Égető rovarbajok
Nyáron ugrásszerűen megnő a rovarcsípések száma. Az ezek nyomán keletkező duzzanat, fájdalom vagy viszkető érzés nem más, mint a rovar nyálával vagy mérgével szembeni allergiás reakció. Mindenkivel megtörténhet az apró baleset, tehát nem árt, ha ilyenkor tudjuk, mit tegyünk. Összeállításunkban a leggyakoribb veszélyforrásokra hívjuk fel a figyelmet.
Hazánkban a kimutatott mintegy negyvennégy szúnyogfaj közül csak néhány, például a gyötrő- és a mocsári szúnyog szívja az emlősök vérét, azonban fertőzéseket ezek sem terjesztenek. Csípésük közepe fehér, tömött, körülötte vörös, csalánkiütésszerű udvar keletkezik. Érzékeny bőrűeknél a szúnyogcsípés csalánkiütést, hólyagos gyulladást is okozhat, ám ez igen ritka.
Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy a szúnyogcsípés erősen viszket, viszont ez az érzés néhány óra alatt elmúlik. Megéri tehát megállni a vakarást, mert az elkapart csípés maradandó heggel gyógyul, ráadásul felül is fertőződhet.
Veszélyesebbek lehetnek a méh- és darázstámadások, mert egyes fajaik csípése mérgező, de a mérget nem tartalmazó csípésekre is sokan allergiásak. Szúrásuk általában heves fájdalommal jár, gyorsan kialakuló, élénkvörös duzzanat kíséri, ami napokig megmaradhat. Egyetlen csípés rendszerint nem okoz általános tüneteket, de több szúrás és a bekerülő nagyobb mennyiségű méreg hatására hasi panaszok, görcsök, szédülés, ájulás, elvétve hirtelen halál is előfordulhat. Feltétlenül hívjunk mentőt, ha a rovarcsípés szájban vagy orrban történt, hogy elkerüljük a fulladást! Amennyiben a megcsípett személy nem túlérzékeny, elegendő a fullánk eltávolítása, a seblemosás és a bőrfelület hűtése a viszketés ellen.
Magyarországon, természetes élőkörülmények között nem él olyan pókfaj, amelynek harapása mérgező lenne. A búvárpókban ugyan kimutatták méreg termelődését, viszont ez a faj nem harap. A legkellemetlenebb, a mintegy 1,5-2 centiméter hosszúságú dajkapók harapása, amelynek nyomán olykor hetekig tartó égető érzés keletkezhet az érintett testrészen. A dajkapók előfordulása hazánkban ritka, és harapni is csak az ivadékait védelmező nőstény szokott. Hazánkban két kullancsfaj a legelterjedtebb: az egyik a közönséges, a másik a kutyakullancs. A közhiedelemmel ellentétben az apró élősködők nem a magasból ugranak áldozatukra, hiszen ideális életterük a nedves, nyirkos, árnyékos aljnövényzet.
A közönséges kullancs inkább rámászik, rásodródik a kiszemeltre, majd a ruhán és a bőrön észrevétlenül haladva a vérszíváshoz kedvező helyet keres a testen. Szájszervével kis sebet vág a bőrön, rögzíti magát, és vért szív. Ez a rögzült, táplálkozó életszakasz napokig is eltarthat, majd a kullancs elhagyja áldozatát, és rejtekhelyet keres.
A legtöbb kullancs nem hordoz emberi kórokozókat, néha azonban súlyos következményekkel járó fertőzéseket terjeszt. A bélrendszerében agyvelő- vagy agyhártyagyulladást okozó vírus és a Lyme-kórt okozó borrelia élősködhet, amely a csípés során jut a szervezetbe.
A Lyme-kór legelső tünete a csípés körül megjelenő, legalább öt centiméteresre megnövő, ovális alakú bőrpír. Lappangási ideje egy naptól egy hónapig terjed, néhány hetes antibiotikum-kezeléssel gyógyítható. Az agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen védőoltással védekezhetünk.
A kullancs eltávolítására használjunk direkt e célra kialakított csipeszt, de alternatív megoldásként erős cérnával is próbálkozhatunk. Eltávolításakor beszakadhat a feje, ettől azonban nem kell megijedni. Ilyenkor a kullancs már nem fertőz, a beszakadt rész pedig idegen testként pár napon belül kilökődik a bőrből. A hátramaradt sebet viszont fertőtlenítsük le jóddal. A hangyák csípései inkább kellemetlenek, semmint súlyosak. A hazai hangyafajták, az erdei vöröshangya, a gyepi hangya és a fáraóhangya teljesen veszélytelenek.
Természetesen nem mindig tudjuk elkerülni a csípéseket, ezért érdemes tisztában lennünk az alapvető tennivalókkal. A kellemetlenségek elkerülésére a legbiztosabb módszer persze az, ha már a csípésre sem kerül sor.
mm.