„Nem szeretnénk bizonyos kultúrákat kiüríteni!”

- A diákok többsége már „Momé”-nak becézi az almamátert, ám az idősebb hallgatók körében még dívik az „Ipar” elnevezés.

- Az Iparművészeti Egyetem alig négy évvel ezelőtt vette fel Moholy-Nagy László nevét, a korábbi generációk számára talán még újdonságként hat az intézmény átkeresztelése.

- Moholy-Nagyot inkább a fotográfusként, mint festőként tartja számon a külvilág. Ön experimentális fotótevékenységéről ismert idehaza. Volt abban egyfajta jó kedélyű összekacsintás, hogy Önt nevezték ki rektornak röviddel az egyetem névváltoztatása után?

- Bár az eset adott néhány tréfára okot annakidején, az egybeesés a véletlen műve. Általános rektor-helyettes voltam akkoriban, a testület nekem szavazott bizalmat. Amellett, hogy ez a gesztus rendkívül megtisztelő számomra, azt is bizonyítja, hogy az egyetem nyitott a média legújabb áramlatainak befogadására is.

- Az Iparművészeti Főiskola, majd a későbbi egyetem legendás intézet volt a maga nemében. Miért volt szükség a névváltoztatásra?

- Konszenzus volt az egyetemen belül, miként a korábbi elnevezés kirekesztő. Az „iparművészeti” jelző már nem fedi le teljesen az iskola működésének jelenlegi spektrumát, oktatási körét, szellemi tevékenységét. Az elmúlt negyven évben bizonyos szakok megerősödtek, s ezzel a kibővített fogalommal olyan helyet foglalunk el a felsőfokú oktatásban, mely méltó az egyetem hagyományaihoz és nemzetközi szinten is jól értelmezhető.

- Moholy-Nagy életének javát külföldön élte le. Amit alkotott, határon túl tette. Miért éppen ő?

- A tény, hogy odakint élt, történelmi kényszer volt. Ám mindvégig megmaradt magyarnak. Hatalmas szellemi örökséget hagyott ránk, melyet ha gondozni nem, de értelmezni talán tudunk. Nem csak fotográfiája és az Új Bauhaus iskola megteremtőjeként lett méltó a névadásra, de életvitele és személyisége folytán is. Szakmai kezdeményezőképessége, integratív magatartása, melyet megszemélyesített életében, sokkal inkább kifejezi szándékunkat az elnevezéssel kapcsolatban. Polihisztor volt, aki inspirál a 21. században is.

S ami nagyon fontos, személyisége emblematikus módon jelenik meg a mai fiatal generáció előtt is. Ez számunkra pozitív irányú változást jelent. A nemzetközi azonosítás lehetősége megnőtt, a külföld el tudja helyezni az egyetemet, a név kimondható, könnyebben megtanulható. Európa szerte trenddé, elfogadottá vált az iskola. Bátran kijelenthetem, ez egy sikertörténet.

- A sikerélményhez gondolom hozzájárult az is, hogy időközben áttértek az úgynevezett bolognai oktatási rendszerre?

- Az alapképzés (BA), a mesterképzés (MA) és a doktorandusz (DLA) összesen nyolc évet vagyis 16 szemesztert vesz igénybe – ez az osztott képzés gerince. Mint művészeti egyetem, a teljes spektrumában bevezettük ezt a képzésformát, még az építőművészetben is. Izgalmas feladat volt a tradicionális, osztatlan oktatási trendet felváltani a 3 + 2 + 3 „felállással”.

- Az átállásban követték az európai trendet vagy ráéreztek a bolognai rendszer előnyös oldalaira?

