Művésztanárok a Hegyvidék Galériában
Nyolcévnyi hallgatás után újra csoportos kiállítással jelentkeztek az idén 141. tanévét kezdő ELTE Tanító- és Óvóképző Kar művésztanárai. A Hegyvidék Galéria tárlatán bemutatott festmények, grafikák, fotók és kisplasztikák az alkotó és mentor egymástól el nem választható világképét tükrözik.
Hosszú idő telt el azóta, hogy Bálványos Huba professor emeritus és Bakos Tamás tanszékvezető irányításával legutoljára kiállítást rendeztek az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán dolgozó művésztanárok a Hegyvidék Galériában. Nem véletlen, hogy éppen ők voltak azok, akik talán a legtöbbet tették a mostani tárlat létrejöttéért – emlékezett vissza a kezdetekre Mikonya György.
Az ELTE dékánja felhívta a figyelmet arra, hogy a fennállásának 375. évfordulóját ünneplő egyetem keretei között működő Kiss János altábornagy utcai tanszék a hazai tanító- és óvóképzés egyik fellegváraként az idén már 141. egyetemi évét kezdte meg. Majd’ másfél évszázados története során számos újítást vezetett be az intézmény: ilyen például az országban elsőként megalakított vizuális nevelési tanszék és kollégium, ahol a munkatársaknak köszönhetően képletesen „négyzetre emelték” a szakszerűséget, sokszínűséget és művésziséget, hiszen mindannyian pedagógusok és művészek egyben.
Ezt az egymásba fonódó kettősséget képezik le a kiállításon bemutatott munkák, amelyekben egyszerre mutatkozik meg a szépség iránti igény, a művészi önmegvalósítás és a tanító akarat. Petrányi Zsolt úgy fogalmazott, ezúttal megváltoztak a szerepek, és az alkotók nyitják meg a méltatásra felkért művészettörténész fogalomtárát. A Műcsarnok igazgatója, aki egykor maga is tanult a vizuális tanszéken, ezért a művek elemzése helyett néhány gondolatébresztő kifejezést sorolt fel, szabad asszociációt engedve a hallgatóságnak. Mint mondta, közösség, nevelés, a művészet megőrzése, képi nyelv, a világ leképezése, a tudás átadása, érték és elfogadás, a gyermek zsenialitása és az okító szándék azok az impressziók, amelyek a kiállított munkákat nézve a szakember és talán a műkedvelő számára jelzőként megfogalmazódnak.
mm.
A Vizuális Nevelési Tanszék l989-ben, Bálványos Huba főiskolai tanár vezetésével, a vizuális nevelés céljának és tevékenységi rendszerének újragondolásával indult. Programja az úgynevezett „Korrigált vizuális nevelési program”-ban konkretizálódott, ami 1990-ben elnyerte a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési Alapjának támogatását. Ezzel elindulhatott a máig tartó korszerűsítési folyamat a tanítóképzésben és a főiskola gyakorló általános iskolájának vizuális nevelésében. A tanszék kezdeményezésére megalakult a Tanító- és Óvóképző Főiskolák Vizuális Nevelési Kollégiuma, amely a tanszékkel közösen bekapcsolódott a Nemzeti Alaptanterv munkálataiba. A vizuális nevelésre irányuló tanítóképzés a képző- és iparművészet keretein belül mutatja meg a személyiségfejlesztés irányait. A tanszéken dolgozó művésztanárok, szobrászok, festők, grafikusok, keramikusok, textiltervezők, bábművészek alkotói munkájukkal a műfajok gazdagságát reprezentálják.