Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A mesés eper csodái

Kár főzni, forralni, mert az eper frissen, nyersen a legfinomabb, és belső értékei sem vesznek kárba. A sámánok egykor vérszegénység, bélfekély, köszvény ellen használták, állítólag nagyon eredményesen. Leveléből kiváló vízhajtó hatású tea készülhet.

Az eper őse, a szamóca sokáig tartotta magát eredeti állapotában és helyein: árnyas erdők szélén, lankás hegyoldalakon, bokros-fás lejtőkön. Először Vergilius Georgiconjában esik szó róla, erdőben termő, szedhető, illatozó, apró gyümölcsként. Meglepő, de sem a görögök, sem a rómaiak nem foglalkoztak a nemesítésével, kerti nevelésével. A franciáké és a belgáké az érdem, akik a XIV–XV. században ugyan megpróbálkoztak a termesztésével, de csak az 1700-as években dicsekedhettek először a nagyobb szemű, zamatosabb szamóca létrehozásával.
A Kárpát-medencében élők jobb helyzetben voltak a kontinens más országaihoz képest. A kutatások szerint mi már az őshazából ismertük és magunkkal hoztuk ezt a finom erdei gyümölcsöt. Mégis csak a XVI. században kezdtünk hozzá a kiskerti neveléséhez, akkor viszont teljes sikerrel. Egy kis hazai irodalmi vonatkozás: a XVIII. században Csokonai Vitéz Mihály hőn szeretett Lillája ajkait a piros eperhez hasonlítja.
Úgy tartják, hogy az őshazában a gyógyító és varázserejű sámánjaink vérszegénységre, bélfekélyre, köszvényre, de még az erős napfény okozta égési sebekre is a szamócát javasolták, igen jó eredménnyel. Mindenesetre bőven található benne C- és B2-vitamin, vízben oldódó pektinje csökkenti a vér káros koleszterinszintjét, gátolja az egyik legerőteljesebb rákkeltő anyag, a nitrozamin keletkezését, mi több, a herpeszvírust is elpusztítja.
Mivel ennyi jó tulajdonsága van, vétek lenne bármiképpen tompítani az eper értékét holmi hosszas főzéssel, forralással, mert csak ronthatunk az eredeti állapotán. A legjobb, ha frissen, nyersen élvezzük minden „porcikáját”. Leveléből viszont kitűnő vízhajtó hatású teát főzhetünk.

Piskótás eperkehely

A_meses_eper_csodai1Nyugodtan használjunk egy csomag piskótalapport, amelyet 1 deci vízzel és 2 tojással keverjünk ki alaposan, és simítsuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A közepesen meleg sütőben kb. 20 percig süssük. Közben az előírás szerint főzzünk meg 1 csomag eper ízű pudingport 5 deci tejjel, 3-4 evőkanál cukorral. Majd 30 deka epret mossunk meg, csumázzunk ki. Egy csomag habporból 1,5 deci tejjel verjünk kemény habot. A kihűlőben lévő piskótát kisebb kockákra vágjuk fel, s osszuk el a már nem meleg eperpudinggal és a friss eperrel együtt 4 kehelyben. Az eper ízű habot halmozzuk a tetejére. Édes vörösbort kínáljunk hozzá – portói tawny-t –, 16 fokosra lehűtve.

Ananászos epercsemege

A_meses_eper_csodai2Vegyünk egy szép, érett, egész ananászt. Mossuk meg, papírtörlővel szárogassuk le, majd a leveles bóbitájától kezdve hosszában vágjuk félbe. A belsejét kis késsel vágjuk körbe, majd karalábévájóval vagy egy élesebb szélű kiskanállal szedjük ki a belsejét. A közepén elhelyezkedő, ék alakú torzsáját emeljük ki – ez többnyire fás, nem való salátába, enni sem különösebb élvezet. Vágjuk fel az ananász húsát 1,5 centis kockákra. Mossunk meg fél kilónyi szép epret, csöpögtessük le, csumázzuk ki, és a szemeket vágjuk hosszanti cikkekre.
Verjünk fel kemény habbá 2 deci habtejszínt, a vége felé adjunk hozzá 2 evőkanál porcukrot és 1 csomag vaníliás cukrot. A cikkekre vágott epreket és az ananászkockákat óvatosan forgassuk bele a tejszínhabba, majd az egészet töltsük a kivájt ananászhéjba, végül jól hűtsük be.

Tejszínes-mandulás eperkosár

Egy különleges nyalánkságot ajánlunk a figyelmükbe. A tejszínes-mandulás eperkosár elkészítése munkás, ráadásul nem is olcsó, de megéri a fáradtságot, mert maradandó élményt nyújt.

Hatvan deka epret vásároljunk, majd mindenekelőtt a tésztájához fogjunk hozzá: 25 deka lisztet gyúrjunk össze 5 deka darált mandulával, 15 deka vajjal, 8 deka cukorral, 1 tojássárgájával és 1 csipetnyi sóval. Letakarva egy óra hosszára tartsuk hűtőszekrényben.
Ezalatt 1 csomag epres pudingporból az előírás szerint főzzünk krémet tejjel és cukorral, de ne hagyjuk kihűlni, tartsuk langyosan, mivel ebben az állapotában kell belekanalazni a tésztakosárkákba. Még éppen marad annyi időnk, hogy az epret megmossuk, a szárát letépkedjük, és a szebb, ép, nagyobb szemeket félretegyük, a többit pedig a gyümölcs csúcsától kezdve hosszában felszeleteljük.
Akinek van sütésre alkalmas mignon- vagy muffinsütője, könnyebb a helyzete: csak kibéleli sütőpapírral a formákat, és beletöltögeti a kosárka alakúra formázott tésztát. Akinek nincs, készítsen kosár- vagy pogácsaformát sütőpapírból, és abba helyezze el a tésztát, kis mélyedéssel a közepén. A tésztát szurkáljuk meg itt-ott villával, és közepesen előmelegített sütőben 15 percig süssük. Ellentétben a krémmel a tésztánál meg kell várni, amíg kihűl, aztán kell kiborítva tányérra sorakoztatni. Ekkor kanalazzuk bele a langyos eperkrémet, rakosgassuk rá az eperszeleteket, olyanformán, hogy kissé fedjék egymást.
Vágjunk fel hosszában 6-7 szem mandulát, szórjuk meg vele az epres kosárkákat, végül halmozzunk jókora tejszínhabot az eprek tetejére. Díszítésként vagy egy szem epret, vagy annak zöld leveléből egyet tűzzünk a tetejébe.
Ehhez a kora nyári csudasághoz egy pohárka édes desszertbort ajánlunk; aki megengedheti magának, felbonthat egy palack édes portói vöröset, a kellő 14 fokra lehűtve.

JM