„Emberek, legyetek jók!”

A fenti felszólítás a címe annak a Kokas Ignácról készült portrénak, amelyen a neves festőművész kiáltja – immár az utókornak – üzenetét. A rendkívül szuggesztív kép Németh Andrea művészeket bemutató legújabb tárlatának egyik darabja.

Emberek_legyetek_jok1
Nagy Gábor
A kiállítást megnyitó Feledy Balázs művészeti író szerint „Németh Andrea szerény alkotó, hiszen a meghívón csak a neve szerepel. Pedig szakmai pályájának csupán egyik eleme a fiatalabb és idősebb kortárs művészek fotózása. Ráadásul történeti értékű az anyag, mivel a portrék alanyai közül többen sajnos már nincsenek életben.” A nemrég megnyílt a tizedik ilyen témájú tárlata a művésznek, az első 1988-ban volt, ugyanott, ahol most, a polgármesteri hivatalban (csak akkor még tanácsnak hívták). Aztán a következő években több vidéki városban ismerhette meg a mostaniakhoz hasonlóan beszédes képeket a közönség.
A tárlat képei az alkotás folyamatában örökítik meg a művészeket, vagy ízelítőt adnak műtermük, alkotó légkörük hangulatáról, egyéniségük sugárzó voltáról. Bár mindegyik fotón más-más művész látható más-más közegben, mégis valamennyit ugyanaz a sajátos, szeretetteljes látásmód őrizte meg.
Emberek_legyetek_jok2
Kokas Ignác
Németh Andrea pályájának alakulását nyilvánvalóan befolyásolta édesapja személye is: a 2006-ban 95 évesen elhunyt Németh József maga is a fotóművészet kimagasló egyénisége volt – emlékeztetett Feledy Balázs. A fények sajátos alkalmazásával, fekete-fehér fotóival a háború utáni Magyarország megjelenítője is volt. Munkássága előtt, centenáriuma alkalmából februártól kiállítás tiszteleg majd – szinte természetes, hogy a polgármesteri hivatalban.
– Apám révén szinte egész életemben művészek között voltam – mondta a Hegyvidék kérdésére válaszolva Németh Andrea –, így nem lehet véletlen, hogy épp ez a téma kap ilyen nagy hangsúlyt munkáimban. A Bayer Ilonával 1988-ban közösen készített, a művészek otthonait bemutató könyvet akartam folytatni.

 

Emlékezetes sikere volt annak a könyvnek.

– Igen, mind a harminchatezer példány elfogyott röviddel a megjelenés után. Nem is csoda, hiszen komoly hiányt pótolt a munkánk, addig még nem jelentek meg nálunk ilyen témájú magazinok, kiadványok. Mi mutattuk be elsőként az addig távolról ismert művészek intim szféráját, vagyis az otthonát – persze hogy karácsony előtt az összes kötet elkelt.

Aztán jöttek a további kiállítások.

– Igen, és ebben némileg közrejátszott, hogy épp a rendszerváltás időszakát éltük, a művészek egyre nehezebben tudtak boldogulni. Én pedig segíteni szerettem volna nekik, ezért újabb és újabb portrékkal és tárlatokkal nyújtottam számukra publicitást. Kezdetben majd’ minden művészeti ág jeles képviselőit bemutattam e kiállításokon – és a művésznaptárokon –, ma már inkább csak képzőművészeket, főleg festőket fotózok. Nagy öröm ez számomra, különösen ha most körülnézünk, és látjuk, hogy szinte mindnyájan eljöttek, nemcsak a képek alanyai, de a már eltávozottak hozzátartozói is. Őszintén hiszem, hogy édesapám centenáriumi kiállítása is hasonlóan sikeres lesz majd.

Antal Ildikó

A huszonkét kortárs alkotó portréja október 15-ig látható a polgármesteri hivatal (Böszörményi út 23–25.) földszinti folyosóján.