Építsünk közösen betlehemet! S. K. Műhely

Sokan sokfelől érkeztek, hogy megcsodálják Jézus születését. Angyalok, pásztorok és királyok, égi és földi küldöttek örvendeztek eljövetelének és üdvözölték őt az állatokkal teli istállóban. A mi kis betlehemépítő csapatunk az S. K. Műhelyben gyűlt össze, hogy a csoda a kezünk alatt is megszülessen. Az, hogy mi magunk is elkészíthetjük azt a jelenetet, amely a kis Jézus születését ábrázolja, nagy öröm. Nemcsak azért, mert alkotni öröm, hanem mert árnyaltabban élhettük át a várakozás örömét, izgalmát.
Amikor telefonon bejelentkeztem a betlehemépítő felhívásra, még nem tudtam, kikkel dolgozom majd együtt, csak egy dolgot tudtam: melyik helyszínt szeretném. Annyira szerencsésnek éreztem magam, amikor kiderült, még nincs rá jelentkező! A kérdésre, hogy miért a Lejtő út–Hegyalja út beszögelésében lévő kis téren álló feszület előtti helyet választottam, egyszerű volt a válasz: ez van legközelebb a kerámiaműhelyemhez és a lakhelyemhez. Arra a kérdésre, hogy kikkel fogok együtt dolgozni, még nem tudtam a választ. Arra gondoltam, hogy a műhelybe járó felnőttek és gyerekek közül toborzok egy kis csapatot. Máshogy alakult. A jelentkezésem után röviddel megszólalt a telefonom, és egy kedves hölgy, dr. Péter Zsuzsanna elmondta, hogy a Farkasréti Plébániatemplom kis közössége is ugyanarra a helyszínre gondolt. Ők még nem tudták, milyen technikával dolgozzanak. Azonnal ismeretlenül is felajánlottam az együttdolgozás lehetőségét. Így indult az a munka, aminek eredményét oly sok ember láthatta.
Az a szombat más volt, mint a többi… Izgultam, kikkel találkozom, kicsit jobban rendbe raktam a műhelyt, készültem könyvekkel, hoztam harapnivalót. Előkészítettem az agyagokat, végiggondoltam, milyen technikával és méretben lehetne elkészíteni a figurákat olyan emberekkel, akik még sohasem agyagoztak. Tele voltam várakozással. És ez így van rendjén, hiszen advent a várakozás ideje.
Összegyűlt a csapat, gyorsan összetegeződtünk, fogyott a tea, közben kiosztottuk a „szerepeket”. Máriát Erzsike alakítja, Józsefet Zsuzsa, Balázsé Menyhárt király, Józsefé Boldizsár, Gáspárt Babi önti formába. A pásztorokat Szilvi és Zsuzsa, a kis pásztort Kinga készíti, a tehén és a bárányok Klári feladata, a többi állatot kiosztottuk egymás között. A kis Jézust senki nem merte elvállalni az elején, de gondoltam, ez is kialakul magától, ahogyan a csapat is.
Előkerült az agyag is. Elmondtam, hogy három különböző színű masszából képzelem el a jelenet megvalósítását. Így egy alkalommal elkészülhetünk, nem kell festeni, mázazni. Körteszerű formából indultunk ki, és azt kellett továbbgondolni, formálni, díszíteni. Először kicsit csalódottak voltak néhányan, amikor kiderült, hogy a figurák csak 15-20 centi körüliek lesznek. Nagyobbra nem mertem vállalkozni, hiszen nem vagyunk szobrászok, bár a munka végeztével kiderült, rejtett tehetségek vannak közöttünk. A várakozással teli feszültség oldódni kezdett, amikor az esetlen alapformákra felkerültek a köpönyegek, palástok. A rátétes, karcolt és pecsételt díszítményekkel helyükre kerültek a hangsúlyok. Oldódott a nyelvünk is, sok minden szóba került az ismeretlen ismerősök között az eltelt három-négy óra alatt. Végül természetesen a kis Jézus is megszületett Zsuzsa ügyes kezei alatt.
Később még kétszer összeállt a csapat. Egyszer a fénykép kedvéért, akkor újra láthatták a már száradó félben és épségben lévő jelenetet, amiért mindenki vég nélkül aggódott. Abban is megegyeztünk, hogyan legyen majd elrendezve. Harmadik találkozásunkkor pedig behelyeztük a már kiégetett alakokat a fából készült „istállóba”, ami a kereszt alatt fenyőágakkal és borostyánnal lett feldíszítve. Ezt a Gregor család készítette, a figurák méretéhez igazodva. Ekkora már mint régi, jó ismerősök köszöntöttük egymást.
Ezen a vasárnapon igen hideg volt, még a hó is szállingózott. Minket szerencsére fűtött az izgalom, hogy minden figura épségben a helyére kerüljön. Meghívtuk Szederkényi Károly plébános atyát is, hogy áldja meg az elkészült jelenetet. Mi pedig köszönjük a Jóisten áldását, hogy segítette munkánkat, és új ismerősökre, barátokra leltünk!

Ferenczyné Saás KingaEpitsunk_kozosen_betlehemet12