Mit vegyek fel?

Talán nem is emlékszünk pontosan, mikor tettük fel magunknak először a címben szereplő kérdést, s éreztük úgy, hogy fontos döntést kell meghoznunk. Amikor kisiskolások voltunk, már biztosan számított: ne anyukánk döntse el, mit vegyünk fel, hanem magunk választhassunk. Így van ez a mai tinikkel is. Ebben a dilemmában segít a kiskamaszoknak Dunai Anita könyve, a tízéves kislányával, Blankával közösen megszerkesztett Mit vegyek fel? című kötet.

Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, sokaknak okozott – vagy inkább szerzett – meglepetést könyvével, hiszen bár eddig az öltözködéssel hozhatta összefüggésbe a köztudat, most mégis váltott, elsősorban korosztályt.
– Több mint tíz évig segítettem különböző televíziós produkciókban. Öltözködési tanácsokat adtam egyebek mellett a Popdaráló és a Kiválasztott című műsoroknak, politikusoknak is segítettem stílustanácsokkal, most azonban úgy éreztem, a hétköznapi emberekkel szeretnék foglalkozni.

Hétköznapi emberekkel és azok divatra fogékony gyermekeivel…
– Igen, velük is. Nagyon fontos ugyanis ez a korosztály, sok minden most épül be a gondolkodásukba, az ízlésükbe. A saját lányomon, Blankán látom, hogy bár még csak tízéves, már nem szereti, ha én „öltöztetem”.

Ha visszaemlékszem a kislánykoromra, egyfolytában egymást figyeltük, mindenképpen a barátnőink elismerésére vágytunk.
– Nagyon lényeges a „közönség” visszajelzése. Az nem szerencsés, ha majmolják egymást vagy a különböző divathóbortokat, jó viszont, ha saját stílust találnak. Minden gyerek számára – és nem csak a kislányoknak – fontos a jó megjelenés, a külső. Ehhez szerencsés esetben megvan a saját jó ízlése, érzéke vagy otthoni segítsége. Ha mindez hiányzik, akkor a nem túl szerencsés ötleteket veszi át. A divatot, mármint az igazi divatot sem kell feltétel nélkül követni, az is csak arra jó, hogy segítsen betájolni a lehetőségeket, és formálja az ízlésünket.

2010_01_Page_08_Image_0006

Bár egyszer valaki azt találta mondani, nem a ruha teszi az embert, na de azért mégis…
– Az első, amit látnak rajtunk, a megjelenésünk. Hogy van-e ízlésünk, egyéni stílusunk. Az ezzel keltett benyomás változhat ugyan például a beszélgetés során, de tagadhatatlan, hogy mégis súlya van.

Apropó, buli: közeleg a farsang, amelynek fontos része az öltözék és a jelmez. Mit tanácsol a kislányoknak és a kislányos anyukáknak?
– Annak a korosztálynak, amelyhez a könyvem szól, még nincsenek önálló bulijai, nem sminkelnek a lányok, de öltözködésükben itt-ott már megjelenhet a farsangi jelleg, némi flitterrel, fényesebb anyaggal. Az iskolai bálon már nem akarnak hercegnőnek, királykisasszonynak öltözni, egyre inkább megjelennek a csajos jelmezek.

Kölcsönző- vagy házilag készített- párti?
– Ezt így nem határolnám be. Szép és érdekes jelmezeket lehet kölcsönözni, akinek viszont ideje, érzéke, türelme, ötlete és kedve van, sok mindent otthon is kitalálhat. A lényeg ebben is, hogy egyénien ízléses legyen. A kislányok még nagyon fogékonyak, könnyen formálható az ízlésviláguk. Nem szabad sajnálni sem az időt, sem a figyelmet az alakítgatásuktól.

Antal Ildikó