Kulturális Örökség Napjai a Hegyvidéken - Kiállítás és templomtúra a Városmajorban

Egyszerre három országos programnak adott otthont a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom szeptember 18-án. A Szakrális Művészetek Hete rendezvényeihez kiállításokkal, a Kulturális Örökség Napjaihoz toronytúrával és a nagytemplom bemutatásával, míg a Nyitott Templomok Éjszakájának eseményeihez Bach orgonamuzsikájával és közös énekléssel csatlakozott.
Kiallitas_es_templomtura_a_Varosmajorban2A gyerekeknek kézműves-foglalkozásokat szerveztek, az árkádok alatt és a kistemplomban teaházat alakítottak ki, a vendégeket házi készítésű püspökkenyérrel kínálták. A harangtoronyba felkaptató vállalkozó kedvűeket az alkalomra elkészített emléklappal ajándékozták meg.
A nagytemplomban az épület történetét felelevenítő fotótárlat és a keresztény liturgia jobb megértését segítő egyházi ruhákból összeállított kiállítás a Szakrális Művészetek Hete eseményeihez kapcsolódtak. A plébánia építéséről Ritoók Pál művészettörténész tartott előadást. Elmondta, hogy a ma közösségi épületként használt egykori kistemplomot, a környékbeli hívek kérésére, Árkay Aladár tervei szerint 1922-ben kezdte el építeni Kriesk-Au Emil, a városmajori templom első plébánosa. A munkálatok 1925-ben fejeződtek be, azonban már menet közben látható volt, hogy a lakosságszám jelentős növekedése miatt a zebegényi templomhoz hasonlító épületnél nagyobb templomra lesz szükség.
Az első tervek még egy monumentális, görög kereszt alakú, hatalmas kupolával lezárt épületről szóltak, azonban a gazdasági válság miatt végül egy olcsóbban kivitelezhető megoldás mellett döntöttek. 1932 nyarán kezdődött az építkezés, a vasbeton szerkezetű templom – amelyet Folly Róbert tervezett, a kivitelező vitéz Kapuváry Gusztáv volt – 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap készült el. Ekkor már Árkay Aladár fia, Bertalan vezette a munkálatokat, és ő némileg átrajzolta az eredeti terveket. A változtatások elsősorban a látszóbeton felületek alkalmazásában és a szecessziós formák eltűnésében nyilvánultak meg.
Ez akkoriban komoly újításnak számított, hiszen a szakrális tereket rendszerint historizáló stílusban alakították ki. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy öt évvel később a homlokzatokat travertin lapokkal borították, majd a belső teret is levakolták. Az eredeti, nyers, újító szellemű templom díszítése illeszkedett a külső megjelenéshez, a munkát Árkay és felesége, Sztehló Lili irányította. Többségében olyan művészeket kértek fel, akikkel 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémián ösztöndíjasként már együtt dolgoztak.
Kiallitas_es_templomtura_a_VarosmajorbanA főkaput és az asztalosmunkákat Halaman János, a belső berendezéseket Szabó Antal készítette. Az oltár mögött elhelyezett, a főoltárképet helyettesítő hatalmas szentélyablak és az oldalsó üvegablakok Sztehló Lili munkáját dicsérik. Újszerűek voltak Pátzay Pálnak a fa megjelenését utánzó gipszapostolai és Kovács Margit mázas kerámiaburkolatai.
Szintén a kinti akadémia ösztöndíjasa volt Aba-Novák Vilmos, aki azonban csak 1938-ban kapcsolódott be a munkába. Ő készítette el a szentély két oldalát díszítő Szent István, az államalapító és Szent István, az egyházalapító című, alumíniumlapokra festett faliképeket. A pannók megfestésében Aba-Novák szabad kezet kapott, csakúgy, mint a mennyezet kialakításában. Nem tudni, hogy a teremtésciklus az épület szerkezetéből adódó szándékos választás, vagy a mennyezet hetes tagolását igazították Aba-Novák elképzeléséhez. Annyi bizonyos, hogy az ábrázolást teljes egészében rábízták, talán ez az oka a művész tudatosnak tűnő szabálytalanságainak.
A teremtés története a szentélytől a bejáratig haladva bontakozik ki, azonban a harmadik és a negyedik napot Aba-Novák felcserélte. Egyes magyarázatok szerint a negyedik mezőbe helyezett, az eukarisztiára utaló kalász és Jézus arca az ó- és az újszövetség kapcsolatát hivatott jelezni. A mellékkazettákban négy apostol és négy evangélista kapott helyet, János ábrázolásában többen Aba-Novák saját arcképét vélik felfedezni. Az egész kompozíciót áthatja a művész hangsúlyos expresszionizmusa, ami elsősorban a tekintetekben, az arcokban és a rá annyira jellemző, monumentális kézábrázolásokban érhető tetten.
A főhajó oldalán szakrális jelképek sorakoznak. Ezeket egykor a párkányra szerelt lámpatestekkel világították meg, amivel sikerült kiküszöbölni a kazettás mennyezet miatt a teremtésciklust zavaró árnyékhatást.
1942. szeptember 5-ére virradó éjjel a Budapest ellen indított légitámadásban az épület is megsérült. Az egyik bomba a harangtorony és a templom között robbant fel, méghozzá olyan erővel, hogy a bombatölcsér alján láthatóvá vált az Ördög-árok. A légnyomás elpusztította Sztehló Lili hat üvegablakát, és a pannókban is károkat okozott, összeomlott a sekrestye, de szerencsére a vasbeton szerkezetű épület egésze és a harangtorony nem szenvedett komolyabb sérüléseket. A bombatölcsér helyére a hívek később egy Mária-szobrot állítottak. A művészeti áttekintést követően Lambert Zoltán plébános a templomban található műalkotások lelki és szakrális üzenetére hívta fel az érdeklődők figyelmét.

(M.)