Körbekerítik a városmajori parkot

Pokorni Zoltán polgármester kezdeményezésére tavaly döntött úgy a főváros, hogy évtizedes tétlenkedés után végre körbekeríti a városmajori parkot. A nemrégiben megkötött megállapodás értelmében az augusztusban kezdődő beruházást a Hegyvidéki Önkormányzat koordinálja, a szükséges forrásokat a főváros biztosítja.

Várhatóan már augusztusban megkezdődik a városmajori park körüli kerítés építése. A fejlesztésről Pokorni Zoltán polgármester indítványára még tavaly döntött a területet kezelő főváros. Eredetileg – a Parkvédő Kerítések Program keretében – a FŐKERT Nonprofit Zrt. lett volna a beruházás lebonyolítója, azonban végül a terület tulajdonosaként a kerület kapta meg a feladatot.
A főváros által rendelkezésre bocsátott százötvenmillió forintból az önkormányzat megépíti a park körüli végleges, mintegy ezerháromszáz méter hosszú kerítés első, hatszázhatvan méteres szakaszát, a hozzá tartozó bejárati kapukkal. Ez összességében az Acsádi Ignác utca–Szilágyi Erzsébet fasor–Szamos utca–Maros utca által határolt terület kerítésépítését jelenti. Technikai okokból a Szamos utcában, az Ignotus utca és Maros utca közötti szakaszon a terület zárhatósága érdekében az első ütemben csupán ideiglenes kerítést létesítenek.
Beljebb kerül a kerítés a tényleges telekhatárhoz képest a Maros utcai oldalon, az Acsádi Ignác és a Temes utca között, így az ottani parkolók is megmaradnak, használhatóbbá válnak. A további kerítésépítés a Szamos utca–Ignotus utca–Csaba utca–Maros utca területen folytatódik oly módon, hogy a BSE területén keresztül, a plébániatemplom telkétől mintegy húsz méterre vezet a nyomvonal. Itt alakítják ki a középső sétányhoz csatlakozó főkaput, a templom környezetét azonban a későbbiekben valószínűleg körbekerítik.
Korbekeritik_a_Varosmajori_parkotA fővárossal kötött megegyezés szerint a kerület – mintegy hatvanmillió forintos ráfordítással – harminckét kamerából álló, éjjel-nappal működő térfigyelő rendszert telepít a parkba, valamint biztosítja a terület folyamatos őrzését. A park napkeltétől napnyugtáig látogatható lesz, éjszakára bezárják a tíz távműködtetésű kaput. Természetesen a sötétedés után valamilyen okból a kerítésen belül maradóknak sem kell a szabad ég alatt éjszakázniuk, ennek elkerülése érdekében a kapuk belső oldalára jelzőberendezéseket szerelnek.
Az építkezéssel párhuzamosan újrafüvesítik a parkból kifelé vezető, kitaposott ösvényeket, amivel közel ezerötszáz négyzetméterrel nő a zöldfelület. A nyomvonal közvetlen környezetében negyvennégy fát távolítanak el, további huszonnégy növényt rossz egészségi állapota, négyet az elkerülhetetlen ritkítások miatt kell kivágni. A növények más helyszínen történő pótlásáról a következő ültetési időszakban gondoskodnak. A kerítés kiépítésének határideje 2010. december 31.
A műemléki védelmet élvező Városmajor Buda legrégebbi közparkja. Területét a Városkút irányából a Diós árok, illetve az Ördög árok töltötte fel hordalékkal. A középkorban kaszálónak használták, majd a török kiverése után a katonaság fennhatósága alá került.
1772-ben Daun Henrik József városparancsnok a környéken elsőként majorságot és villát épített az időközben mezőgazdasági művelés alá vont területen. Buda városa ugyan visszavásárolta, de nem tudta megfelelően hasznosítani. Végül a Helytartótanács 1785-ben közparkká nyilvánította a Városmajort.
A kerttervet Tallher József készítette a kornak megfelelő francia barokk stílusban, a szükséges facsemetéket, főleg hársot, nyárt és szilt a dunabogdányi erdőkből hozták a majorba. Buda első közparkja 1787-ben készült el, a környék lakói pedig azonnal birtokba vették a gazdag növényzettel büszkélkedő pihenőhelyet.
A 19. század húszas éveiben megkezdődött a mutatványos bódék kihelyezése és az ezzel járó fokozatos állagromlás. Az áldatlan állapotokon a század második felében meginduló beépítés lett úrrá: elkészült a berlini vízgyógytorna és svédtorna intézet, majd 1874-ben átadták a forgalomnak a világ harmadik fogaskerekű vasútját, amelynek pályája és kiszolgáló épületei jelentős részt vettek el a parkból.
A huszadik század fordulóján nagy fejlesztések kezdődtek a környéken, a lakóházak mellett ekkor épült meg a Városmajor utcai szanatórium és a ma is működő óvoda, valamint iskola. Ennek ellenére a parkot továbbra is elhanyagolták, koncepciózus felújítására és az Ördög árok beboltozására csupán a század elején került sor.
Ezekben az években épült meg a kis szecessziós templom Árkay Aladár tervei alapján, bezárták a vurstlit, egyúttal játszóteret alakítottak ki a majorban. A harmincas és negyvenes években új sétányokat építettek, felállították a Beethoven-szobrot és a Tábori Vadászok emlékművet, elkészült a modern plébániatemplom és harangtorony. A park ekkortájt virágkorát élte, a korabeli leírások szerint Buda egyik legszebb zöldfelülete volt.
Sajnos a második világháborúban rengeteg évszázados fa megsemmisült, elpusztultak a parkberendezések is. Tovább rontott a helyzeten az ostrom után itt működő szükségtemető és szemétlerakó. A hatvanas években készültek el a teniszpályák, valamint a sportcsarnok, a szabadtéri színpad és egy másfél hektáros mintajátszótér. Ebben az időszakban csapott le a növényzetre a szilfavész, ami miatt a park 1785 körül telepített sziljeinek többségét ki kellett vágni.
A közelmúlt eseménye a Városmajori Gimnázium megépítése a nyugati oldalon. A park egykori területe mára jelentősen lecsökkent: az eredeti 18 hektáros zöldfelület 11 hektárra zsugorodott.

(mm.)