Növényeink téli nyugalma

 

Ahogyan a természet a téli pihenőidejét éli, a fagymentes helyre menekített növények is nyugalomban töltik a leghidegebb hónapokat. Azonban ebben az időszakban sem feledkezhetünk meg róluk; bár ritkábban, de figyelmet és gondozást igényelnek ilyenkor is.

 

Ősszel a fagyok elől minden kertbarát a lépcsőházba, pincébe, garázsba menekíti azokat a növényeket, amelyek nem viselik el a tél viszontagságait, illetve azokat, amelyek szabadföldben télállók, de kis edénybe ültetve könnyen átfagyhatnak. Mi magunk is érzékeljük a lehűlést, így ritkán fordul elő, hogy az erkélyládák, dézsák „feledékenységből” a szabadban maradnának.

Közismert, hogy a legalkalmasabb teleltető hely biztosan fagymentes, de nem melegebb 5-10 Celsius-foknál. Ne legyen huzatos sem, mert elég egy fagyos fuvallat, hogy az egyébként féltve őrzött növényeket károsítsa. Lehetőleg legyen világos, mert a növények még ilyenkor is folytatnak minimális fotoszintézist, amire a teljes sötétségben nem lenne lehetőségük.

Tavasz közeledtével – amit a növények már a nappalok hosszabbodásán érzékelnek – elkezdődik a hajtások növekedése. Sötétben azonban csak értéktelen, megnyúlt, halovány hajtás fejlődik (olyanok, mint a téli krumpli csírái). Ezek nem bírják el saját súlyukat, meghajlanak, letörnek, a tavaszi napsütésben gyorsan megperzselődnek, azaz életképtelenek, mégis sok energiát vonnak el a növénytől, ami a másodszori kihajtásnál, bizony, hiányozni fog.

 

Ritkán, de rendszeresen öntözzünk!

Sokan úgy vélik, a növények télen nem igénylik a locsolást. A garázsban, pincében úgyis ritkán fordulunk meg, általában öntözőkanna sincs kéznél, így hajlamosak vagyunk elhanyagolni őket. Pedig a zöld levelek ilyenkor is párologtatnak, és a föld is folyamatosan veszít nedvességtartalmából. Még párás helyiségekben is meglepetést okozhat, hogy néhány hét alatt is teljesen kiszáradhat egy látszólag inaktív növény.

Érdemes ezért ritkán, de rendszeresen öntözni kedvenceinket. A cél, hogy földjük mindig tartalmazzon felvehető nedvességet. Azonban a túlöntözés, az alátétben álló víz rothadáshoz vezethet. A vízzel túltelített talaj és növény érzékenyebb az alacsony hőmérsékletre is, hiszen több nedvességet tartalmaz, ami megfagyhat, és károsíthatja a szöveteket, sejteket.

A téli pihenés alatt a növények leveleinek elszáradása nem feltétlenül jelent gondozási hibát, nem kell minden száradó levél láttán gyorsan az öntözőkanna után nyúlni. A folyamat természetes. A növények egy része lassan visszahúzódik, leveleik (különösen az idősebbek) és akár hajtásaik is részben elszáradnak. Sok ősszel zölden behozott lágyszárú dísznövény lassan kopaszodik, sárgul, azok a folyamatok, amelyek a természetben az ősz folyamán gyorsan és látványosan lezajlanak, a védett környezetben hónapokig elhúzódnak.

 

Novenyeink_teli_nyugalma_kep

 

Védekezzünk a kártevők ellen!

Szerencsére a kártevők legnagyobb része is pihen télen. Fontos, hogy amikor behozzuk a növényeket, ellenőrizzük, egészségesek-e, nincsenek-e rajtuk rovarok. A legtöbb rovar védett rejtekhelyen, levelek között, kéreg alatt tölti a telet. Ha gondosan megtisztítjuk a növényeket és a földfelszínt, akkor csökkentjük a búvóhelyek – és ezzel az esetleg áttelelő kártevők – számát.

Ritkán, de előfordul, hogy a behozott növényen – különösen az ideálisnál melegebb környezetben – aktívak maradnak a kártevők, és komoly pusztítást végeznek a télen. Rendszeresen ellenőrizzük a töveket, és ha szükséges, védekezzünk ellenük. Zárt térben a legtöbb kerti szer nem használható, ezért különös körültekintéssel válasszunk – a szakkereskedések munkatársainak segítségével – módszert, vegyszert.

 

Ne egyszerre tegyük vissza a növényeket!

Most még nincs itt az ideje, de a teleltetés végének időpontját is figyelmesen kell megválasztani. Szeretünk biztosra menni, és csak akkor tesszük ki a szabadba a növényeket, amikor már biztosan elég meleg van. Ezzel azonban sok veszélyt vállalunk. Például a növekedés még a telelőhelyen megindulhat, vagy amikor végül kikerülnek a növények, a túl erős napsütés megperzseli a leveleket.

Érdemes ezért minél előbb kitenni, és legfeljebb egy kései fagy idején néhány éjszakára ismét zárt térbe vinni őket. Szerencsés, ha az egyes növények áthelyezésének kérdéséről egyesével döntünk, s nem ragaszkodunk a legkényelmesebb megoldáshoz és az összes – jellemzően különböző igényű – növény kampányszerű kitelepítéséhez.

A látszólag sok kényelmetlenség eredményeképpen a teleltetett növények a szabadban új lendülettel hajtanak ki, egészségesen fejlődnek és sokszorosan meghálálják a téli gondoskodást.

Barta István