Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
Kovacs_Lajos

Kovács Lajos: „Senki ne legyen egyedül”

A hegyvidéki alpolgármester szerint azzal, hogy az utolsó pillanatra hagyjuk a karácsonyi előkészületeket, értelmetlenné tesszük az ünnepet. Bár az ajándékvásárlás időként nála is 24-én délelőttre marad, azért otthon igyekszik megteremteni a karácsony előtti várakozás hangulatát: a kislányával együtt készít adventi koszorút, betlehemi jászlat és fadíszeket.

A karácsony szép, díszes kellékei egyre jobban körülvesznek bennünket, ennek ellenére az ünnepre való lelki felkészülés sokunk életéből kimarad. Pontosabban az utolsó pillanatra hagyjuk, és csak „túléljük”, letudjuk a karácsonyt – olyan ez, mint amikor a futóverseny végén holtfáradtan a célba esünk.
Úgy érzem, akkor tudnánk mindannyian nyugodtan ünnepelni, ha önmagunktól jobban megkövetelnénk a ráhangolódást, illetve ezt másoknál is tiszteletben tartanánk. Azt persze a mai világban nem lehet megtenni, hogy az esztendő utolsó hónapját „elünnepelgessük”, de szánhatnánk egy kicsivel több időt szeretteinkre, hiszen a karácsony róluk szól. Az év végéhez közeledve általában még sok hétköznapi ügyünket szeretnénk elintézni, ez azonban legtöbbször nem sikerül, ugyanakkor az ünnepet is elrontjuk vele. Fontossági sorrendet kellene felállítani az életünkben.
Sajnos, én sem mindig mutattam jó példát, előfordult már, hogy csak 24-én délelőtt sikerült ajándékot vásárolni. Arra azonban próbálok figyelni, hogy kislányomnak, Aisának legyen lehetősége átérezni az ünnepi készülődés szépségét, ezért együtt formázunk mézeskalácsot, barkácsolunk betlehemet, készítünk adventi koszorút és fenyőfadíszeket, esténként pedig együtt olvasunk karácsonyi történeteket.
Gyerekkoromban Nagykátán elsősorban a hittanórákon, betlehemi játékokon ismertem meg a karácsonyi hagyományokat, az óvodai, iskolai foglalkozásokon élhettem át a közös készülődés élményét. Ezért tartom ma fontosnak azt, hogy itt a Hegyvidéken a gyerekeknek-felnőtteknek kialakítsuk azokat a közösségi programokat – ilyen a betlehemépítés, a karácsonyi rajzpályázat és az adventi vásár műsorfolyama is –, amelyek lehetőséget biztosítanak az ünnepi felkészülésre.
E programok nemcsak a hagyományok ápolása, hanem az együttlét megteremtése miatt is hiánypótlók, hiszen karácsony táján nyomasztó igazán a magány. Ezt egyébként már a hatéves kislányom is érzi, aki azzal a megható, de sajnos nehezen kivitelezhető ötlettel állt elő a napokban, hogy karácsonykor találkozzanak az ország legkülönbözőbb részein élő nagymamák és nagypapák, nagybácsik és nagynénik, valamint az unokatestvérek, így senki nem lesz egyedül.
Kívánom mindenkinek, hogy szerető közösségben élhesse meg a karácsony szentségét!