Fohajtas_a_szabadsagharc_hosei_elott1

Főhajtás a szabadságharc hősei előtt

Március 15-én ismét közösen ünnepeltek Hegyvidék polgárai. A Városmajori Gimnáziumban a kerületi iskolások és óvodások elevenítették fel a ’48-as forradalom és szabadságharc eseményeit, a Gesztenyés kertben, a hősi emlékműnél az önkormányzat vezetői, különböző civil szervezetek képviselői és a kerület lakói helyeztek el virágokat, koszorúkat. Az ünnep alkalmából átadták a Hegyvidék Sportjáért-díjakat.

Fontos szerepet szánt az önkormányzat a gyerekeknek az idei március 15-i ünnepségen – emelte ki Pokorni Zoltán polgármester a Városmajori Gimnázium aulájában rendezett megemlékezésen, külön köszöntve a családjukkal együtt érkezőket. Mint hangsúlyozta, a cél az volt, hogy az óvodásoktól a gimnazistákig minél több kerületi fiatalt vonjanak be a programokba.

Fohajtas_a_szabadsagharc_hosei_elott3Mit jelent valójában március 15-e? – tette fel a költőinek tűnő, mégis rendkívül aktuális kérdést a polgármester, aki szerint a válasz legalább kétféle lehet. Hasonló ahhoz, ahogyan huszárcsákóval a fejükön és fakarddal a kezükben a legkisebbek gondolkodnak a történelemről: mi vagyunk a jók, a többiek, a labancok, a törökök, vagy éppen a szovjetek a rosszak. Ha árnyaltabban is, de talán nekik van igazuk – mondta Pokorni Zoltán –, mert minden forradalomnak két állítása van. Az egyik az elég volt „nem”-je, ahogyan 1848 márciusának idusán az emberek kimondták, hogy „nem tűrjük tovább”. Ady szavaival élve: „ezer zsibbadt vágyból” ezen a napon lett szent akarat.

Sokszor tartják az erőszakot a forradalmak sajátjának – emlékeztetett a polgármester –, de ’48 ebben is más, hiszen vértelenül győzött. Vajda János költő, aki maga is szerepet játszott a márciusi történések alakításában, meg is jegyezte, hogy csalódott, mert nem folyt vér az utcákon. Fel is tette a kérdést: vajon igazi forradalom-e a magyar? Akkor még nem tudhatta, hogy a békés fordulat helyét hamarosan a nyílt erőszak veszi át. Előrelátóbb volt Széchenyi, aki ekkortájt keltezett naplóbejegyzésében, talán már tiszta elméjét elvesztve, azt írja, egy kérése van csupán: mikor felkötik, Kossuthnak háttal tegyék.

És a „nem”-ek folytatódtak, hiszen a pozsonyi országgyűlés nemet mondott az abszolutizmusra, ugyanakkor nem kiáltotta ki a köztársaságot sem. Inkább várt, hátha jön egy uralkodóház, amely megmenti a magyarokat. Közben eltörölték a cenzúrát, kiengedték a politikai foglyokat, ahogyan száz évvel később a nép kivágta a nemzeti lobogóból a gyűlölt Rákosi-rendszer címerét.

De a „nem” mellett ott van az „igen” is, hiszen nem elég azt tudni, mit nem akarunk, azt is meg kell fogalmaznunk, mi legyen helyette – folytatta gondolatait a polgármester. – A márciusi ifjak ezt is megtették: a független, polgári Magyarország mellett szálltak síkra. Petőfi, aki a jakobinus radikalizmusban hitt, egyúttal az igenre buzdította követőit. Mint Pokorni Zoltán kiemelte, tiszta erkölcs nélkül nem lehet jól működő államot létrehozni, az erkölcsösség kötőanyaga nélkül minden diktatúra összeomlik, bármilyen precízen építették is fel.

Így gondolkodik Berzsenyi Dániel is, aki azt mondja: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl s rabigába görbed.” De vajon hol van a mai politikában az erkölcs? – tette fel a kérdést a polgármester, aki szerint valamennyi politikai erő erkölcsös és erős Magyarországról vizionál, a tettek szintjén azonban egészen más a helyzet. Napról napra igaznak bizonyul Immanuel Kant tézisének első része, mely szerint a történelmet a bír-, a kéj- és a hatalomvágy hajtja előre. Igaz, a filozófus hozzáteszi, hogy az eleve elrendelt isteni akarat mindezt jó irányba igazítja.

Fohajtas_a_szabadsagharc_hosei_elott2Sajnálatos, hogy jelen helyzetünkben a vezető politika autóját hajtó benzinjéről ez korántsem mondható el – mondta Pokorni, aki szerint az erkölcsnek ott kell lennie a mindennapjainkban, mert csak így történhet meg, hogy a hatalom önszántából ne tegye azt, ami érdeke lenne. Jelen állapotaink között tehát az erkölcs nem a benzinben, sokkal inkább a fékben mutatkozik meg, abban, hogy aki megtehetné, nem teszi…

1848–49-ben a katonai túlerő meghiúsította a nemzet akaratát, ma azonban sokkal jobb helyzetben vagyunk, hiszen csak rajtunk múlik, milyen lesz a jövőnk. Annyi azonban bizonyos, hogy a közélet erkölcsi megtisztítása nélkül céljainkat most sem érhetjük el – zárta beszédét Pokorni Zoltán.

Az ünnepséget a Városmajori Gimnázium 10. c osztályos diákjainak színielőadása vezette be, és a Solti György Zeneiskola fúvós együttesének koncertjével folytatódott a műsor. A polgármesteri köszöntő után a KIMBI Óvoda nebulói vették birtokba a színpadot, majd az önkormányzat és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény közös, 1848–49-es vetélkedőjének eredményét hirdették ki. A pályázatra az óvodások saját készítésű plakátokkal, míg a kerületi iskolák alsósai honvédzászló-tervekkel jelentkezhettek. Március 15-e történéseit álmodták színpadra a nagyobbak, a produkciókat az ünnepség előtt szakértő zsűri értékelte. A legjobbaknak járó díjak átadását követően a győztes Németvölgyi Általános Iskola Mackós csoportja a közönség előtt is bemutathatta előadását.

A program záró akkordjaként a Hegyvidék Sportjáért kitüntető címeket vehették át az elmúlt évben kiemelkedő eredményeket elérő, a kerületben élő vagy tanuló sportolók, illetve az itt dolgozó sportvezetők, testnevelők, valamint edzők.

mm.