Ketten írtuk… – Lackfi Jánossal

A könyvtárban nemcsak olvasni, hanem írni és rajzolni is érdemes – derült ki az Ugocsa utcai könyvtár Ketten írtuk című pályázatának eredményhirdetésén, amelyen félszáz ifjú tollforgató vette át jól megérdemelt ajándékát. A feladat ezúttal Lackfi János meséjének befejezése, illetve illusztrálása volt.

Hét évvel ezelőtt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár centenáriumán hirdette meg először a Ketten írtuk meseíró és illusztráló pályázatot az Ugocsa utcai könyvtár. A kizárólag XII. kerületben élő, illetve itt tanuló diákoknak szóló felhívás célja a könyvtárba járás és az alkotó olvasás népszerűsítése, egyszersmind a gyerekek íráskészségének fejlesztése.
Első alkalommal Lázár Ervin hozta el meséjét a Hegyvidékre, a pályázók pedig továbbírták, vagy képekkel illusztrálták azt. Azóta Varró Dániel, Darvasi László, Boldizsár Ildikó, Tóth Krisztina és Békés Pál írt történeteket az Ugocsa könyvtárnak, idén Lackfi János folytatta a hagyományt. Meséje a Denevér úton dolgozó plakátragasztó és egy kisfiú, Máté találkozásáról szól, akik miután megismerkednek, elmennek az édesapjával egyedül élő gyerek lakására. Az anya hiánya miatt szomorú otthont együtt teleragasztják színes plakátokkal, újra élettel töltve meg a szobákat és Máté mindennapjait.
A gyerekek a Denevér úti találkozástól folytatták a történetet, és bár a megszülető mesék nem hasonlítottak Lackfi János befejezésére, az író szerint ez egyáltalán nem baj.

Ketten_irtuk

– Mindegyik írás a tiszta gyermeki fantázia eredménye, tele különleges fordulatokkal, nyelvi játékkal és olyan cselekményekkel, amelyek csak az ő gondolataikban léteznek. Ezért értékesek ezek a mesék, hiszen abba a világba kalauzolnak, amit a felnőttek már régen elvesztettek. Egy boldog, gondtalan, reményekkel és hittel teli létbe – mondta el lapunknak Lackfi János, aki arra biztatja a fiatalokat, hogy minél többet olvassanak, és mondanivalójukat nyugodtan vessék papírra, vagy írják be a számítógépbe.
– Az olvasás az élet nagy ajándéka – tette hozzá –, elég levenni egy könyvet a polcról ahhoz, hogy egy pillanat alatt ezer kilométert, vagy akár száz évet utazzunk. Írni pedig leginkább azért érdemes, hogy az emberek képzeletbeli utazásainak mi legyünk a kormányosai.
A plakátragasztó meséje igazi hegyvidéki történet. Benne vannak gyermekkora kedves helyszínei, a Denevér út és a Diana utca környéke, ahol a Táncsics Mihály Gimnáziumból hazafelé szívesen csavargott. Csupa kedves emlékkép, hangulat, ami élővé teszi a történetet.
Mivel ebben az esztendőben minden eddiginél többen jelentkeztek a pályázatra, a könyvtár vezetése úgy döntött, hogy a kisiskolásokat és a középiskolásokat külön jutalmazza. Egyúttal tizennyolc évre emelték a korhatárt, így idén először az általános iskolás korosztályból éppen kiöregedő, ugyanakkor az eddigi összes pályázaton elinduló gyerekek is beküldhették munkáikat. Valamennyi pályázó ajándékot kapott, a programot a kezdetektől támogató Animus Kiadó jóvoltából könyveket, tollat és – gondolva a következő évre – meseíró füzetet vihettek haza a gyerekek. Külön díjazták a legjobbakat, akik az eredményhirdetésen további ajándékokat vehettek át, míg az ilyenkor szokásos sorsolással kiválasztott két írópalánta Lackfi János után maga is felolvashatta saját mesebefejezését.

mm.