Művésztanárok a Hegyvidék Galériában

Nyolcévnyi hallgatás után újra csoportos kiállítással jelentkeztek az idén 141. tanévét kezdő ELTE Tanító- és Óvóképző Kar művésztanárai. A Hegyvidék Galéria tárlatán bemutatott festmények, grafikák, fotók és kisplasztikák az alkotó és mentor egymástól el nem választható világképét tükrözik.

Muvesztanarok_a_Hegyvidek_GaleriabanHosszú idő telt el azóta, hogy Bálványos Huba professor emeritus és Bakos Tamás tanszékvezető irányításával legutoljára kiállítást rendeztek az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán dolgozó művésztanárok a Hegyvidék Galériában. Nem véletlen, hogy éppen ők voltak azok, akik talán a legtöbbet tették a mostani tárlat létrejöttéért – emlékezett vissza a kezdetekre Mikonya György.

Az ELTE dékánja felhívta a figyelmet arra, hogy a fennállásának 375. évfordulóját ünneplő egyetem keretei között működő Kiss János altábornagy utcai tanszék a hazai tanító- és óvóképzés egyik fellegváraként az idén már 141. egyetemi évét kezdte meg. Majd’ másfél évszázados története során számos újítást vezetett be az intézmény: ilyen például az országban elsőként megalakított vizuális nevelési tanszék és kollégium, ahol a munkatársaknak köszönhetően képletesen „négyzetre emelték” a szakszerűséget, sokszínűséget és művésziséget, hiszen mindannyian pedagógusok és művészek egyben.

Ezt az egymásba fonódó kettősséget képezik le a kiállításon bemutatott munkák, amelyekben egyszerre mutatkozik meg a szépség iránti igény, a művészi önmegvalósítás és a tanító akarat. Petrányi Zsolt úgy fogalmazott, ezúttal megváltoztak a szerepek, és az alkotók nyitják meg a méltatásra felkért művészettörténész fogalomtárát. A Műcsarnok igazgatója, aki egykor maga is tanult a vizuális tanszéken, ezért a művek elemzése helyett néhány gondolatébresztő kifejezést sorolt fel, szabad asszociációt engedve a hallgatóságnak. Mint mondta, közösség, nevelés, a művészet megőrzése, képi nyelv, a világ leképezése, a tudás átadása, érték és elfogadás, a gyermek zsenialitása és az okító szándék azok az impressziók, amelyek a kiállított munkákat nézve a szakember és talán a műkedvelő számára jelzőként megfogalmazódnak.

mm.

A Vizuális Nevelési Tanszék l989-ben, Bálványos Huba főiskolai tanár vezetésével, a vizuális nevelés céljának és tevékenységi rendszerének újragondolásával indult. Programja az úgynevezett „Korrigált vizuális nevelési program”-ban konkretizálódott, ami 1990-ben elnyerte a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési Alapjának támogatását. Ezzel elindulhatott a máig tartó korszerűsítési folyamat a tanítóképzésben és a főiskola gyakorló általános iskolájának vizuális nevelésében. A tanszék kezdeményezésére megalakult a Tanító- és Óvóképző Főiskolák Vizuális Nevelési Kollégiuma, amely a tanszékkel közösen bekapcsolódott a Nemzeti Alaptanterv munkálataiba. A vizuális nevelésre irányuló tanítóképzés a képző- és iparművészet keretein belül mutatja meg a személyiségfejlesztés irányait. A tanszéken dolgozó művésztanárok, szobrászok, festők, grafikusok, keramikusok, textiltervezők, bábművészek alkotói munkájukkal a műfajok gazdagságát reprezentálják.