Kulturális Örökség Napjai a Hegyvidéken - Családi nap a Szent László-plébánián

Minden helynek megvannak a maga hangjai, az atmoszférához igazodó hanghordozások. Ilyen például az a csak a templomokban hallható, elfojtott, épp csak leheletszerű suttogás, amivel a gyülekező hívek a szertartás kezdetéig beszélgetnek. A tiszteletet parancsoló falak, az oltári szentségek tekintélye miatt – bár kikívánkoznak a szavak, mégis szinte elhalnak az ajkakon. Némább ez a suttogás a legcsendesebb sóhajnál, mégis lehetetlen nem figyelni rá.
Aztán a mise folyamán erősödnek a hangok, az együtt elmormolt imák, a közös énekek, a persely csilingelése egészen a harangok zúgásáig. Ez a templomok hétköznapi, amolyan megszokás-koncertje, amelyet jeles alkalmakkor – mint a Szakrális Művészetek Hete, vagy történetesen az Istenhegyi Szent László Plébánia jubileuma – igazi ünnepi koncert egészít ki.
A plébánia történetét számos forrás őrzi, amelyekből kiderül: az elbukott szabadságharc után vigaszt váró magyarok az istenkeresésben találtak lelki menedéket. Ebben az időben kezdődött Hild József, Ybl Miklós és Kauser József tervei alapján a Szent István Bazilika építése, és erősödött meg az igény a Svábhegyen is a kápolnaépítés iránt. Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek támogatásával és a Császári Királyi Pest-Budai Kerületi Főispán hozzájárulásával gyűjtés kezdődött.
Az épület tervét a divatos bécsi építész, Johann Julius Romano von Ringe készítette, akinek nevéhez Bécs körútjának kialakítása is fűződik. A viszonylag gyorsan elvégzett szervezés, gyűjtés és a részleges kivitelezés után a kápolna építése új lendületet vett, amikor 1857 májusában a császártól a belső kialakításhoz 200 forintot kaptak, Erzsébet királyné pedig bíborszínű miseruhát ajándékozott a kápolnának. Gyűjtöttek a svábhegyi művészek is, a Nomafánál tartott előadások bevételét e célra fordították.
Valószínűleg ekkor került kapcsolatba az építőkkel Ybl Miklós is – adják hírül a krónikák –, akinek szerepe nem tisztázott a kápolna építésében. Romano terve ugyanis megvalósult, és a bécsi építész a kivitelezésre is odafigyelt. A hosszúra nyúlt befejezés miatt a választmány valószínűleg a könnyebben elérhető Yblhez fordult, aki ekkor már népszerű és sokat foglalkoztatott építész volt. Mivel tervezőként működött, és építési vállalkozása nem volt, bizonyára csak részletmegoldásokat adott a tömegében ekkor már készen álló épület befejezéséhez.
A kápolnát 1860. október 7-én Scitiovszky János esztergomi érsek szentelte fel – az Aradon kivégzett tábornokok emléke előtt tisztelegve e nappal. Rövidesen kiderült, hogy a torony faszerkezete elkorhadt, tönkrement, így újabb gyűjtés, terveztetés és előkészítés következett, és a századfordulóra fontos belső kiegészítések történtek. Az időközben elkallódott oltárképet Stetka Gyula ma is látható képével pótolták, amelynek főalakja, Szent László égre emelt kézzel látható szomjas katonái között.
A folyamatosan korszerűsödő, átalakuló kápolna előbb 1934-ben, majd 1938-ban – Szent István halálának 900. évfordulóján – új harangokat kapott, ezek a mai napig szolgálják az 1968-ban önálló plébániai rangra emelt templomot, amely 1992 óra használhatja ismét az Istenhegyi Szent László Plébániatemplom nevet.
Az idén százötven esztendős épületet a rendszerváltás után, 1991 és 2007 között kívül-belül felújították. A nevezetes jubileumot a Kulturális Örökség Napjai alkalmával családi programokkal, élő hozzátartozóinkért bemutatott szentmisével, majd a Nyitott Templomok Éjszakájához kapcsolódó hangversennyel ünnepelték a hívek.

AI