Titkos_utkereses

Titkos útkeresés

Csoportos kiállítással kapcsolódtak a Szakrális Művészetek Hete programsorozathoz a Galéria 12 Egyesület tagjai. A Szakrális jelképeink című tárlaton a legkülönbözőbb kifejezési formák, kisplasztikák, festmények, grafikák és textilmunkák idézik meg a bennünk élő természetfelettit.

Az idei a második alkalom, hogy a kerület hivatalosan is csatlakozik a négy évvel ezelőtt életre hívott Szakrális Művészetek Hete programsorozathoz. A kiállítások, koncertek, kulturális események sorában kitüntetett szerep jutott a Galéria 12-nek, ahová hagyományosan kizárólag a Hegyvidéken élő művészek hozzák el munkáikat – hívta fel a figyelmet köszöntőjében a tárlatot megnyitó Sikota Krisztina.
Az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke emlékeztetett: a galéria életében a Szakrális Művészetek Hete különös jelentőséggel bír, hiszen két évvel ezelőtt éppen az e programsorozat keretében megtartott tárlattal mutatkozott be a nagyközönség előtt a Hajnóczy József utcai kiállítótér. Akkor nem csupán egy új galériát köszönthettünk, hanem egyúttal annak a folyamatnak a legelső állomását, amelynek végén a remények szerint kialakul a Hegyvidék első, galériákkal, alkotóműhelyekkel, műtermekkel szegélyezett művészutcája. Sikota Krisztina szerint a mostani kiállítás nem csupán szépérzékünknek, hanem lelkünknek is kedves, hiszen általa képekben, szobrokban, jelképekben is megtapasztalhatjuk az evangélium üzenetét.
A hozzánk legközelebb álló európai keresztény kultúra jelképeinek egyéni értelmezéseivel, feldolgozásaival, vagy éppen realisztikus ábrázolásával találkozhatunk a kiállításon – hangsúlyozta Dvorszky Hedvig művészettörténész. A bemutatott alkotások úgy nyújtanak kimagasló esztétikai élményt, hogy közben képesek kinyilvánítani a bennük és a témában rejlő mély mondanivalót. Beavatnak a művészek titkos útkeresésébe, a földi és égi kapcsolat megélésének vágyába, ami nélkül nem születhet műalkotás. Kereszt, kehely, ostya, a genezis képei jelennek meg a művekben, olykor egyéni értelmezésben, máskor a jól ismert allegóriákat felhasználva.
Ezt az eredendő szabadságot, ugyanakkor felelősséget fogalmazta meg II. János Pál pápa a művészekhez írt levelében: „A világnak, melyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy kétségbeesésbe ne sodródjék. A szépség, éppúgy, mint az igazság, örömet olt az emberi szívbe, és drága gyümölcs, mely ellenáll a mulandóságnak, nemzedékeket köt össze, és kapcsolatot teremt a csodálatban. […] Meghívlak benneteket, hogy fedezzétek föl újra a szellemi és vallási dimenzió azon mélységeit, melyek a művészetet legnemesebb kifejezési formáiban mindig jellemezték. Ebben a távlatban szólok hozzátok, az írott és mondott szó művészei, a színház és muzsika művészei, a képzőművészet és a kommunikáció modern eszközeinek művészei. […] Művészetetek legyen hozzájárulás az igazi szépség ábrázolásához, ami Isten Lelkének tükröződéseként változtassa át az anyagot, és nyissa meg az emberek bensőjét az Örökkévaló érzékelésére.” A Szentatya szavait követik a Galéria 12 művészei – emelte ki Dvorszky Hedvig –, amikor a szakrális mellett egyben a transzcendens, a természetfeletti irányába fordulnak alkotásaikkal.

Em.