebbek a szenteste érkezte előtt. Délután elmegyünk megnézni a pásztorjátékot, ahogy mi is tettük annak idején nagyszüleinkkel. Bár a gyerekeim már nagyok, mégis megmaradt az a szokás, hogy este a gyerekszobában várakoznak a harmadik csilingelésre.
Szenteste halat eszünk, különböző formában, mint valamikor a szülői házban. Igyekszünk évről évre új receptet találni, a vacsorát közösen főzzük a férjemmel. Később mindannyian elmegyünk az éjféli misére a Táltos utcai Szent Kereszt-templomba.
Az idei karácsony újdonsága, hogy alpolgármesterként nem csupán saját családom hagyományainak ápolására kell gondolnom, hanem fontosnak tartom, hogy minden oktatási és kulturális intézmény fokozottan ügyeljen saját hagyományai megtartására. A tradicionális értékek fontosak, jelenlétük biztonságérzetet ad, ekképpen táplálja a közösségi erőt és annak magját, a családot. Bár lehet, hogy az adventi időszak vallási tartalma sokak számára némileg megkopott, de mindenki számára fontos az ünnep szeretethagyománya, s ezáltal a családi kötelékek megerősítése.