’56 a Svábhegyen és környékén

A Helytörténeti Esték előadássorozat legutóbbi vendége Sovák Jenő volt. Az egykori kerületi nemzetőr izgalmas és szomorú emlékeket idézett fel a forradalomról és az azt követő megtorlásról.

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény az őszi-téli hónapokban – amikor a helytörténeti séták szünetelnek – a Beethoven utcai múzeumépületben minden hónapban más-más előadással várja a helytörténet iránt érdeklődőket. Októberben, az 1956-os forradalomra emlékezve, Sovák Jenőt hívták meg.
Az egykori nemzetőr a mai napig a kerületben, a Béla király úton lakik, a forradalom kitörése is ott érte. Tenni akart szűkebb lakóhelye biztonságáért, ezért csatlakozott a rendőrséghez, majd a Nemzetőrség megalakulását követően átlépett oda, és a szovjetek bevonulásáig őrizte a Svábhegy nyugalmát. Előadásából kiderült, hogy a Svábhegynek és környékének élete a forradalom és szabadságharc ideje alatt viszonylag nyugalmas volt. Fegyvert a Széna téri Nemzetőröktől kaptak, és helyismeretük többször segítségére volt másoknak.
A Zugligetben lévő Fácánosban – amely egykor híres vendéglő volt – akkoriban a határőrség állomásozott. A belvárosból érkező nemzetőrök le akarták tartóztatni őket mint a kommunista rendszert kiszolgáló ÁVH-sokat, azonban Sovák Jenőéknek ezt sikerült megakadályozni. A november 4-i szovjet támadást követően az Istenhegyi úton megállítottak egy hatalmas fekete személygépkocsit, amelynek a sárhányóin gépfegyveresek feküdtek. Mivel azok nem igazolták magukat, a járőröző Sovákék pedig nem akarták továbbengedni a veszélyesnek látszó autót, majdnem tűzharc alakult ki közöttük – az utolsó pillanatban derült ki, hogy Király Béla, a Nemeztőrség parancsnoka ül a hátsó ülésen, ő menekült a szovjet megszállók elől.
Az előadást további történetekkel színesítette Bocsák Antal, a Fácánosban állomásozó határőrök egyik tisztje, aki szintén csatlakozott a Nemzetőrséghez. Egyebek között kiderült, a Zugligetben lévő Hunyad-ormon ellenállásra rendezkedtek be, amikor megtudták, hogy szovjet harckocsik közelednek a Kútvölgyi úton. Végül a környékbeli asszonyok kérésére lövés nélkül elvonultak, és nem bocsátkoztak harcba, nehogy a polgári lakosság kárt szenvedjen miattuk.
Mindkét előadó kitért a szabadságharcot követő megtorlásokra is. Sovák Jenő, aki nem sütötte el fegyverét a forradalom alatt, tíz hónapot kapott, amit másodfokon másfél évre súlyosbítottak. A bíró azzal indokolta döntését, hogy Sovák ugyan valóban nem vett részt a fegyveres cselekményekben, de ő és társai biztosították a hátteret a harcolóknak, hogy azok szembeszállhassanak a szovjetekkel. A börtönbüntetést követően a többi ötvenhatoshoz hasonlóan ők is megbélyegzettek lettek, nem tanulhattak, nem dolgozhattak a képesítésüknek megfelelően.
A Hegyvidéki Önkormányzat Sovák Jenőt és Bocsák Antalt 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján a kerületi ’56-osok számára alapított emlékéremmel tüntette ki.

B. A.56_a_Svabhegyen_es_kornyeken