- A bolognai rendszer tulajdonképpen a jól bevált angol-száz szisztémán alapszik, mégsem az iránta érzett, feltétel nélküli „szeretet” miatt váltottunk. A mobilitási ereje az, ami számunkra a legfontosabb, mely hozzásegíti a hallgatókat az egyéni, önálló életpálya kialakításához, a saját határaik felismeréséhez, a nemzetközi életbe való bekapcsolódáshoz. Ezzel hozzájárulhat az itthon tapasztalt egykedvű, röghöz kötött életstílus és életszemlélet felrázásához. A magyar társadalomra nem jellemző a mobilitás. Felszállunk egy vonatra, s addig megyünk, amíg a szerelvény gurul. Nem szállunk le, nem szállunk át. Organikus képzésre van szükség ebben az országban, nem barikádozhatjuk el magunkat a világ folyamataitól. Konfrontációt vállaló, talpraesett diákokra van szükségünk, akik merik vállalni az egyéniségüket, akik képesek meglepni a világot önmagukkal és kérdéseikkel.

- Ehhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelően felkészített tanári kar is.

- Fontosnak tartom, hogy tanáraink is mobilisek legyenek, dinamikus felfogásúak, s ezt sugározzák a növendékek felé. Ezáltal mindkét oldal többet merít a nagyvilágból. Ekkor a kapcsolódási folyamatok rendben vannak. Persze rizikót is vállalunk mindezzel, hiszen teszteljük saját versenyképességünket. A rendszer három önálló iskola fenntartását jelenti, melyből kettőbe még az itt végzetteknek is be kell jutni. Mindenki tiszta lappal indul a következő fokozat felé, vagyis az alapfokról ugyanúgy felvételiznie kell egy „momésnak” a mesterképzésre, mint a kívülről jelentkezőnek.

- Alaposan felkavarták a felvételi szezon állóvizét, amikor közzétették, hogy ősztől szakirányú diploma nélkül is bejuthat a hallgató a MOME mesterképző kurzusára.

- A művészeti képzés nem egy karantén, nem egy zárt vonulat és gondolkodási szisztéma. Ezeket a tevékenységeket bárki művelheti, az is, akinek az életútja másképpen épül fel, vagyis nem ott fejeződik be, ahol elkezdődött. Ez házon belül is egy lehetőség. Ne rekesszünk ki olyan embereket ezekről a pályákról, akiknek a gondolkodása csereszabatos, vagyis hasonló ahhoz, amit mi is gondolunk a világról. Megértjük azt az integratív létre hajlamos egyént, aki teljesen más irányból érkezik művészeti pályára, életének bármely szakaszában.

- Pontosabban kikre gondol? Feltételezem, korlátok közé szorítják a felvételi sort.

- Nem a pályaelhagyók, a csalódottak, a rosszul választók tömegét várjuk ezekre a helyekre, hanem azokét a gondolkodókét, akik képesek integrálni előző szakmájuk és a művészeti környezet látszólag ellentétes világát. Akikben megvan az impulzus, a lendület, akik hajlandóak beolvadni a nálunk végzett fiatalok társaságába. Ez hatalmas ugrás lehet valaki életében, de a másfelől érkezőknek affinitást is kell érezniük az iránt, amire jelentkeztek.

- Mi vár a felvételét kérelmező aspiránsra?

- A mesterképzésre jelentkezők regisztrációs eljáráson esnek át. A tavasz folyamán online tartjuk a kapcsolatot a feladat kiírásáról, az elvárásokról. Mindenkinek portfóliót kell összeállítania, akár házon belülről avagy kívülről jött. Ezt be kell nyújtania, mielőtt személyesen találkoznánk. Utána következik egy komoly interjú, ami alapján eldöntjük, képesek vagyunk-e együtt dolgozni a jelölttel. Tehát röviden, ami számít: diploma, nyelvtudás, portfólió, személyiség és tehetség.

- Mindezt meglehet állapítani egyetlen portfólió és interjú alapján?

- Mégpedig kitűnően. A belépési küszöb a személyes kapcsolat. A felvételi bizottság előtti interjú hivatott eldönteni, van-e közös motivációnk, mondanivalónk egymásnak, tudunk-e létezni egymás mellett két éven át? A szakok között természetesen van különbség. Más attitűd fontos, ahol erőteljes a manualitás – itt a meglévő szakmai tudás sokat számíthat. Máshol a tehetség és a kreatív hajlam elsődleges, hiszen bizonyos hiányokat később is pótolhat egy hallgató.

- Városi legendák keringenek arról, milyen nehéz bejutni a MOME évfolyamaira.

