Macskavonzó gyógynövény

A kevéssé ismert bugás macskamenta latin neve (Nepeta pannonica) némileg eltér a rokonaiétól, és azonnal kiderül belőle, hogy hazánkban őshonos növény. A népi gyógyászat régóta alkalmazza, és – hasonlóan más mentafélékhez – a fertőtlenítésen kívül megfázáskor is eredményesen használja. Köhögésre, torokfájásra is kiváló: oldja a hurutot, enyhíti a gyulladást.

A bugás macskamentában található hatóanyag rokonságban áll a macskagyökér egyik fő hatóanyagával, következésképpen idegnyugtató – de a kettő nem összetévesztendő! Furcsa nevét onnan kapta, hogy a levéből kiszabaduló illatanyag igen erősen vonzza a macskákat. Némelyik bársonytalpú annyira kedveli e sajátos illatot, hogy nem tágít a növény mellől, és ha csak teheti, hozzádörgölődzik, jóformán függővé válik a lilás virágzatú fűtől.

Erdélyben elsősorban nyugtató hatásáról ismert, a magyar néphit úgy tartja, táltosaink fogyasztották. (Vajon a nyugtató hatás megközelíthette a révült állapotot?) Szlovákiában az emésztés megkönnyítésére használják. Nemcsak az influenzás megbetegedések gyógyítására kitűnő, de különösen alkalmas a megelőzésre is. Akár egész évben ihatjuk nagyon jóízű teáját. Heti két csésze ajánlatos, míg betegség idején naponta két-három csészével is elkortyolhatunk belőle.

Elkészítése egyszerű: egy csapott evőkanál teafüvet leforrázunk 2,5 deci vízzel, lefedve állni hagyjuk 10-15 percig, és ízesítés nélkül vagy kevés mézzel máris fogyaszthatjuk. Élvezeti teának sem utolsó, mivel finom, és korlátozás nélkül, bármeddig iható.

JM