Hegyvideki_Osz_-_gyereknap_a_Barabas_Villaban1

Hegyvidéki Ősz – gyereknap a Barabás Villában

Az időjárás-felelős szeptember utolsó hétvégéjén csendes, de annál makacsabb esőt küldött az ország fölé. A hegyvidéki embereket azonban kemény fából faragták, aki ott akart lenni, ott is volt a hagyományos Hegyvidéki Ősz főként gyerekeknek szóló programjain. És nem bánta meg!

 

A rossz idő miatt a Barabás Villa kicsiny, de annál meghittebb rendezvénytermébe vonult a Hegyvidéki Ősz gyereknapi programja. Fedél alá kerültek a mediterrán kert zöldjébe tervezett kalandtúra elemei, az erő-, logikai és ügyességi próbák, a tereptájékozódás elemeinek eszközei. A Ramazuri játszóház színes és izgalmas „részlegei” a villaépület verandáján, a szobákban és a folyosókon találtak száraz otthonra, míg az állatbemutatót és az erdő-mező titkainak játékos ismertetését a felső szinten tartották.
Szerte az épületegyüttesben, a falak mentén, a sarkokban asztalkák, rajtuk és körülöttük minden, mi szem-szájnak ingere a legkisebbek számára – arcfestéktől a mikroszkópig, a látványelemekkel díszített ügyesség- és készségfejlesztő fajátékoktól az agyagig, a szivárványpapírtól a textildarabkákig és az ollóig mindenfajta kincsek várakoztak.
A bátrak lovagi oklevelet szerezhettek, ha leküzdték a négy akadályt, amely a hercegkisasszony boldogságának útjában állt. A kevésbé kalandvágyóknak ott volt a hintaló, a lufihajtogató bohócok valamelyike, az istrángokkal irányítható, szorgalmas méhecske, vagy éppen az óriás edámi sajtszelet, amelynek lyukaiba golyókat lehetett beügyeskedni.
Mindez persze csupán körítésként szolgált a meghívott vendégművészek műsorához. A bemelegítőt a Hegyvidéken újoncként bemutatkozó Zabszalma együttes szolgáltatta. Dalaik a felvidéki költő, Simkó Tibor verseiből születtek, a műsor többnyire a zenekar első lemeze, az Égvilággá dalolom számaiból állt. A váltakozó ritmusú rímek, mondókák szinte kiáltanak megzenésítés után. Hogy mifajta nyelvi akrobatikára vállalkozott az együttes énekese, Kanta Judit, bizonyítsa a legrövidebb Simkó-vers, a Szeleken szálló szövege:
„Tengeri, kenderi kappan, tyúk,/emelik a szekerem a lappantyúk:/csihe-csuha-csálé, szemereg a málé,/fele rész odavész, bice Ica, hová mész?/- Tive-tova, kofa lova, valahova, huss!”
A technikai átállás alatt az Óbuda Mozgásművészeti Iskola 4–6. osztályos leánynövendékei mutattak be buzogány- és kötélgyakorlatot ritmikus zenére. A Jókai Néptánccsoport és a Rojtos együttes következett a terem közepén kialakított, rögtönzött színpadon. Bettenbuk Krisztina művészeti vezető lányai és fiai a Kilátó-fesztiválon látott műsort adták elő kibővített formában. A zenekar szólódarabjait egy négy tagból álló leánykórus kísérte a mezőségi, szentiványi és kalotai táncok összekötőjeként. A Rojtos család különösen a kalocsai talpalávaló csárdás elemeivel remekelt.
A tombolán a helyiek kedvenc bohóca, Tüske Papa végezte a sorshúzást egyéni, szellemes rögtönzésekkel. Felcsattant a taps, amikor egy apró testvérpár mindkét tagja ajándékot nyert, és igazi derültséget okozott egy kislány, aki szinte már szégyellt kimenni a pódiumra, amikor a szerencse harmadszor is rámosolygott. A fődíjat, egy rollert Erdély Balázs nyerte (képünkön középen).
A gyerekek őszi fesztiválját Domi bábszínháza kerekítette egésszé. Domonkos Béla bábszínész ezúttal Papp Orsolyával, a Budapest Bábszínház művészével közösen varázsolt pergő előadást a hálás közönségnek.
Eső ide, eső oda, kellemesen telt a nap. Az elégedett arcokat látva, ha lett volna, a házigazda Barabás Villa vendégkönyve bizonyára megtelik az öröm szavaival.

Somogyvári D. György

A gyereknap és az egészségnap eseményeiről részletes riportot következő lapszámunkban olvashatnak.