- Ez igaz. Vannak szakok, ahol harmincszoros a túljelentkezés. Átlagban egy évfolyamra 2000 jelentkező van, ebből veszünk fel 140-150 diákot. Rendkívül erős nálunk a szelekció, az előrostálás.

- Tehát a napi trendek szerint módosítják az aktuális tantervet?

- Nem. Számunkra alapelv, hogy az egyetem fenntartsa a különböző kultúrákat. Minden meglévő szak értékes számunkra, mivel nem szeretnénk kultúrákat kiüríteni! Nem koncentráljuk az erőinket csak azokra a szakokra, melyek prosperálnak, azaz trendik, és nem is állítjuk le azokat, melyek nem annyira divatosak, vagyis kevesebben jelentkeznek felvételre.

- Akkor mit remélhet egy „másfelől érkező” a mesterképzéssel kapcsolatban?

- Természetesen, van lemorzsolódás, pályamódosítás nálunk is, tehát nem mindenki lép tovább az alapdiploma megszerzése után, nem mindenki akar tovább tanulni, ezért van alkalom arra, hogy az osztályokat kívülről jövő, máshol már diplomát szerzett hallgatókkal töltsük fel. Mintegy érdekességképpen hozzátenném, az előrostálásnak köszönhetően nálunk inkább pszichés alapon fordul elő kimaradás.

- Az előcsarnokban angol nyelvű párbeszéd ütötte meg a fülemet. Mi a helyzet a külföldi hallgatókkal?

- Velük egyenlőre kényszerpályán mozgunk, egy hagyományos nappali hallgatónak még szüksége van a magyar nyelv megértésére is. Ennek ellenére vannak bizonyos szakok, melyeken angol nyelvű oktatás is folyik úgy külföldi, mint hazai diákok számára. Évenként száz körülire tehető az EU-ból érkezett hallgatók száma, akik részt vesznek az angol nyelven meghirdetett részképzéseken, melyeket többnyire kétnyelvű tanárok vezetnek. Teljes körű diplomát még nem adunk ki, de kreditet tudunk nyújtani e tárgyakat elvégző diákoknak, melyet EU-szerte elfogadnak a diploma megszerzéséhez.

- A honi hallgatók érdeklődése az angol nyelvű előadások iránt jelenti azt a bizonyos első lépést az organikus képzés terén?

- A magyar hallgatók szempontjából is fontos, hogy megszokják az idegen nyelven leadott anyagot. E pillanatban utolsók között vagyunk az EU-ban e téren. Magyarországon sajnos még a nyelvvizsga papírjának megszerzése a cél, mely feltétele a diplomának. Szerintem a nyelvtudás az egyetemekre való bejutás feltétele kellene, hogy legyen, vagyis bemeneti követelmény és nem kijöveteli. Hogyan tanul meg a hallgató szakirodalmat használni, az interneten anyagot gyűjteni? De jól haladunk, évről évre egyre többen képesek idegen nyelvű anyagok kutatására.

- Nem esnek a túlképzés csapdájába?

- Akiket mi képzünk, azoknak el kell kelnie. Ha az európai közösség helyzetét nézzük, akkor a lélekszámhoz viszonyítva nálunk alulképzés van. Országunkban rengeteg tehetség kallódik el, vész kárba.

- Ön negyedik éve áll rektorként a MOME élén. Mi az a folyamat, amely a legfrappánsabban meghatározná az intézmény létjogosultságát?

- A MOME egy szellemi műhely. Nem csupán a tantervvel foglalkozik. Bármilyen alkotói tevékenységet folytat itt valaki, a gondolati manifesztációja az érdekes, s az csorog le az eszközhöz, legyen az manuális, analóg vagy digitális felület. Az egyetemen a gondolkodás megszilárdítása, a szemléleti állapot a fontos. A MOME a „hangadók” képzésére törekszik. Aki innen kikerül, az vezetőként legyen jelen a szakmájában, ő legyen az, aki létrehoz, aki trendet alkot, akár a világ legjobbjaival együtt, akár egyéni alkotói pályán éli életét.

 

Somogyvári D. György