A metélőhagyma dicsérete

A téli napforduló táján kezdünk önkéntelenül is a friss zöldségek és gyümölcsök felé fordulni. Szervezetünk ekkor adja az első jelzéseket, és sarkall bennünket az ősz óta apadó vitamin- és ásványianyag- készletek hiányának pótlására. Igen ám, csak hát ez az év ilyen szempontból legszűkösebb időszaka! Nagyon felértékelődik, ami mégis elérhető.

Az egyik legelterjedtebb növény, amely télen is zöldell a szobában, és a tavasz friss ízét csempészi étkezéseinkbe, a metélőhagyma, vagy a német név magyarításából származó hétköznapi nevén: snidling. Népszerűségének oka könnyű termeszthetősége és tartása, széles felhasználási területe és a szobai nevelés lehetősége.

Nevelési problémák
A hagymafélék közé tartozó növény őshazája a Földközi-tenger vidéke, ahol alacsony fűcsomókra emlékeztető töveket fejleszt. A hagymafélék családjának ez az egyetlen tagja, amely egyaránt él Európában és az amerikai kontinensen is.

2010_01_Page_13_Image_0003

Hagymája hosszúkás, 2-3 centiméteres és csupán 1 centi átmérőjű. Hengeres, csőszerű, világoszöld levelei szabadban 30-50 centi hosszúra nyúlnak, szobában 15-25 centiméteresek. Alakjukra utal tudományos neve is (Allium schoenoprasum), amely eredetileg görögül sáslevelűként írja le a fajt.

Halványlila, gömbölyű virágzatba rendeződő virágai fátyolszerű murvalevélbe burkolódzva nyílnak. Bár a növénytől távol maradnak a rovarok, a virágát méhek látogatják. Háromosztatú tokban érő magjairól könnyen szaporítható, gyorsan fejlődik.

Kertben, virágládában és cserépben az ablakpárkányon is tartható. Kártevők, kórokozók – sok más rokonához hasonlóan – ritkán támadják meg. Nevelése során két probléma szokott jelentkezni: a száraz levegőjű lakásokban – különösen a fűtőtestek közelében – az öntözés elmaradása esetén leveleinek vége sárgulni kezd, illetve a rossz, öszszetömörödött földben sínylődő és folyamatosan vízben álló tövek gyökérzete, hagymái elrothadhatnak. Érdemes ezért zárt kaspó helyett hagyományos alátétet rakni cserepe alá, ahol pontosan látható a víz mennyisége.

Snidling egész évben
A háztartásba leggyakrabban műanyag pohárba ültetve kerül be a téli hónapokban. Ezeket a növénykéket célszerű átültetni nagyobb cserépbe, tápanyagban gazdagabb földbe. A rendszeres öntözést meghálálja, még a téli, fényszegény hónapokban is töretlenül neveli kör keresztmetszetű, üreges leveleit.

Tavasszal legjobb a kertbe vagy erkélyládába ültetni, ahol megerősödve egész nyáron fejlődik. Virágai jelentéktelenek, érdemes kicsípni őket, hogy a növény ne a magtermésre fordítsa energiáit. Ősszel aztán visszakerülhet a konyhaablakba. Fontos azonban, hogy a snidlinget nem szabad korán behozni, mert a téli növekedés elmarad, ha a növényt nem éri az őszi, tél eleji hideghatás! Mint az már a fentiekből is nyilvánvaló, évelő növény, amely akár hosszú időn át elláthatja a családot A- és C-vitaminban, kalciumban és vasban gazdag friss zöldfűszerrel.

2010_01_Page_13_Image_0004

Felhasználása
A francia konyha a „pórias” metélőhagymát a „fines herbes” fűszerek előkelő és szűk csoportjába sorolja (rendszerint a turbolya, a petrezselyem és a tárkony mellett). A leveleket a talaj felszíne fölött 2-4 centiméterrel vágjuk le. A túl mélyen visszametszett tövek nehezen kapnak újból erőre, növekedésük elhúzódik.

A snidling zöld leveleit nem szabad főzni! Amennyiben levesek, sültek ízesítésére használjuk, csak a tálalás előtt adhatjuk az ételhez az apró darabokra vágott leveleket. Gyakoribb azonban, hogy a levelek vajkrémekbe keverve kerülnek az asztalra, vagy egyszerűen zöldségként vágjuk a zsíros kenyérre. Gyakran használják ételek díszítésére is.

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy miképpen lehetne a nyáron gazdagon hajtó leveleket télire elrakni. Két megoldás is kínálkozik: egyrészt megszárítva megőrzik ízüket, és nedvességet felvéve teljes értékű fűszerként használhatók. Másrészről, ha az apróra vágott leveleket a jégkockakészítő forma mélyedéseibe tesszük, vízzel felöntjük és lefagyasztjuk, akkor friss és jól adagolható egységekre osztott formában tárolhatjuk a fagyasztóban is.

Étkezési célú felhasználása mellett gyógynövényként is hírnevet szerzett. Már a rómaiak is használták leégés ellen, vagy a vérnyomás emelésére. A modern tudomány igazolta a keringési rendszerre gyakorolt – a fokhagymához hasonló, de annál enyhébb – hatását. Egyes cigány közösségek jósláshoz használják a snidlinget.

Barta István